Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-397
89?. országos ülés május 13. 1881. gg Ezekhez nekem hozzáadni valóm nincs, méltóztassék a t. ház ezekből megbírálni Teleszky képviselő és előadó ur idézéseinek értékét. (Élénk helyeslés balfelb'l.) Elnök: T. ház ! Azt kell megjegyeznem, hogy Teleszky előadó ur a képviselő urat nem nevezte meg és igy nem lehetett személyes kérdésben helye a fölszólalásnak, mint talán inkább szavai elferdítése miatt, (ügy van!) Miután erre nézve határozat nem szükséges, áttérhetünk a napirendre. Következik a ház mentelmi bizottságának jelentése Szalay Imre képviselő urnak a képviselőház f. évi ápril hó 30-ikán kelt határozatával a mentelmi bizottsághoz utasított panasza tárgyában. Antal Gyula jegyző (olvassa a bizottság jelentéséi). Krajcsik Ferencz előadó: T. ház! A felolvasott bizottsági jelentés magát a tényállást annyira kimeríti, hogy ahhoz hozzászólni nem is volna szükséges. Van azonban egy körülmény, melyre a jelentés nem reflectál, enunciatumát nevezetesen, a bizottság Horváth Boldizsár volt igazságügyi ministernek 1867. szept. 18-án kelt rendeletére alapította, mely a sajtóügyekben követendő eljárásra vonatkozólag bocsáttatott ki és határozottan involválja az eljárást azon esetben, midőn országgyűlési képviselő idéztetik bíróság elé. Ezen rendelet első szakasza ekképen szól: „I. Az esküdtszéki bűnvizsgáló bíró idézésére mindenki, személykülönbség nélkül megjelenni tartozik. — E szabály alól csak az országgyűlés tagjai képeznek kivételt, de csak azon esetben, ha mint vádlottak s nem mint tanuk lennének megidézendők." Ezen rendeletre alapította a mentelmi bizottság határozatát. Ennek kiegészítésével kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság jelentését elfogadni. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház ! Én az egész eljárásban, melyet a bíróság ez ügyben követett egy kirívó paradoxont látok. Mert tény az, hogy a bíróságot ezen eljárásra az birta, hogy Szalay képviselő ur egy kiáltványt adott ki saját neve aláírásával, mely nyomtatásban megjelent, mely tehát elbírálás tekintetében a sajtótörvény alá tartozik. Már most a bíróságnak szerintem a sajtótörvény értelmében az lett volna feladata, hogy a nyomdászt megidézze és tudja meg a szerző személyiségét. Akkor következett volna, hogy a szerző iránt magát tökéletesen tájékozza és ha Szalay képviselő ur azt nyilatkoztatja ki, hogy az valóban tőle eredt, hogy ő azért a feleiősséget el is vállalja, akkor Szalay csupán mint vádlott szerepel s tanúként ez ügyben ki nem hallgatható, mert hiszen saját ügyéről van szó. Én tehát akként vélekedem, hogy itt nem arról vau szó, vájjon a mentelmi jog megsértette-e vagy nem, felfüggesztendő-e vagy nem, hanem, hogy a bíróság utasittassék, hogy a sajtótörvény értelmében járjon el. Én tökéletesen azt hiszem, hogy legczélszerűbb megoldása ezen dolognak az, ha a t. ház az ügy felett a napirendre tér. Krajcsik Ferencz előadó : A határozat lényegére nézve tökéletesen egy nézeten vagyok a t. képviselő úrral, mert a mentelmi bizottság jelentése is éppeu az, hogy a ház az ügy felett napirendre térjen és semmi határozatnak szüksége fenn nem forog. (Helyeslés) A képviselő urnak azon kívánsága, hogy a biróság utasittassék, hogy a törvény utján járjon el, meg van czáfolva az által, a mit épen az imént mondottam, midőn idéztem az igazságügyministernek a sajtóügyekben követendő eljárásra vonatkozó rendeletét, melyben világosan benn foglaltatik, miként kell eljárni, mikor egy képviselőt tanuképen idéz a biróság. E rendelet szerint alapos kifogást a biróság eljárása ellen emelni nem lehet. Ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését elfogadni. (Elfogadjuk !) Madarász József: T. ház! Én azt tartom, a mit egy latin közmondás mond: entia sine necessitate non sünt multiplicanda. Nem szükséges, nem kell az ügyet bonyolítani. Én eltévesztett dolognak tartom azt, hogy Szalay t. képviselőtársam e tárgyban a ház tisztelt elnökét megkérte, hogy a ház intézkedjék. Igen jól tudja Szalay t. képviselő ur, hogy bárki a maga ügyében tanúskodni nem köteles, sőt bizonyos vér szerint közel levő rokonok ügyében sem. Én azt az igazságügyministeri rendeletet a képviselőház tagjaira döntőnek nem tartom, hanem döntőnek tartom a törvényt. Ha én bármi ügyben idéztetem, megjelenek a bíróságnál s bármi kérdést intéz a biróság hozzám, mely a magam ügyére vonatkozik, azt mondom: Önnek ép ugy megrendeli a törvény, mint nekem, hogy mit kérdezhet. Erre én nem felelhetek, mert ez önmagam iránti tanúskodás. Magam iránt tanúskodni pedig a törvény értelmében nem vagyok kénytelen. Én nem szólottam volna, ha a kérdéshez más nem szólott volna. De miután a napirendretérés, a mit t. barátom, Hermann Ottó indítványoz, ugyanaz, mit a mentelmi bizottság javasolt e tekintetben, nincs más teendő, mint a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, nréltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését? (Elfogadjuk!) Ennélfogva elfogadtatik és Szalay Imre képviselő ur panasza a képviselői mentelmi jog kérdésének substratumát nem képezhetvén, a
