Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-13
13. országos ülés október 17, 1881. 129 és tartalmát részletesen felderítse, teheti ^ párhuzamba magát az a kormány, mely minden alkalommal kerüli a nyilatkozást és ha mégis kénytelen rá, akkor többnyire határozott tartalom nélküli általánosságot mond. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem nyújtván ezek szerint a t. kormánynak programrojául kiadott trónbeszéd alapot és módot arra, hogy politikájának határozott körvonalait, határozott czéljait, rendszabályának jellemvonásait megítélhessük, kénytelen vagyok a kormány eljárásának, mely a trónbeszédben van kifejezve, megítélésében ahhoz tartani magamat, mely a trónbeszédből homályosan ugyan, de kivehető. És ez a kormány felfogása a politikai helyzetről ; és ez a kormány általános felfogása az ily helyzetben követendő általános törvényhozási politikáról. Ha e felfogást jellemezni akarnám, ha azon nosságokból, melyekkel tartalmilag sem egyetérteni, sem valamiben azoktól különbözni nem lehet, valamit következtetni kell, az csak egy : tudnilíik a politikai helyzet szükségeinek téves és ferde megítélése. A kormány összes politikája arra a feltevésre van építve, hogy az állandó és biztosított béke évei következnek reánk és hogy Magyarország állapota olynemű, hogy nem az államélet egyes ágai összes teendőinek tervszerű felkarolása és némely államigazgatási ág szervezetének teljes reformálása a szükség: hanem meg lehet elégedni a továbbfejlesztés, a részletes-töredékes reformok politikájával, hogy a felmerülő reformok oly neműek, hogy nem egy meghatározott összefüggő terv valósításának egyes lánczszemeit kell hogy képezzék, hanem az egész a fennálló nagy részének épen hagyásával, mint egyes, bár fontos javítások beilleszthetők. Azt hiszik, hogy sikereket lehet elérni, a fennálló állapotok jobbra fordultát eszközölni egy határozott összefüggő közgazdasági és közigazgatási politika nélkül. En, t. ház, csakis ezen az alapon tudom megmagyarázni, a mit a kormány az államéletnek legfontosabb ágazataiban, a pénzügy, közgazdaság, közigazgatás, igazságügyi reformokra nézve tenni akar. Es mert ezen felfogást gyökerében tévesnek tartjuk, — azért mellőzve itt egyes sürgős és életbevágó rendszabályok felemlítésének elmulasztását — azért nem járulhatunk a többségi felirathoz, mely a trónbeszédben kifejezett ezen felfogással teljesen egyetért. A pénzügyi politikára nézve, állítom, a kormány felfogása a zavartalan és békés viszonyok fenmaradására van építve, arra a feltételezésre, hogy a szükséges kölcsön összegeket KÉPVH. NAPLÓ 1881— 84. I. KÖTET. olcsón, könnyen és a kivánt mennyiségben megkapjuk, de ha egyszer az európai láthatár sötétedni kezd, ha nem lesz is háború, de a hitelviszonyok meginganak, a pénzpiacz bizalmatlanná válik; ha gazdasági, pénzügyi válság tor ki : akkor, mi lesz abból az igért törekvésből az államháztartás mérlegének folytonos és fokozatos javítására, mi lesz abból a pénzügyi politikából, melynek leglényegesebb alapja, a jelen pénzpiaezon elérhető hitel bősége és könnyűsége! ? Dicsekedve hivatkoznak és hivatkoztak arra, a mit a trónbeszéd is kiemel, hogy az államháztartásban a rend és a hitel helyreállott és ezzel kapcsolatban, a sikerbe vetett bizalom tüntetésével emelik ki az államháztartás mérlegében az egyensúly helyreállítására irányzott törekvést. Már t. barátom gr. Apponyi Albert kiemelte, hogy mi e nyilatkozatot a tényeknek megfelelőnek nem tartjuk. És a ministerelnök ur későbbi nyilatkozataiban ezen meglehetősen fennen hangzó kifejezést, hogy az államháztartás körében a rend helyreállott, minden komoly értelmétől teljesen megfosztotta. (Igaz! Ugy van! balfeló'l.) Mert az államháztartásban a rend helyreállása — komolyan vévén ezen kifejezést, — azt jelenti, hogy a bevételek és kiadások oly módon vannak berendezve, a bevételek és kiadások oly rendje van megállapítva, hogy az államháztartás hiánya egyenesen a rendezés folytán kikerülheílenül és bizton el fog tűnni; hogy azon természetes növekedése a mi kiadásunknak, a mely az államfejlődés szükségéből elő áll, fedeztetni fog az emberi előrelátás szerint bizton várható természetes növekedéséből a bevételeknek, hogy ugy vannak rendezve pénzviszonyaiuk, hogy ennek folytán bizton elérjük azt az állapotot, hogy beruházásaink kamatait jövedelmeink természetes növekedése feléri. A ministerelnök ur magyarázata szerint ama kifejezéseknek értelme nem ez, azok mindössze is azt jelentik, hogy ma már nem kell tartanunk annak ismétlődésétől, a mi 1875 előtt megtörtént, hogy a fizetésnap előtt kevés idővel még nem tudták az illető pénztári hivatalnokok, hogy miből fognak a szükséges fizetések teljesítetni. En nem tudom felmerült-e ez az eset vagy sem; de ha megtörtént, bizonyítja-e ez az, hogy az sem tudta, a kinek a gondoskodás kötelessége volt? És ha rendkívüli viszonyok összetolulása folytán egy esetben, a szükséges kölcsön összegek előteremtése nagyobb küzködéssel járt : lehet-e — miután annyi áldozatot hoztunk erre a czélra időközben s miután a pénzpiacz viszonyai és segítségünkre jönnek — azt a körülményt, hogy az állam olcsóbban, könnyebben kap kölcsönt, az államháztartás rendje helyreállításának nevezni?! 17