Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-399
50 39,6, országos ülés május 16 1881. szerződést Bulgáriával, de más okok miatt nem építheti ki a budapest-zimonyi vasutat. Azt emiitette továbbá György képviselőtársam és azt hiszem, némileg arra is czélzott, hogy vájjon nem lehetett volna-e e vasutat oly modalitással létrehozni, hogy az osztrák államvasuttal egyetértőleg vagy általa biztosíttattuk volna; vájjon nem lehetett \ T olna-e ezen modalitással elérni azon czélt, hogy Bulgáriát hamarább és könnyebben rávegyük a berlini szerződés által reárótt kötelezettség formai elismerésérc? Azt hiszem, ha azt eoncedáloin is, hogy ez íalän könnyebbet} ment volna, ha erre a czélra az osztrák állam-vasut, mint szövetséges mellettünk állott volna; azt sem szabad azonban szemelő! téveszteni, hogy semmi esetié sem érhettük volna el e czélt a nélkül, hogy ezen keleti összeköttetésünkre lényeges befolyást az osztrák államvasutnak ne engedtünk volna. A kérdés tehát az, hogy mi lett volna czélszerííbb: az osztrák állam-vasutnak szövetsége arra, hogy Bulgáriával szemben a vasút építését siettessük, megvásárolván ezt azon az áron, hogy mi ezen irányban való keleti kereskedésünkre az osztrák államvasutnak a lényeges befolyást átengedjük, melyet az semmi esetre sem értékesített volna kizárólag a mi érdekünkben és a melyet összes vonalainak érdekében értékesített volna, a melyeknek nagy része Ausztriában fekszik; — vagy pedig proeedálni e szövetség nélkül, létesítvén oly összeköttetést, mely kizárólag és csak is Magyarország érdekének van hivatva szolgálni és a mely a magyar érdekeket szem előtt tartó befolyás alatt áll? Azt hiszem % a kettő között a választás nem lehetett nehéz. Épen ezért, mert formailag én a további csatlakozást a szerb vasutakkal biztosítottnak látom és mert azon árt, hogy könnyítsük a bolgár csatlakozásokat az osztrák állam vasúttal való együttmenés által, msgadandónak nem tartom, czélszerííbb volt akként eljárni, a hogy a kormány eljárt, t. i. létesíteni e vasutat, mihelyt a szerb conventió biztosítva van és pedig oly modalitások mejlett, a melyek a kizárólagosságot biztosítják. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a minister és az előadó urakat. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Daczára annak, hogy azon ellenvetésekre, a melyeket azok a képviselő urak hoztak fel, akik e javaslatot nem fogadták el, részint a közlekedésügyi minister, részint Hieronymi Károly államtitkár ur megadták a választ, mégis miután pénzügyi kérdésekről is van szó, ezekre nézve nyilatkozni vagyok kénytelen. (Halljuk!) Irányi Dániel képviselő ur felemiitette, hogy mikép lehet deficitünk mellett ily vonalra, a mely jövedelmező nem lesz, ily nagy összeget áldozni. Hogy kötelezettséget vállalunk e vonal kiépítése iránt, részint nemzetközileg, részint törvény által, ez iránt nyilatkoztak az előttem szólottak. Minthogy azonban az ország pénzügyi érdekeit megóvni első sorban én vagyok hivatva, kötelességemnek tartom ez iránt nyilatkozni, hogy a mennyiben ezen vonal jövedelmező nem lenne, vagy teljesen nem hozná meg a befektetett tőke kamatját, miért szükséges erre ily nagy összeget áldozni. Mindenek előtt megjegyzem, hogy nem 28 millió effectiv, illetőleg nem az annak megfelelő 32 millió nominális érték terheli a budapestzimonyi vonalat; mert ebből le kell vonni először a mitroviczai szárnyvonal költségeit és azon másik vonaléit, a mely nem a budapestzimonyi vasút létesítése szempontjából, hanem egy nagy város érdekében építtetik. Ezt a két összeget, ha méltóztatik levonni, marad effektíve 24 millió, melyet a budapestzimonyi vonal építésére költünk. De tényleg úgy áll a kérdés, hogy ezen egész összegre nem volt szükség. Mert bármely összeköttetést is tervezünk az ország délkeleti része felé, —ilyen például a kikinda-pancsovai vonal, — nekem legalább nincs tudomásom róla, hogy az az állam biztosítása és hozzájárulása nélkül létesült volna. Azon összeget tehát, melybe az került vala, mindenesetre az államnak kellett volna befektetnie, ugy, hogy az arra befektetendő összeget abból levonván, marad a 24 milliónak a fele, mint azon összeg, mely tisztán a budapest-zimonyi direct összeköttetésre fordittatik. (Helyeslés.) Ha pedig ily összeg kamataival való megterheltetésről van szó, azt hiszem, sokkal inkább áldozza az ország közgazdasági forgalmi érdekei szempontjából ezt a nagy összeget, mintsem azok mellőzésével a kisebb összeget. (Helyeslés.) S épen azért, daczára annak, hogy mint pénzügyminister első sorban az ország financiális érdekeit tartozom védeni, mégis nem fogtam fel soha állásomat úgy, hogy tisztán csak oly vasutakra történjenek befektetések, melyek biztosan hozzák a kamatot, hanem más országos, nevezetesen forgalmi nemzetgazdászati érdekek szempontjából is történjenek befektetések ; (Helyeslés.) s épen azért, látom szükségesnek ezen vonal megszavazását is azon összegben és irányban, a hogy itt a törvényjavaslatban foglaltatik. (Általános helyeslés.) T. ház! Azt hozták fel a javaslat ellen, hogy ha már ily nagy összeget áldoz az ország, miért rem gondoskodik a kormány ezen vonal folytatásának biztosításáról ? Hát mondani lehet, hogy a kormány nem gondoskodik róla, de azt hiszem, a tények eléggé bizonyítják, hogy a
