Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-405
405. országos ülés május 25 1881. 38 a házszabályok átdolgozására ugyancsak annyi súlyt kell fektetni és ugyancsak annyi időt kell fordítani, mint magára ezen törvényjavaslat tárgyalására. És még egy kérdést kívánok megpendíteni ez alkalommal t, ház. Hogy egyébre ne hivatkozzam, az 1847/48 : IV. t.-cz. 14, §-a világosan kimondja, hogy a képviselőház ügyrendjének módosítása, azon ülésszakban, melyben a módosítás történik, életbe nem lép. Már most, ha elismertetik, a mint el kell ismerni, hogy ez idő szerint a képviselőháznak nincs reá ideje, hogy a házszabályokkal foglalkozzék, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a házszabályok kiigazítása a jövő országgyűlés első ülésszakára lesz halászandó és minthogy azon ülésszakban nem léphet érvénybe, a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat, mely a házszabályok revisióját megköveteli, szintén csak távolabb ' eső időben léphet életbe. Ily körülmények köztt lehetetlen, hogy én azon szerény nézetemnek ne adjak kifejezést, hogy most az ülésszak utolsó idejében ily fontos tárgy tárgyalását folytatni és keresztülvinni akarni, e törvényiavaslat tárgyának fontosságával homlokegyenest ellenkezik.. Ily indokoknál fogva, bátor vagyok a t. ház bölcs eldöntése alá a következő indítványt terjeszteni : „A ház akir. Curiának országos képviselő választási ügyekben való bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a napirendről levétetni rendeli." Kérem a t. házat, méltóztassék az előadott nyomós indokok alapján ez indítványomat elfogadni. (Helyeslés jobbfelÖl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ép ugy, mint az előttem szólott képviselő ur, tartózkodni akarok attól, hogy a napirend kérdésének alkalmával magának a tárgynak lényegébe bocsátkozzam. Tisztán az ő indítványához akarok hozzászólni és azon eljáráshoz, mely ez indítvány által világossá vált. Én nem tagadom azt, hogy némelyike azon érveknek, melyeket ő az elnapolás szükségessége mellett felhozott, bizonyos nyomatékkal bír. De kérdem, t. ház, minő vezetése az a parlament tanácskozásainak, minő betöltése az a kormány ebbeli hivatásának, ha ily nagy fontosságú javaslatok, melyek még hozzá a közvéleményben már évek óta megérettek, melyekre nézve a mostanihoz lényegesen hasonló javaslat már a megelőző országgyűlésen a ház által tárgyaltatott, oly időben terjesztetik elő, hogy azután a bizottság véleménye nyomán képviselői initiativa alapján hátrálhasson meg a a kormány, nem véve felelősséget magára a hátrálásért egy oly kérdés elől, mely talán bizonyos szempontból — nem tudom , micsoda szempontból — rá nézve alkalmatlan. {Helyeslés a halm.) Csanády Sándor : Cselfogás ! (Derültség.) Gr. Apponyi Albert: Én, t. ház, ezen eljáráshoz, mely nemcsak ezen törvényjavaslattal, de több más törvényjavaslattal is történt s melyet én másnak, mint a parlamenti meglepetések, hogy ne mondjam felültetések rendszerének nem nevezhetek, (Élénk helyeslés balfelöl.) a magam részéről hozzá nem járulhatok; és mert hozzá nem járulhatok — tisztán egyéni véleményt mondok e tekintetben — azon praktikus érveknek daczára is, melyeket Baross Gábor képviselő ur felhozott, kívánom, hogy ha ezen törvényjavaslat a kormány által már beadatott, akkor azt tárgyaljuk is végig. (Helyeslés a balon.) Kényszerítő ok sincs arra nézve, hogy az országgyűlés ülésszaka ezen, vagy azon napon bezárassák. Engedjünk tehát magunknak annyi időt, a mennyi szükséges ezen kérdésnek komoly és beható végigtárgyalására. Én ezek folytán a beadott indítványt ellenzem és a törvényjavaslat tárgyalását kívánom. (Élénk helyeslés bal felöl.) Irányi Dániel: T. ház! Mielőtt szólanék, bátor vagyok fölkérni a kormány jelenlevő tagjait, méltóztassanak a tett indítvány iránt álláspontjukat jelezni (Halljuk! Halljuk a ministereirióköt ! Szünet. Tisza Kálmán tagadólag int.) Önök hallgatása, t. minister urak, sokat bizonyít. (Ugy van! balfelöl.) Ugy látszik teljesedni akar az, a mit évekkel ezelőtt sokan előre mondottak, mások csak sejtettek, de s talán a legnagyobb rész— óién önökkel — óhajt: a curiai bíráskodásáról szóló törvényjavaslatnak elmellőzését. Én, uraim, nem szoktam gyanúsítani, — hivatkozom parlamenti működésemre, — nem szoktam elegendő alap nélkül vádolni; de midőn a tények valamit kétségtelenül igazolnak, meggyőződésemet ki szoktam mondani határozottan, férfiasan, barát és ellenséggel szemben. (Helyeslés.) Már az előttem szólott t. képviselőtársam emlékeztette a t. házat arra, hogy a mai napirendre kitűzött törvényjavaslat nem előzmény uélkül való. Miután az 1874-iki törvényben kötelességévé tétetett a kormánynak, hogy a kérvényekkel megtámadott választásoknak a Curia által leendő megbiráltatása iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő, a kormány a következő országgyűlésen mindamellett kéí-edelmezett a törvényjavaslat beadásával. Végre benyújtotta azt; de miután elfogadása vagy elvetése a szabadelvű körben nyilt kérdésnek hagyatott — így más kérdésekkel nem szoktak bánni (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) — miután mondom, a szabadelvű körben nyilt kérdésnek hagyatott s miután, ha nem csalódom, egy vagy két mmisteru^k kivételével a többiek a szavazás elől kivonultak, a törvényjavaslat két szótöbbséggel megbukott. 11*
