Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-13
J34 13 * országos ülés október 37. 1881. járása a felsőház reformjának előkészítésénél: oly kevéssé lehet helyeselni azon közönyt, melylyel a választások tisztaságának, mindenek felett szabadságának megóvása iránt viseltetik. Már e viták folyama alatt mindenki előtt feltűnhetett az ellenzék padjairól mindennap megújóló azon panasz, hogy a választások szabadsága, tehát a nemzet képviseletének, a nemzet akaratának megfelelő összealkotása a hivatalos befolyásoknak nagy mérvű elterjedése által tetemesen veszélyeztetve van. {ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.} A ministerelnök ur a felszóllalásokat, pedig elég világosok voliak, teljesen félreértette. Már Irányi képviselő ur helyesen kiemelte azt, hogy nem a hivatalnokok szavazatára fellebbvalóiktól gyakorolt befolyás főleg az — bár az is törvényellenes, ez is visszaélés — mi a választások szabadságát veszélyezteti: hanem a hivatali hatalommal való visszaélés a képviselőjelöltek mellett, mely tűrhetetlen fokra emelkedett. Hivatkozott a ministerelnök ur arra, hogy hiszen a beiratkozott hivatalnokok, az összes választóknak 1%-át sem képezik és ezen 1% sem szavaz mind, egyrésze, mint monda —(Egy hang: 'Nagy része!) mondjuk hát, hogy nagy része, a mi nem nagy bók a kormányra nézve; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) az ellenzékre szavaz és a ministerelnök ur azt mondja, hogy hiszen ismerünk köztársaságot, a hol a hivatalnokoknak politikai véleményeknek követésében sokkal kevesebb szabadság engedtetik, mint Magyarországon. Nem erről van szó, t. ministerelnök ur. Nem a főbaj, hogy a hivatalnok igy vagy ugy szavaz és hogy fi hivatalnoki körben megkísértik igy vagy amúgy a hivatalnokok szavazatát befolyásolni; bár ismétlem, ez is a legigazolatlanabb visszaélés, hanem a mi Magyarországon ma már tűrhetetlen fokra fejlődik, abban áll, hogy midőn a választások kihirdettetnek, egyszerre megmozdul az egész ország, a főispánok följönnek Budapestre és a közigazgatás legnagyobb része átalakul kortesapparaíussá. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső' baloldalon.) Egyszerre új tekintetek jönnek elő a tisztviselők szorgalmának, használhatóságának és érdemének méltánylásában; (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) nem keresik,': ki a jó tisztviselő, ki viszi jól a közigazgatást; és sohasem láttam, hogy főispán állása a miatt lett volna veszélyeztetve, mert a kormányzata alatti megyében a közigazgatást nem tudta jól ellenőrizni, de igenis veszélyeztetve volt akkor, ha nem birt elég számú kormánypárti képviselőt megválasztatni. (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Á választások kihirdetésének napján a megye közigazgatásának feje a kormány politikai ágensévé válik és a meddig hivatali hatalma, társadalmi összeköttetése és a hivatali hatalommal osztogatható előny, vagy gyakorolható elnézés terjed, addig terjed a kormánypárt érdekében titkon és nyiltan (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nyíltan !) kifejtett működése. Igenis, fenyegetés, erőszak miuden fék nélkül alkalmaztatnak s úgy látszik, az a meggyőződés szilárdul meg, hogy a hivatali hatalom a pártküzdelemnek jogos fegyvere. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek tagadhatatlan na«y visszaélések; ( Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és abban téved Irányi Dániel t. képviselőtársam midőn azt hiszi, hogy ha a múlt alkalommal elejtett és nem tárgyalt curiai bíráskodásról szóló javaslat törvénynyé válik vala, akkor ezen visszaélések, ha nem is szűntek volna meg, de legalább a minimumra szálltak volna le. Téved pedig azért, mert ha megvizsgálják a törvényjavaslatot ugy, a mint azt a t. igazságügyminister ur ritka nyugalmával is plaeiditással kétszer benyujtotta.Ugy találjuk, hogy az mindenről szól, de a hivatalos visszaélések fékezéséről igen ékesen és igen világosan hallgat. (Derültség balfelől.) Én magam is ezenjtényekkel kapcsolatban szomorúan tapasztalom, hogy én, ki ezen ház igazolási jogának alkotmányi szempontokból mindig barátja voltam, azon laza gyakorlat folytán, mely a biráló bizottságokba beharapódzott, mindinkább kevés reményt táplálok arra nézve, hogy a mire nagy súlyt fektettem, a ház bíráskodási joga fentartható legyen. Abban nagyon téved Berzeviczy képviselő ur, hogy azon panaszok, melyek a bíráló bizottságok eljárása ellen felhozatnak, nem loyalisok és illetlenek. Ellenkezőleg, a bizottságok Ítéletei felforgathatlanok, azok formai érvényéhez nyúlni uem szabad, de a mi felett e parlamentnek legféltékenyebb gonddal kell őrködni, az az, hogy azon korlátlanul rájuk ruházott hatalma a parlamentnek a bizottságok által miként kezeltetik ; mert különben minden visszaélésre a loyalitás és illedelem nevében pokróczot kellene vetni. (Tetszés balfelől.) És ilyen körülmények közt ezen ház ellenőrző és törvényhozó képességének emelésére elkerülhetlen reformnak tartom azt, hogy a hivatalos befolyással való visszaélés a lehetőleg gátoltassék s annak törvényes korlátai megvonassanak. A t. ministerelnök ur igen könnyedén bánik el ezen dologgal, olyan könnyedén, mint a corruptio kérdésével. Azt mondja a corruptióról is, ne emlegessük azt, nézzük meg, hiszen másutt is van s ha van másutt, nyugodjunk meg rajta. (Derültség balfelől.) A kényelmes megnyugvás ezen politikáját