Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-400
400. országos ülés kíván, akkor kérdem a t. házat, méltóztatik-e a budapesti magyar nemzeti szinhäz házi pénztárát terhelő adósságok törlesztéséről s a nemzeti színház épületén szükséges helyreállítások költségeiről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni igen, vagy nem? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a czímet és az 1—4. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatlak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadva lévén, vég (megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik. Következik a napirend 2. tárgya: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a feloszlott peresora^szegedi tiszai ármentesítő társulat munkálataira en íredéiyezett kincstári előleg elengedéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy a jelentés röviden csak elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, azt hiszem, megnyithatom az általános tárgyalást, melyben az első szó az előadó urat illeti. Rakovszky István előadó: T. ház 1 Még 1856-ban alakult meg a szeged-percsorai árvizvédelmi társulat, mely azonban azóta folytonos bajoknak és visszavonásoknak volt kitéve. Nevezetesen a közbejött nagyárviz és az azáltal okozott rendkívüli nagy kiadások a társulat tagjait képező egyes területek és városok között véleménykülönbséget és viszályokat idéztek elő, melyeknek következtében a társulat egyes tagjai a fizetéseket, valamint később a rósz karban lévő töltések felépítését is megtagadták, ugy hogy a szegedi vész után a kormány volt kénytelen — még a kormánybiztos működése sem lévén elég hatályos a társulat tagjaira nézve — a kormány maga volt kénytelen 580,905 forint költséggel a töltéseket felépíteni, hogy Szeged városa s a körülötte fekvő községek újabb közvetlen veszélytől megmentessenek. Ezen költségek természetesen az illető társulat terhére Írattak elő. Azonban még élénkebben tűntek fel a differentiák, melyek a társulat egyes tagjai köztt különböző okoknál fogva régebben is mutatkoztak s a társulat tartozásainak, illetőleg követeléseinek beszedése és behajtása mind nagyobb nehézségekbe ütközött. Ezen ügyek folytonosan bonyolultabbá váltak, míg végre újabban egyezmény jött létre az érdekelt felek között, melynél fogva azok kötelezték magukat az 1856 — 1876-ig terjedő régibb kötelezettségeket minden további ellenkezés nélkül elvállalni azon feltétel mellett, ha májas 17 1881. EJJ az előbb emiitett 580,000 frtnyi teher az állam részéről elengedtetnék. A régi kötelezettségek is olyanok voltak, melyeket nagyobbrészt megtagadtak. Azonban újabb alakulás esetében ezt elvállalják és nevezetesen Pallavieini Sándor őrgróf maga hajlandó 300,000 frtot elvállalni. Az új társulatot a tartozások fejében összesen 1.360,000 frt terhelné, mi holdanként 45 frtot tesz ki. Ebből az 1856 — 1876. tartozásokat elvállalja az új társulat, az 580,905 frtot pedíg elengedtetni kéri. A kormány, hogy ezen ügyeket rendbe hozhassa, tekintve különben is azon nagy szerencsétlenségeket és károkat, melyek Szegedet, vidékét és a társulatokat érték, kilátásba helyezte, hogy a törvényhozásnak ezen 580,905 frt elengedését törvényjavaslat alakjában ajánlani fogja. Ennek eredménye ezen törvényjavaslat, melyet a pénzügyi bizottság annál is inkább ajánl elfogadásra a t. háznak, minthogy az államkincstár fedezte eddig is a költségeket, minthogy ugy a régibb adósságok, valamint különösen ezen újabb teher behajtása rendkívüli nehézségekkel jár, sőt az illető vidék tönkretétele nélkül a lehetetlenséggel határos és így az új viszonyoknak életképessé tételére, a töltések és az új társulat megmentésére legezélszerűbb, legméltányosabb módnak véli a javaslatban foglaltakat. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) György Endre: T. ház! Ezen törvényjavaslattal azoknak álláspontja, a kik az államkincstár által való segélyezést nagyobb mértékben helyesnek nem tartják, igen nehéz. Speciális okok forognak itt fenn, melyekből általános következtetést húzni nem lehet. Az államkincstár, mint méltóztatnak tudni,már az 1848, év előtti időben tetemes összegeket adott a Tíszaszabályozásra a só felemelt árából, később 1868-ban a bodrogközi társaságnak adatott nevezetes államsegély. Ezen kivül azonban ez óriási mü tisztán magán áldozatkészséggel — mert főleg magán érdekben — létesíttetett. Az állam által való segélyezésnek első esete az, a mely a jelen törvényjavaslatban contempláltatik. Én igen nehéznek és a magam részéről részben veszedelmesnek találom ez eljárást, már csak azért, mert a hivatalos kimutatások özerint a percsora-szegedi társaság nem is épen az, a melynek az ármentesítés a legtöbb költséget okozta. A hivatalos kimutatás szerint egy hold mentesítése, például a szalók-tiszabeői társaságnál 49 frtba, az alsó - báninál pedig 59 frtba kerül 1876. végig, nem is említve a földvári társaságot, melynél egy hold ugyanazon évig 109 forintba kerül. így tehát kétségkívül nagyobb
