Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-397

39?. országos ülés májns 13. 1881. 25 Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi niinister: T. ház! Azon érdekeltségnél fogva, melylyel a kormány és különösen én a múzeum, mint közmívelődési eszköz iránt viseltetünk s azon felül, hogy félreértésekre alkalmat ne adjak, én a múzeum ügyeinek megvizsgálására javaslatba liozott bizottságnak kiküldését nem csak nem elleneztem, sőt elfogadtam és pártoltam. S örömmel látom, hogy a bizottság javaslata nem foglal magában semmit, a mire én ne reflectáltam, a mivel én ne foglalkoztam volna. A bizottság jeleutése — mellőzve a részleteket, melyekbe most bebocsátkozni nem volna sem helyén, sem idején, — három részre oszlik. Az első rész vonatkozik a személyes ügyek, a második a gyűjtemények rendezésére, a dotatio felemelésére és miként leendő fölosztására, a harmadik egy ügy- vagy házirend kidolgozására. Mi az utolsót illeti, biztosíthatom róla a t. háznak tagjait, hogy én már régóta sürgetem ezen ügyrend kidolgozását s reménylem, hogy mivel e részben a t. bizottságnak s azt hiszem, az egész háznak kívánságával találkozom, sikerülni is fog azt mielőbb elkészíteni. A mi a másik két javaslatot illeti, ezek mind olyanok, melyeket elvben helyeslek, de mivel egyúttal finaneziáli, kérdések, alaposan fontolóra veendők s összhangzásba hozandók pénzügyi helyzetünkkel. Mest bármennyire méltánylom is én a múzeumnak, mint közművelődési eszköznek hatályát s bármennyire igyekezem is, a mi csak állásomban tőlem kitelik, átalában mindent megtenni, közművelődési eszközeink érdekében, de hiába, vannak dolgok, melyeket — bármennyire üdvösek magukban — véve még el kell odáznunk és pénzügyi állapotunkkal összhangzásba hoznunk. Ennek folytán bátor vagyok a t. ház előtt a következő határozati javaslatot indítványba hozni. Lesz szerencsém azt felolvasni: Indítványozom, hogy a nemzeti múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése adassék ki a vallás- és közoktatási ministernek oly utasítással, hogy az abban foglalt javaslatokat, tekintettel a pénzügyi helyzetre, már a 1882. évi költségvetés szerkesztésénél a lehetőségig vegye figyelembe és a javadatba hozott reformokat fontolóra véve, a szükséghez és körülményekhez képest intézkedjék. {Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! A midőn én határozati javaslatomat annak idején benyújtottam, {Halljuk!) a mely határozati javaslat alapján a múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött bizottság megkezdte működését, engem egy szempont, egy meggyőződés vezérelt és ez az, hogy a magyar nemzeti múzeum oly első rangú intézeKÉPVH. KAPLÓ 1878 — 81. XIX. KÖTET. tünk, a mely, a mig egyrészről magára a magyar elem tudományosságára kellő hatást gyakorol, egyszersmind hivatva van és képesítve is lehet arra, hogy a magyar tudományosságot kiváló sikerrel és hatással reprezentálja. A ki a múzeum keletkezéséaek történei-ét ismeri, az tudhatja, hogy az egy könyvtárból vette eredetét s a megalapítása és a mai nap között lefolyt időkben arra volt utalva, hogy úgyszólván csak osztályainak kereteit állítsa fel; az tudja, hogy ez még nem volt az az eleven, az a hatásos működés, a melynek abból az intézetből egykoron ki kell folynia. A keretek most a múzeum osztályaiban a modern felfogáshoz lépest készen vannak és következik szerintem az intensiv működés. Az intensiv működésnek alapja először okvetetlenül az, hogy a múzeum ügyeinek vitele adassék arra való férfiak kezébe, hogy azok a férfiak valósággal meg is állhassanak ; másodszor anyagi tekintetben láttassák el az intézet annyi dotátióval, a mennyi annak rendszeres fejlődését, működését egyáltalában lehetségessé teszi. Ha én azt a kérdést vetem fel, vájjon a most benyújtott jelentés magában foglalja-e a kellékeket, aztkell mondanom, hogy igenis magában foglalja; mert a mint a keretek állanak és a mint a múzeum keletkezésére vonatkozó adatok bizonyítják, azokkal szemben ez a jelentés sok mindenfélét tisztáz, a mi nem volt a maga rendjén, [Halljuk!) a mi nem volt helyes, de a minek a dolog termeszein szerint ugy kellett lennie, mert hiszen egy fejlődő intézettel volt dolgunk. A mostani bizottsági javaslat egységes alapra fekteti a tisztviselők kinevezését, egységes alapra fekteti azoknak a beosztását, megkívánja azt, hogy az intézetnek adassék egy házi szabály, szóval, hogy adassék meg neki a kellő egységes administratió, gondoskodik magukról a tisztviselőkről, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek •— ez mind benne van. Én igen kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy speciáliter a múzeum tisztviselőiről egy pár szót szóljak. {Halljuk!) Ugy emlékszem, hogy 1877-ben Szathmáry Károly akkori képviselő tett volt indítványt a múzeumra vonatkozólag, a hol kiválóan kiemelte, hogy annak alsóbb rendű tisztviselői oly helyzetben vannak, a mely nem méltó az intézethez első sorban, másodszor a mely tökéletesen megzsibbasztja és megbénítja az ő működésüket. Es ekkor megtörtént az, hogy Zsedényi Ede akkori t. képviselő ur azt gondolta, hogy itten voltaképen azokról a szürke kabátos invalidusokról van szó — mert hiszen segédőrökről volt szó, tehát ő az őrzést erre a szerepre vonatkoztatta — és 4