Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13 országos ülés október 17. 1SS1. j 3 j hivatalnokok és tisztviselők" ; már mi különbség Tan a kettő között, azt én államjogiJag felfogni nem tudom, — „hogy a hivatalnokok és tisztviselők képzeltségéről törvény fog intézkedni." Másodszor, hogy a megyék háztartása törvény által fog szabályoztatni, azután pedig az mondatik, hogy a közigazgatási bíróságok felállítása lehetőleg mielőbb eszközlendő. Már most, t. ház, ha mi a kormány által kétségtelenül szándékolt ezen reformokat vizsgáljuk, ebben, mint képben, a kormány politikájának egész hibásságát világosan fel lehet ismerni. Mi az, a mit a kormány és a t. előadó ur nyilatkozataiból is, a közigazgatási politikára nézve megértettünk? Ugy nyilatkozott maga a ministerelnök ur több izben, gondolom SepsiSzt.-Györgyön és Nagyváradon tartott beszédjében is s ugy nyilatkozott maga a t. előadó ur is, hogy kísérletet kell tenni a törvényhatóságok jelenlegi rendszerének fejlesztésére, — melyre nézve, mellesleg moodva, téved Jókai képviselő ur, ha azt „ősi hagyományokon" alapulónak tartja — s ha e kísérlet nem sikerül, akkor fel fogunk karolni egy gyökeresebb reformot,. akkor más útra fogunk térni. A mit tehát a ministerelnök ur a közigazgatás körében meg akar honosítani, az a kísérletek politikája. De t. ház, a ki bevallja magáról azt, hogy ő kísérletet akar tenni, az egyszersmind világosan elárulja, hogy neki a követendő útra nézve nincs meggyőződése. (Ugy van! balfelöl.) Ha volna meggyőződése, bármilyen, akkor nem kísérletet akarna tenni valamely rendszerrel, hanem határozottan megindulna az egyik vagy a másik utón. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Már most t. ház, ily nagy kérdésnél, ily kérdésnél, mebyre nézve, reménylem, ki fogom mutatni, hogy az a reformoknak csak egy összefüggő és egymással összhangban álló lánczolata által oldható meg, ily kérdésnél meggyőződéssel bírni kötelessége annak, a ki a nemzet munkásságát vezérelni akarja, (ügy van! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon). Minden helyzetnek megvannak a kötelességei. A ki a reformok élén akar állni, a ki egy ily nagy intézményt akar ebben vagy abban az értelemben az ország használata számára hosszú időre megállapítani, annak kötelessége a meggyőződés. (Igaz! balfelÖl.) S ha nincs meggyőződése, ha habozik, nem lehet rá erőltetni, de neki akkor kötelessége átengedni a helyet olyanoknak, a kik bírnak ily meggyőződéssel s akarják és képesek azt keresztül vinni. (Elénk helyeslés és tetszés halfelöl. Nagy derültség a jobboldalon. Halljuk!) Én megfoghatatlannak tartom, t. ház, azon jókedvű derültséget, a melylyel a t. túloldal a kísérletek politikájának ilyen téren való meghonosítását fogadja. (Derültség halfelöl.) Megfoghatatlannak tartom különösen azért — s ezt nem sértési szándékból akarom mondani — azért, mert a kísérletek politikája a t. ministerelnök ur kezében ominosus jelentőségű. (Ugy van ! a, balfelöl.) Emlékezzenek csak a t. túloldalon ülő urak, hogy midőn a ministerelnök ur ezen a helyen ült és midőn nem szélbali, de a közjogi ellenzéket folytatta éveken át, mi egyebet tett, mint a kísérletek politikájának egyik kiadását. (Ugy van! a bal- és a szélsÖ baloldalon) S hova vezetett ezen kísérletek politikája? Oda s én közjogi alapon állván, bizonyára nem teszek neki ezért szemrehányást — hogy ma már nemcsak, mint mondani szokás, felfüggesztette a közjogi ellenzék alapelveit, de azokról tökéletesen lemondott, mert másként nem érthetem azt, midőn ugy nyilatkozik, hogy reméli Istentől, hogy, nem a szélbal, melyhez soha sem tartozott, hanem a közjogi ellenzék, melynek élén állott, reményű Istentől, soh'sem fog azon állapotra felszaporodni, a melyben ő elhagyta. (Derültség a bal- és a. szélső haloldalon.) Felfoghatatlan, ha visszaemlékeznek, hogy a közjogi ellenzés az a folytatása mennyire megbénította ezen ház, az akkori kormányok működését és hogy az ország javára való közreműködés lehetővé váljon — mint a ministerelnök ur minap monda — erről a pártegyesülés eszközlésével le kellett mondani. A kísérletek politikájának ilyen kiadása után, uraim, én azt a derültséget önök részéről, ismétlem, felfoghatónak nem tartom. Mert nem arról van szó, uraim, hogy mi jöjjünk arra a helyre, ne méltóztassanak ettől olyan nagyon ijedezni, (Derültség) de arról van szó, hogy jöjjön oda akárki, de azon fontos kérdésekben, melyek reform tárgyát kell hogy képezzék, bírjon a meggyőződés kötelességével és bátorságával. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Arról vau szó, hogy ne halogasson egy szükségesnek felismert reformot, sem azért, mert a többséget koczkáztatná, sem azért, mert a közvéleményben habozás mutatkozik. Mert mi egyéb jogczíme van a kormánynak a vezetésre, ha bir a vezetés bátorságával és a kötelesség érzetével. Egyébiránt nem használ semmit a kérdés kikerülése, t. túloldal! Mert maguk azon reformok, melyeket a t. kormány kezdeményezni igér a közigazgatás körében, végzetes és ellenííllhatlan hatalommal fogják őt hajtani a reformok organicus felkarolására, ha csak azt nem akarja eszközölni, hogy azon kísérlet, melynek megtételét igéri, minden lényeges feltételei nélkül a sikernek tétessék meg és igy semmi irányban semmit se biztosítson. Miért, t. ház? s ebben rejlik legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az állapotokon javítani töredékes rendszabályokkal, egyes felmerülő szükségnek elszigetelt felfogásával nem lehet. A ki az egyes rendszabályokban sikert akar, az kénytelen a 17* "