Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

140 13. orezágas ülés október 17. 1S81. képviselő ur kiindult; hogy nem lehet tudni, a kormány mit akar — előlegezi a bizalmatlanságot, pedig nekünk a t. képviselő ur meglehetősen bőkezűkig előlegezte ezt. Áz oly modorú vita, t. ház, a midőn valamely exemplificatió gyanánt felhozott állítás úgy tekintetik, mint az egyedüli, a mire valaminek vonatkoznia lehet és egy egész fényes okoskodás erre építtetik, én csakugyan nem hiszem, hogy a tárgyilagos parlamenti vitákat előmozdíthassa, így tett pedig a képviselő ur a pénzügyi rendre vonatkozólag. Én például hoztam fel egy praeguans, egy szembeszökő esetet és ő ugy vette, mintha az egyetlenegy dolog^ lett volna, a melynél a rend helyreállíttatott. Én igen röviden hivatkozom csak arra, hogy vájjon ne tudná azt azon képviselő ur, ki ezt így állította — ha már beszélni kell róla — hogy hauzirozni kellett a magyar állam papírjaival 5—10 irányban, hogy megkapják azt, a mire már holnapután szükség volt; ne tudná-e azt, hogy ezen eljárás által az állam bitele, az államháztartási rend iránti hit ugy megingott, hogy igenis erélyes és következetes kormányzatra volt szükség, míg ezt helyreállítani lehetett. (Helyeslés jobbfelöl.) Igaz, azon legpraegnansabb bajok orvosoltattak rögtön 1874 után — nem tagadom, sőt elismerem; de az idő nagyon rövid volt 1875-ig arra, hogy egészében a bajt orvosolni lehetett volna és hogy orvosoltatott, ez az 1875 óta létezett kormány és pénzügyministerek tette. A képviselő ur beszélve a közigazgatási kérdésről — a melyről azon szempontból, hogy Ő a kísérleteket annyit fejtegette, még fogok agy pár szót szólni, — megtámad és azt mondja, hogy a kormánynak ebben nincs nézete. Azt mondja, hogy a kormánynak kötelessége : nem nézni azt, hogy ingadozik a közvélemény, hanem a maga nézetével előremenni, azt érvényesíteni, vagy helyét másnakátadni. Tehát a kormánynak kötelessége, nem gondolni a közvéleménynyel, nem gondolni az országos érzülettel. Midőn a képviselő ur ezt mondta, eszembe jutott : furcsa, mennyit vádoltak 1877-ben, 1878ban, hogy a kormány nem gondol az ország közvéleményével, reáerőszakolja saját- nézetét; pedig; másutt alkotmányos országban, Angolországban, minden egyes intézkedésnél a kormány aggódva puhatolja, mi a közérzület, a közkívánat, és annak igyekezik eleget tenni. Azonban én azt hiszem, hogy nem szükséges ennyire visszamennem, hogy a képviselő ur ebbeli eljárása következetlenségét előadjam ; mert mig ugyanazon egy beszédben, szólva a felső ház szervezéséről, a képviselő ur ismét azt mondja : miért nem mondta el ebben a kormány nézetéi, hogy a közvélemény tájékozhassa magát s viszont., a kormány megismerkedhessek idejében a közhangulattal, nem pedig rögtönözve egyszerre akarja az ő nézetét elfogadtatni? Nohát ugyanazon egy beszédben egyszer hiba, hogy a kormány a közvéleményt, a közhangulatot figyelemmel kiséri s ugyanazon egy beszédben egy másik ügynél hiba, hogy nem kiséri. Én pedig azt hiszem, t. ház, hogy mindegyiknél figyelemmel kiséri; az egyik kérdés közelebb van a megoldáshoz, mint a másik; a kormány mindegyikben igyekezik olyat alkotni,] a mi a közvéleményt kielégítse. De ha a közvélemény ellentétben jön saját meggyőződésével, saját meggyőződésének , nézeteinek alapelveivel, akkor szembe fog vele szállni és be fog következni az, a mit a képviselő ur óhajt, hogy ha kisebbségben marad, nem fog késni átadni a helyét azoknak, a kik szerencsések lesznek a többséget megnyerni; értve természetesen — mert minden félreértéstől itt óvakodni kell — nem hogy ha valamely mellékes dologban, hanem ha valamely fontos javaslatnál kisebbségben marad. (Nyugtalanság a szélső balon.) Mert — és a t. képviselő uraknak némely része mosolyoghat rajta — én ugy tudora, hogy parlamenti kormány-forma mellett minden eg)~es csekélyebb dolog kormánykérdés lenni nem szokott és ennek meg van a maga, jó és helyes alapja. Meg van az az alapja, hogy ha minden egyes csekélység kormánykérdéssé tétetik : mindaddig, mig valamely kormány általános politikája helyesléssel találkozik, azt lehet mondani, absolu'c hatalommal igazgatja a törvényhozást; mig ellenben, ha nem minden egyes csekély kérdés képezi kormánykérdés tárgyát, a törvényhozás bizottságaiban, kebelében egyes javítások, néha igen fontosak is eszközölhetők. Ezen — engedelmet kérek — abcéjét a parlamenti kormányzatnak csakis azért mondtam el, mert ugy láttam, visszatetszést, mosolygást szült némelyeknél azon nyilatkozatom, hogy nem minden csekélységnél való leszavazás lehet kormánykrisisnek az oka. De visszatérve, t. ház, a kérdésre, a képviselő ur azt állítja, hogy én azt mondtam : meg kell tenni a kísérletet az Ősi közigazgatási rendszerrel. Nem egészen igy mondtam, mert egy ősi, egy már meglevő rendszerrel ily értelemben kísérletet tenni nem is lehet, ily értelemben kísérletet csak új dologgal lehet tenni; hanem azt mondottam és mondom ma is, hogy meg kell tenni minden lehetőt arra nézve, hogy a nemzet történelmi életéből kifejlett rendszer megjavittassék, ugy, hogy a jelen idő igényeinek megfeleljen (Helyeslés a jobboldalon) és miután ma jó közigazgatás nélkül állam meg nem lehet, csak azon esetben, ha ez lehetetlenné válnék, tartanám helyesnek az egészet megváltoztató rendszer életbeléptetésére törekedni. Ezt