Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-19

19. orseágos Filés Eovember_24. 1S81. 187 somra szólni senki sem kivánt, én a kérdést akartam feltenni. (Ugy van!) Szilágyi Dezső: Nem tudom, lehet-e még átalánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? Elnök: Lehet; de arra kérem a képviselő urakat, méltóztassanak magukat a jegyző uraknál mindig feljegyeztetni. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső: T. ház! Azon igazságügyi politikáról, a melynek ezen törvényjavaslat kifejezését képezi, lesz alkalma a t. háznak és lesz nekem is alkalmam majd bővebben szólni az igazságügyminisíeriumi költségvetés tárgyalásánál; itt azonban, midőn ezen törvényjavaslatban, mint egy tükörben kicsinyben visszatükröződik azon igazságügyi politikának képe, a mely birói szervezetünket alapjaiban kiforgatja és a mely a felsőbb törvényszékeket és azoknak ügyvitelét teljes megakadás elé viszi, itt már nem hallgathatom el, midőn ezen törvényjavaslat tárgyaltatik, hogy az igazságügyi minister ur már a múlt alkalommal, midőn az összes birói szervezet alapelveivel ellenkező, ezen törvényjavaslathoz hasonlót nyújtott be, azon vigasztalást adta a háznak, hogy ez ideiglenes kisegítő eszköz csak egy évre van számítva; jelenleg pedig itt állunk annak meghosszabbítása előtt; és állunk oly módon, hogy az igazságügyminister urnák terveit és szándékait arra nézve ismernők, hogy miképen akarja a birói szervezetnek ezen felforgaíottságát orvosolni, rendes alapjaira visszavinni és a nélkül, hogy arra nézve, hogy azon biztosítékokat, melyek a jó igazságszolgáltatás érdekében szükségesek, mikor kívánja visszahelyezni, az igazságügyminister ur csak egyetlen felvilágosítást adott volna. A legfelsőbb törvényszéknél régen megszűnt azon rendszer, melyet a birói szervezet megalapításakor, mint lényeges feltételét a jó igazságszolgáítatásnak a törvényhozás elfogadott. A legfőbb törvényszéknél látunk másodfokú bírákat és a másodfokú törvényszéknél elsőfokú törvényszéki bírákat alkalmazva; és a jelen törvényjavaslat most azzal fenyeget, hogy ez nem ideiglenes kisegítő rendszabály, hanem|általáuos rendszerré akar válni. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház! A nélkül, hogy fejtegetni akarnám, mik azon mulasztások, melyek az igazságügyet idevezették, melyek azon ballépések, melyeknek elkerülhetetlen következménye ez, én röviden csak a szőnyegen forgó törvényjavaslatra nézve akarom véleményemet és álláspontomat kifejteni. (Halljuk!) Ha arról volna szó, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása által azon igazságügyi politikának, a melyet az igazságügyi minister ur évek óta folytat s a mely ma e törvényjavaslatban is kifejezést nyer, támogatásához járuljak: akkor nem haboznám e törvényjavaslatot a leghatározottabban elvetni, mert sem azon igazságügyi politikával, sem annak következményeivel semmi tekintetben erkölcsi solidaritást vállalni nem akarok. (Helyeslés a baloldalon.) De én e törvényjavaslatot, ennek kifejezése mellett más szempontból bírálom meg, azon szempontból, hogy az oly szükséges állapot kifejezése, a hová a kormányzatnak ballépései és mulasztásai vitték az igazságügyet és választásunk most csak kettő közt van: vagy arról van szó, hogy ezen anomáliát, az igazságügy kárára szolgáló ezen intézkedést ideiglenesen még meghosszabbítjuk ; vagy annak megtagadása által, — miután úgyszólván az utolsó órában terjesztetik elő, — a magán érdekeknek igen érzékeny, gyakran pótolhatatlan sérelmet okozzunk. Ez kényszerhelyzetünk. És én t. báz, egyenesen kifejezve azt, hogy semmi solidaritásba nem akarok jutni azon politikával, mely az igazságügy folyamát ide vitte, azon tekintetből különösen, hogy a magánérdekeket akarom óvni, habár rossz eszközzel is, hogy nagy károkat ne okozzunk, csakis e szempontból, mint ideiglenes intézkedést, fogadom el e törvényjavaslatot és bátor vagyok az igazságügyi minister ur figyelmét a nélkül, hogy a kérdés átalános politikai részéről szólnék, két dologra felhívni. (Halljuk!) Egyik az, hogy az igazságügyi költségvetés egyik lapján olvasom az igazságügyminister urnák azon ünnepélyes igéretét, hogy ő ezen egész törvényjavaslatot és ennek alapján a kir. táblánál a kisegítő bírák alkalmazását a lehető legátmenetesebb dolognak tekinti. Mert igy nyilatkozik; „Annak megemlítése mellett, hogy a törvényszéki bírák további alkalmazására külön törvényjavaslatot fogok benyújtani, még azon reményemnek adok kifejezést, hogy a törvényszéki birák a jövő év második felében a budapesti Ítélőtáblánál valószínűleg nélkülözhetők lesznek s ezáltal esetleg az előirányzat egy részét megtakaríthatom. A dologi kiadásoknál a hivatali és irodai költségek rovata emeltetett 3,800 írttal, a mely emelés azonban csak látszólagos, a mennyiben a kir. Curiahason rovatánál ugyanennyivel kevesebb irányoztatott elő." Nem a kérdés megtakarítási oldaláról szólok én, azt más alkalommal említem föl, hanem arról, hogy az igazságügyminister ur itt s a törvényjavaslat indokolásában azon Ígéretet teszi, hogy ezen rendszabály, mely birói szervezetünk összes alapelveivel ellentétben van, a jövő évet nem fogja túlélni, tehát mint legideiglenesebb természetű alkalmaztatik. A t. háznak a legkomolyabb oka van ezen ígéretet tudomásul venni, ennek szigorú megtartását az igazságügyministertől követelni. Mert ha arról győződik meg az igazságügyminister ur, hogy bármi okból