Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-14
148 14. országos ülés október 13. 1881. sokból választani nem akarok s maradok az j egy ismertnél. (Helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a bizottság válaszfelirati javaslatát (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A bizottság előadójának imént elmondott beszéde után, én egyik első kötelességemnak fogom tartani, hogy igyekezzem visszaterelni a kérdést arra a térre, melyen tulajdonkép mozognunk kell, a válaszfelirati javaslat kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Lesz alkalmam a beszéd folyamán válaszolni némely lényegesebb dolgokra, melyeket ő felemlített. Nem akarok azonban egy perczig sem késni, válaszolni pártunk ellen intézett némely oly támadásaira, melyek absolute minden igazságos és jogos alapot nélkülöznek. Az igen t. képviselő ur jónak látta érvek hiányában oly támadást intézni ezen oldal ellen, melylyel reméli, hogy népszerűtlenné fogja tenni. Olyan vádat emel, mintha mi csak magas közjogi kérdésekkel foglalkozva, nem hordoznék szivünkön a nép sorsát és felemlítette, sőt igen bőségesen fejtegette azon csapásokat, melyeket a szabályozatlan folyók országunkra hoznak. Engedelmet kére!;, ez kézzel fogható igaztalanság. Hivatkozom a házi ház minden tagjára, hogy annak idejében, mikor e kérdés igazán napirenden volt, mikor a csapások tényleg sújtották népüaket, melyik oldalról történtek a sürgetések? vájjon nem-e folytonosan ezen oldalról? Nem mondom, akkor sem mondtam, hogy önök kevésbbé érdeklődtek irántuk; de hogy mi kötelességünket teljesítettük, azt még a gonosz akarat sem tagadhatja el. (Ugy van! a szélső balon ) De hiszen a t. képviselő ur, a ki szemrehányásokat tesz nekünk, hogy oly dolgokkal foglal k ózunk, melyek napirenden nincsenek,melyekröl a törvény intézkedett már, miért kívánja, hogy most vesztegessük az időt oly dolgokkal, melyek a törvényhozás által már meg vannak oldva, törvénybe vaunak iktatva? A kormány utasítva van, hogy e tekintetben kövessen el mindent. Válaszfelirati javaslatainkban — ugy az egyikben, mint a másikban — e pont ép oly erélylyel van kiemelve, mint kortes-indokokból czélszeríínek találta kiemelni a t. képviselő ur. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tehát igazságtalan szemrehányás. Én a t. képviselő urat e térre követni nem fogom, csak azt az egyet vagyok bátor még neki ajánlani, a ki természetesen igen intim viszonyban van a minister urakkal, méltóztassék az illetőktől megkérdezni, vájjon az érdekelt i< ép viselők nem sürgetik-e mindig akkor, mikor valami tenni való van e téren? Teljesítik tehát kötelességüket e tekintetben is, ugy az általuk képviselt vidék, mint az egész ország irányában. Még súlyosabb talán az a vád, melyet a t. képviselő ur beszédének vége felé a pártunk erdélyi része ellen emelt. A t. képviselő ur azt kérdi tőlünk, hogy mondjuk meg, mi volt töltve abba a pohárba, a melyet mi az erdélyi választóknak kínáltunk? és kérdi, hogy tulajdonkép mi volt abban, hogy mi, vagy a mi nevünkben bárki is alkudozásokba lépett a román intransigensekkel? Már a t. képviselő ur beszéde alatt mindjárt közbekiáltott a pártnak oly tagja, a ki mindenesetre részletesen be van avatva ezen ügyekbe s megmondotta, hogy abba a pohárba nem volt töltve semmi s azt a poharat a t. képviselő ur gyártotta, (Tetszés a szélső bal felől.) hogy ennsk semmi alapján nincs, hogy ez nem igaz. Én, t. ház, minthogy állítást állítással szembeállítva, czélt nem fogok érni, engedje meg a t. ház, hogy egy ténynek felemlítésével bemutassam, hogy mennyire alaptalan e vád; (Halljuk!) sőt jogunk volna azt önökre visszavetni, de ezt nem teszem és felemlítem csak azért, hogy a vád teljes alaptalanságát bebizonyítsam. Egész Erdélyben egyetlenegy intransigens lépett fel s ez történt Szilágy-Csehiben és abban a kerületben a kormány nem találta czélszerűnek még csak ellenjelöltet is felléptetni. Mi megtettük és meg is vertük az ellenpártot. Ebben áll az igazság az intransigensekkel szemben. (Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, az is különös eljárás, melyet önök követnek. Valahányszor szükségük van a szavazatokra, akkor önök mindig igen lelkes prédikátiót tartanak a nemzetiségek mellett és kimutatják, hogy itt e hazában nincs különbség ember és emberfaj között; s a mikor ismét arra van szükség, hogy gyengítsenek, akkor vádat faragnak abból, hogy mi a nemzetiségekkel, bármilyenek legyenek is, alkudozásokba lépünk. Bebizonyítottam, hogy ez nem áll és nem történt semmi. De kérdem a t. képviselő urat, ha valaki ezt megkísérelné magyar részről, vájjon csakugyan oly nagy bűn volna-e ez ? nem volna-e talán megfordítva helyes, ha valakiben csakugyan megvolna e bátorság és ezt hazafias bátorságnak nevezem, hogy a nemzetiségek közt, hála istennek, csekély számmal létező intransigenseket capacitálni igyekezzék és módot találjon arra, hogy velük is megélhessünk és eljöhessen mielőbb az idő, midőn e hazában intransigensek többé ne legyenek. Ezeket röviden megjegyezve a t. képviselő ur előadására, áttérek a szőnyegen levő tárgyra. Meg lett jegyezve mai napon is a t. előadó ur által, hogy a 6 napig tartott vita általánosságban mozgott, nem merült fel egyetlenegy concrét eszme, az ország nem nyert vele semmit. Nem tagadom, van ebben sok igaz; de
