Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-19

19. országos ülés november 24. 1SS1. 189 a mennyiben feltétlenül szükségesnek mutatkoznék a pótbirák szaporítása: ezt indítványba hozni annak idejében kötelességemnek tartandom. És igy azt az állítást, melyet én a költségvetés indokolásában tettem, hogy ez valószínűleg feleslegessé fog válni, most is fentartom és a mennyiben ez nem ugy volna, ott más eszközökről gondoskodni, hivatásom és kötelességemnek fogom tartani. A mi a második tárgyat, a marosvásárhelyi kir. táblára vonatkozó intézkedést illeti, hogy t. i. eredetileg én miért nem ajánlottam ott is ezen rendszabály alkalmazását, utóbb azonban azt elfogadtam és hogy ahhoz hozzá járultam, erre indokom az volt, mert a hol csak lehet és a hol csak módját találom annak, hogy ily rendkívüli eszközök ne alkalmaztassanak, azokat szívesen mellőzöm ; ha azonban azt tapasztalom, hogy ennek szüksége áll elő vagy állhat elő, hogy én akkor elzárkózzam azon lehetőség elő], hogy a bajon segítsek, azt felelősségemmel összeegyeztethetőnek nem tartanám. A midőn azon törvényjavaslatot benyújtottam, én ismertem a marosvásárhelyi tábla ügymenetét; de nem tudhattam, hogy a semmítőszéktől körülbelül mennyi ügy f°És átmenni a marosvásárhelyi kir. táblához. Most körülbelül tájékozva vagyok, hogy tia perczentje annak, a mi a táblákhoz át fog menni, körülbelül azon összeg, a mely a marosvásárhelyi táblához fog átmenni. Ujabb időben a birtokrendezési ügyek ott nagyon elszaporodtak, nehogy tehát azon körülménynél fogva, midőn t. i. tudomásom van arról, hogy a restanciák a múlt évben 1505-re emelkedtek ottan, az idén a birtokrendezési ügyek és leginkább, a mi fő, az odaérkezett cassationális ügydarabok és az új végrehajtási rendtartás folytán ott is megszaporodott semmiségi panaszok miatt az ügymenetnek nagyobb megakadályozása be ne következzék, az igazságügyi bizottságnak az erdélyi ügyekben és viszonyokban jártassággal biró tagjai részéről előterjesztett indítványt készségesen elfogadtam, mert az előreláthatólag a marosvásárhelyi táblához a semmítőszéktől beküldendő ügydarabok számát vettem tekintetbe és igy czélszeríínek véltem, hogy a szóbanlevő intézkedés a marosvásárhelyi táblára is terjesztessék ki. És épen azért inkább hozzájárultam azon indítványhoz, hogy a mennyiben csakugyan azon eshetőségek beállanának, melyeknek bekövetkezését valószínűnek látom, hogy akkor módomban legyen azon bajokon ugy segíteni, mint ezt az ideiglenesség körülménye leginkább megkívánja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek az okok, melyek arra indítottak, hogy a törvényjavaslat kiterjesztéséhez hozzájáruljak és kérem a t. házat, méltóztassék azt átalánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Horánszky Nándor : Méltóztassék nekem | megengedni t. ház, hogy azon felszólalás után, melyet épen most az igazságügyminister úrtól hallottunk, részemről is néhány észrevételt tegyek. Azt tartom én is, a mit t. barátom Szilágyi mondott, hogy az igazságügyi politikának helyes, czélszeríí és általános megbirálása akkor lesz majd helyén, hogy ha ennek minden részéről szólhatunk; hogy ha ezt minden részeiben megvizsgálhatjuk ; és erre alkalmul fog szolgálni nekünk azon költségvetés, a mely legközelebb a ház elé fog kerülni, a mikor is nem lesz nehéz kimutatni, hogy az igen t. kormány kezében fokról fokra, lépésről lépésre törtek össze azon remények, melyeket Magyarország igazságszolgáltatása az 1869-iki évben lerakott nagy alapokhoz fűzött. Nem lesz nehéz kimutatni azt, hogy a t, kormány, mióta működik, egyenként bontotta meg azon törvényeknek alapjait, a mely törvény ekén, mint alapokon az igazságszolgáltatás jósága nemcsak minálunk, de európaszerte és minden államban nyugszik ; erről ezúttal szólani én sem tartom czélszeríínek és alkalmasnak. Hanem igenis, az én t. barátom Szilágyi Dezső csak rámutatott és joggal azon körülményre, hogy ezen javaslat is egyike azoknak, melyek, hogy ugy fejezzem ki magamat, folton folt azon köpönyegen, melylyel Magyarország igazságszolgáltatásának miseriáit takargatják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én t. ház, csak két körülményre kívánom ez alkalommal a t. ház figyelmét felhívni, daczára annak, hogy a törvényjavaslatot azon motivátióval és cakis azzal, melyet Szilágyi t. barátom ahhoz fűzött,®én is elfogadom. Az egyik körülmény az, hogy birói szervezetünk egyik alapja abbau fekszik, hogy az igazságszolgáltatás három fokon állandóan és végleg kinevezett és eb mozdíthatlan bírák által gyakoroltassák. És most hogy állunk? Ugy, hogy gyakoroltatik a legfőbb törvényszéknél olyanok által is, kik a kir. táblánál vannak kinevezve, de a legfőbb itélőszékhez behivattak, a kir. táblánál gyakoroltatik oly birák által, kik oda az első bíróságoktól hivattak be és nem tudom, nem fogunk-e oda jutni, hogy az első bíróságoknál azon hézagot és hiányt, mely ott ekként támad, nem írnokok, vagy napidíjasokkal fogjuk-e pótolni. (Derültség balfelöl.) Ez, tisztelt ház, teljes megzavarása azon szervezetnek, azon kinevezett birói személyekhez kötött hatáskörnek, melynek, mint előbb mondám, az 1869 : IV. t.-cz. egyik alapját lerakta. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én t. ház, szemben azon tényleges állapot és .helyzettel, melybe Magyarország igazságszolgáltatása ezen politika folytán jutott, magam sem tudok ily helyzetben más kisegítő eszközt, mint azt, hogy az igazságkereső közönségnek adjuk meg a lehetőséget arra, hogy éveken ke-