Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

112 12. országos ülés október 15 1881. keresni. Ebben elférek a t. képviselőtársamtól. Éu azt hiszem, hogy a bibák lánezolatát maga a rendszer okozza. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, a mérsékelt ellenzék t. tagjai azt j szokták mondani, hogy az 1867-iki egyességet j a kormány az alkalmazásban meghamisította. De én azt mondom a mérsékelt ellenzék t. tagjainak, hogyha ezen vád igaz, akkor az leginkább éri a közjogi alapot. Hisz a közjogi alap századokra szóló mü\ — megteremtették azért, hogy százados veszélyt megszüntessenek s önök azt mondják, hogy egy kormány itt a képviselőházban a többség ellenőrzése mellett, hogy ugy mondjam puszta administrativ rendszabályok által meghamisította az alapot: én azt hiszem, hogyha a közjogi alap ennyi próbát sem áll ki, akkor az alapnak magának kell hibásnak lenni, (ügy van! szélső' balfelöl.) Én azt mondanám Urváry Lajos t. képviselő urnák: nagy baj, ha tisztán az emlékek visszatartanak valakit attól, hogy a tapasztalatok tanulságait elfogadjuk. Ha a közjogi egyezséget, melynek oly hosszú időre kell alkotva lenni, ilyen törékeny alkotásnak ismerjük fel, az azt bizonyítja, hogy egészen a pillanatnyi számításon alapult, azt bizonyítja, hogy épen egy arasznyi tér érdekeinek felel meg. Az az idő, a mely a közjogi egyezség próbájául szolgált volna lejárt és én igazán reménylem, hogy ugy Urváry képviselő ur, mint azok, a kik ugy gondolkoznak, mint ő, nem sokára ezen padokon fognak ülni és segíteni fognak, hogy itt e házban szaporodjunk. Ezt csak bevezetésképen mondtam előleges megjegj^zésül. A mi a közjogi bajoknak valódi természetét bizonyítja, az épen az a sérelmes ügy, a mely jelenleg a házat foglalkoztatja. Én nagyon csodálkozom, hogy mily módon igyekeznek a Grötzl-Lendl ügyet valódi jelentőségéből kiforgatni. Maga a felirati javaslat előadója azzal kezdte, hogy korcsmai veszekedés nem foglalkoztathatja a képviselőházat és mégis ő maga furcsa — ámbár igen szép magyarázások után — oda jut, hogy ezt az ügyet a király elé kell vinni és a ^feliratban sérelmi panasz tárgyává kell tenni. Én, t. ház, a következtetést nem értem. Mert ha önöknek van igazuk, ha igaz, a mit maga Jókai ur állított, akkor épen nincs helye a feliratban a panasznak. Ha igaz, a mit önök állítanak, hogy a hadsereg szelleme teljesen megbízható, hogy a kihágást csak kivételnek kell tulajdonítani, hogy ha az intézményben semmi hiba nincs, ha semmi törvényhozási gondoskodás nem szükséges, hát akkor micsoda czímen foglalkoznak ezen ügy gyei itt a házban? A t. ministerelnök ur ugyanazt mondta, hogy ha a magyar országgyűlés felszólal a király előtt, az magában nagy jelentőséggel bir. Engedje meg a t. ház, ha egy kemény kifejezéssel élek: én na gyón csodálkozom, hogy a t. rmnisterelaök ur hogy tehet oly naiv állítást, mikor sem állásánál, sem a tapasztalatnál fogva tőle naivitást nem várhatunk. Én azt hiszem, hogy akár testületet, akár egyént nem becsülünk többre, mint épen nyilatkozatai és tényei megengedik. Ha a t. ház a Lendl-ügyben felszólalni kénytelen, az már maga a ház tekintélye ellen bizonyít; ha pedig a ház felszólal a Lendl-ügyben és semmi egyéb okból, csak hogy panaszt tegyen, akkor aj képviselőház ugyancsak nem remélheti, hogy nyilatkozatainak számbaveheiőséget tulajdonítsunk. Én nem szólok arról, t. ház, hogy egy parlamentáris törvényhozásnak nem lehet gravameneket előterjeszteni, hanem vagy alkotni kell törvényt, vagy felelősségre vonni a végrehajtó hatalmat. Erről nem szólók, mert azt hiszem, hogy egy gravaminális országgyűlésben sem foglalkoztak volna korcsmai sértésekkel, ha csak annyiban állna a dolog. De nem ennyiben áll a dolog. Ha nekünk itt a házban a Götzl-Lendl ügygyei kell foglalkozni, az épen csak illustrál ja a hadsereg kiváltságolt állását, hogy a magyar parlament egy hazátlan condottieri sérelmét nem tudja máskép megtorolni, minthogy egy feliratban fordul a trónhoz; és ezt nem azért, hogy elégtételt szerezzen, hanem mint a híznak egy igen tekintélyes tagja — egy német lap szerkesztője — megirta, hogy kijajgassuk magunkat. Én azt hiszem, Lendí százados személyének igen kevés jelentősége volt és van, még csak annyi jelentősége sincsen, hogy a hadügyi ministerium védelmébe v&gye, ha talán helyesli is eljárását. Én azt hiszem, hogy Lendít maga a közös hadügyministerium könnyen odadobja áldozatul a nemzet közvéleményének. Ez az ő jelentősége ebben az ügyben. De ha ez igy van, akkor a ministerelnök ur tegnapi beszéde után még csak azt kérdezem: hogy van az, hogy mielőtt az ügy a közvélemény elé került, már három hónapig folyt és aztán nem tudtunk egyebet róla, csak azt, hogy Grötzlt vették üldözőbe; hogy van az, hogy még olyan közlöny is, melynek a ministerelaök úrral közeli összeköttetést tulajdonítanak, nem találta elégségesnek az elégtételt; és hogy van az, hogy Jókai Mór képviselő ur, a felirati bizottság előadója itt e házban azt mondotta, hogy a nemzet valódi sérelmét az képezi, hogy igazságot csak épea az egyik oldal felé szolgáltattak és nem a másik felé is. Most jön a kormányelnök ur azon felvilágosítással, hogy voltaképen Lendl nagyobb büntetésben részesült, mint Grötzl. Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Még csak azt agyanutfejezhetaémki, t. képviselőház, hogy Lendl sorsáért cseppet sem ag-