Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

110 12. országos ülés október 15. 1681. hogy ha ily jelentékeny része a nemzeti köz- [ vagyonnak elvonatik, az csakugyan elvonatik j azon jövedelmek alul is, melyeket megosztanak | egyenesen a törvény rendeli. Ha a többség [ válaszfelirati javaslata ezen eljárást helyesnek, j eorrectnek tartja, én t. ház ezt a nemzet közjava és alkotmányunk érdekében helyesnek nem tartom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, van meg egy kérdés, a magyar hadsereg kérdése. [Halljuk! Halljuk!) Ha nem j léteznének nemzetek, ha ezen nemzeteknek nem volna történelme és ezen történei tanítaná előttünk, hogy egy nemzet szabadsága- j nak és alkotmányának és jólétének palládiuma csakis egy nemzeti hadsereg lehet, (Ügy van! a szélső' baloldalon.) akkor uraim, önök előtt élénk példák, élénk bizonyítékok állanak arra, hogy igenis, nekünk végre-valahára törekednünk kell arra, hogy a nemzet önálló hadsereggel rendelkezhessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E párt, t. ház, régóta bizonyítja már önök előtt azt, hogy e közösügyes osztrák-magyar hadsereg ellenséges gyűlöletet érez irántunk, (ügy van! a szélső baloldalon) Önök bizonyítékra várnak, íme a rövid közelmúlt önök előtt fényes bizonyítékokat és szomorú bizonyítékokat szolgáltat. Győrben a polgárt kardlappal félig agyonverték, Egerben megsértették a nemzet legféltettebb jelvényét, a nemzeti zászlót; Kolozsvárott a szabad szóért bénává tették a szabad sajtó egyik jeles bajnokát, {ügy van! a. szélső baloldalon.) Még ezzel sem érték be, törtek maga a magyar nemzet becsülete és az alkotmányban vetett hite ellen is, megsértették magát a királyt is, midőn róla az esküszegést feltételezték. Meddig várjunk még igen t. ház, annak bizonyítására, hogy azon hadsereg, a mely ily ellenséges indulattal viseltetik irántunk, válságos, döntő pillanatban csakugyan cserben fogja hagyni e nemzetet alkotmányával együtt. (Igaz! a szélső balfelöl.) Azt hiszem, e pillanatot bevárnunk nem szabad, mert az orvoslás akkor késő lesz, nekünk a béke áldásos működését kell felhasználnunk arra, hogy a veszély idejére a biztos védelmi fegyvert megszerezzük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, hogy ezen hadseregnél nem lehet minden rendjén, azt a ministerelnök úr felszó- j lalása, de a t. előadó úr nyilatkozata is indo- j kolja. Itt felhívom a ház figyelmét a minister- j elnök úrnak ismételve tett nyilatkozatára, hallottuk, hogy a ministerelnök úr két izben is kijelentette, hogy a hadügyminister felkérte annak kijelentésére, hogy ő a hadsereg is barátságos viszonyban akar lenni velünk. Nem vagyok annyira jártas a parlamenti viszonyokban t. ház, de mégis azt hiszem, hogy ez a parlamentárisnius fogalmával ellenkezik; ellenkezik pedig azért, mert a magyar ministerelnök nem lehet postása a közös hadügymiuisternek, hanem, ha a közös hadügyminister úr valamit a nemzetnek izenni akar, azt nem a ministerelnök utján nyilatkozatok által, hanem a trónbeszédben tartozik megtenni. (Derültség.) Igen, ha a korona tanácsosa ígéreteket akar tenni, annak nem itt, hanem ott van a helye. (Egy hang a jobbfelöl: Hát a király legyen a postás?) Az előadó ur maga is constatálta, hogy szennyfolt van azon tiszti egyenruhán. Vannak egyesek, kik a múltból nem okulva, nem tanultak és nem feledtek semmit. Az előadó urnák ezen felszólalása meggyőz engem arról, hogy a lelkiismeretnek mégis vannak szabályai. Az a nemes lelkesedés, az a költői ihletség, az az isteni szikra, melyet én hazaszeretetnek nevezek, mely Jókai Mór müveiben és személyében egyesülve, a független hazáért, az önálló hadseregért lelkesülni engem is tanított, hogy ez örökre el nem halhat, le nem mondhat. Megtörténhetik, hogy az opporíuaiíás kérges hamuja alá rejtőzve szunyád, de olykorolykor feltör a szikra, hogy keresse, ha nem találja is az igazságot. így van vele Jókai t. képviselő ur is, keresi, de nem találja az igazságot. Azt mondja, hozhatunk törvényeket a katonai iskolákról, hozhatunk törvényeket a katonai büntető törvénykönyvről. Igaz, hogy hozhatunk, sőt én azt is feltételezem, hogy Jókai ur azt is akarja ezzel mondani, hogy hozni is fogunk, csakhogy ezen panacea tekintetében nekem két észrevételem van. Az első az, hogy ha a t. előadó urnák ez csakugyan erős meggyőződése s a többség osztozik ezen nézetében, akkor azon válaszfelirati javaslat, mely a minutiakig terjed, a katonai büntető törvénykönyvet, a katonai iskolák létesítését, a zászlóeskíi eltörlését talán szintén felvehette volna. Én ugyan nem osztozom azon nézetben, hogy a katonai büntető törvénykönyvvel az osztrák katonából magyart fogunk teremteni, mert könnyebb bottal nyulat lőni, dióval elefántot fogni, mint ezen emberekből magyart csinálni. (Derültség a szélső balon.) Nem is lehet az máskép. Az a katona, a ki Pardubitzban fogantatik, Polában születik, 01mützben nevelkedik, Boszniában kezdi a katonáskodást s hozzánk csak mint generális kerül, az a katona a magyar alkotmány szentsége iránt tiszteletet s a hazaszeretet iránt őszinte jó indulatot nem érezhet. (Helyeslés a szélső balon.) De, t. ház, kérdeni önöktől, vájjon kívánják, óhajtják-e önök az önálló magyar hadsereg létesítését? Dobránszky igen t. képviselő ur, ezen kérdésemre már előre megfelelt s azt monda, hogy ő úgyszólván „talán" elvileg helyesli, tiszteli ezen nézeteket. Ugy hallottam, t. ház, hogy a t. képviselő ur a politikai okokból Öngyilkosoknak statisíikájával foglalkozik. Ha ez igaz. ez okoskodás nagyon rá vall fog-