Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-399

399. omágos ülés május 16. 1881 45 megnyugvást óhajtanék nyerni. Én felvetettem a pénzügyi bizottságban azou kérdést, hogy miként biztosította magát a pénztigyminister ur ily esetleges követelések ellenében s a minister ur szives volt nekem válaszolni; de én azt hiszem, hogy nem elégséges az, hogy a pénzügyi bizottság egy tagja, vagy akár az egész bizottság megnyugvást meríthessen a minister ur válaszából, hanem szükséges, hogy midőn ily nagy vállalatról van szó, minden irányban az egész ház megnyugtatva legyen s ne csak a naplóban, hanem lehetőleg a jegyzőkönyvben is nyoma legyen a minister válaszának. (Helyeslés, a bal- és szélső haloldalon.) A másik némileg aggasztó pont e z. A kormány, szerintem igen helyesen, fenntartott magának bizonyos munkálatokat, miket házilag fog elvégeztetni, mint például a pálya berendezését, az állomások bebútorozását stb. Hát hogy ezt kivette az általános szerződésből, azt én helyeslem, mert talán olcsóbban szerezheti be az állam ezen berendezési czikkeket ; s aztán mert nem is oly nagy dolgok, bogy érdemes lett volna ezekért concursust hirdetni. Másfelől azonban nem látok garantiát abban, mert nekünk a kormánynyal nincs szerződésünk, miként a kormánynak szerződése van a consortiummal, hogy mit csinálunk, hogyha a végén kisül, hogy 6 millió helyett ezen mellékes költségek felrúgtak 8, 10, 12 millióra; mert bocsánatot kérek, ezzel nem akarom mondani, hogy a kormány szántszándékkal pazarolja a pénzt, hanem mikor a hátunk megett vannak szerzett tapasztalatok, be fogja látni mindenki, hogy ilyen aggodalom meglehetősen alapos. Ha ezekre nézve a t. kormánv kész megnyugtató felvilágosításokat adni, én a magam részéről a törvényjavaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Helyest) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. képviselőház! Több rendbeli ellenvetések tétettek általánosságban is a törvényjavaslat ellen, melyet a kormánynak a budapest-zimonyi vasút tárgyában volt szerencséje benyújtani. Ezen törvényjavaslatra mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy a kormány ezzel azon kötelességének tett eleget, a melyet rá az 1880. évi illető törvény rótt; és én azt hiszem, hogy e részben talán azt az egyet méltóztatik nekem is megengedni a t. túloldal, hogy a kormány e kötelességének igyekezett megfelelni s meg is felelt, a mennyire csak képes volt. Ha már most ezen törvényjavaslat ellen mégis ellenvetések tétetnek és pedig ellenvetések tétetnek azon szempontból, hogy ezen vasutat nem is kellene kiépíteni, én azt tartom, hogy ezen ellenvetésekre talán elég volna egyszerűen egy szóval azt felelnem, hogy a törvény rendelete : törvény rendeletének meg kellett felelni. De nemcsak ezt vagyok bátor erre válaszolni, hanem még azt is, hogy ez egyszersmind nemzetgazdasági tekintetekből is egy igen fontos vasút, melynek létesítését most, midőn arra az alkalom megadatott, a kormánynak nem volt szabad elmulasztania. Én elismerem, hogy vannak az országnak igen számos és nagy szükségletei, a melyek óva intenek minket, hogy csak oly költségeket tegyen az állam, a melyek a legszükségesebbek ; elismerem azt is, hogy épen a vizi kalamitások olyanok, a melyek az országnak igen nagy gondosságát, igen nagy figyelmét igénylik; de én azt tartom, hogy mind a mellett is, hogy ezek oly nagy fontosságúak, mindamellett, hogy az ország pénzügyi viszonyai nem állanak a legfényesebben, — az ország igen hibázott volna, ha a mostani alkalmat elszalasztva, ezen vasutat ma. midőn arra mód van, midőn a pénz kínálkozik reá, ki nem építi. Es azt vagyok bátor igen t. képviselőtársamnak, Irányi Dánielnek felelni, hogy ha ma ezen vasút fel nem épül, ki áll nekünk arról jót, hogy valaha oly föltételek mellett kiépülhessen, mint most? Nem leszünk-e habozásunk folytán kitéve annak, hogy egy más vonal fog épittetni, a mely bennünket elkerül, ugy hogy ez a vasút agyszólván helyi érdekíí vasuttá válnék és nem lenne azzá, a mire hivatva van, t. i. az országnak egyik kitűnő kiviteli és beviteli pályájává, mely a csatlakozást a dél-kelettel közvetíti. T. képviselőtársam Szontagh Pál szintén több kifogást tett. Kifogásolta először azt, hogy ezen vasút nem egyike a legolcsóbbaknak. A mi ezt illeti, méltóztassanak csak a vasúti építkezések történetét és statisztikáját niegnézni, én bátran mondhatom, hogy ezen vasút csakugyan egyike a legolcsóbbaknak, melyeket a magyar állam valaha építtetett. És ha méltóztatnak még hozzávenni, hogy ezen vasút nem oly könnyű építésű, hogy Újvidéktől kezdve lefelé nagy nehézségek vaunak, hogy a Dunán és a Száván hidak szükségesek, hogy minden mtíépítmény vasból lesz, hogy ezen vasút, ha ugy szabad mondanom, oly előrelátással fog épittetni; mint a milyennel egy pályánk építése sem volt megkezdve: azt hiszem, ebben a tekintetben méltán állíthatom, hogy ezen vasuí egyike lesz a legolcsóbban épített pályáinknak. Azt mondjat. barátom, Szontagh Pál képviselő ur, hogy a csatlakozás dél felé nincs biztosítva (Halljuk! balfelöl) és azt kérdi, hogy mi történik Bulgáriával? Mi, t. ház, a szerződések terrénumán állunk, czivilizált világban élünk s ehhez az állásponthoz tartjuk magunkat. Itt van a berlini szerződés, itt van a szerződés Szerbiával. Én azt hiszem, nekem nincs jogom