Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-396
396. országos ülés május 12. 1881. || keretébe ezé!szerűen be nem illeszthető reformot léptetett életbe. A gyakorlati élet, t. képviselőház, megmutatta, hogy a jogorvoslatok két nemének : az alaki és az anyagi sérelmek orvoslásának ily merev elkülönítése csak a helyes igazságszolgáltatás rovására történik, alkalmul szolgál a pereknek kényelmes és eredményes elhúzására, sőt nem egyszer a materiális igazság kiszolgáltatását is veszélyezteti vagy legalább jelentékenyen hátráltatja. Szabadjon t. képviselőház ennek illustrálására a gyakorlati élet mindennapi tapasztalataiból csak egy pár eelatans példát idéznem. (Halljuk!) A két jogorvoslati rendszer merev elkülönítésének következménye az, hogy az egyik bíróság, a mely csak a perjog alakszerűsége fölött őrködik, őrködik a nélkül, hogy az alakszerűségnek az ügy meritumára való befolyását a legtávolabbról is contemplátiója körébe beoszthatná, mihelyt az alakszerűség megsértését látja, vétójával lép elő, megsemmisíti az eljárást és újabb alakszerű eljárást rendel; pedig ha egyúttal a meritumra való tekintettel bírálná meg az alakiságot: akkor nyilván való lenne, hogy ez esetben az alaki sértésnek magára az ügy érdemére, a meritoriális igazság kiszolgáltatására semmi hatása nincsen. Például, ha egy tanúkihallgatás rendeltetik el s a tanúkihallgatásról az ellenfél nem, vagy későn értesíttetik és a határnapra meg nem jelenik: ha e miatt semmiségi panaszt emel: a semmítőszék azért, mert nem bírálhatja meg, hogy azon perben azon tanú vallomása bir-e általában befolyással, okvetlen kell, hogy megsemmisítse az egész eljárást; holott, ha, mint helyesen kellene történnie, a mint mondhatnám, mindenütt történik, ha e kérdésben az alaki és anyagi sérelem orvoslása ugyanazon fokozatos biróságok kezébe tétetik; akkor a felsőbb biró belátva azt, hogy e per egész más tényeken fordul meg, mint azon egyetlen tanú vallomásán, a melyről az ellenfél nem értesíttetett, az egész eljárást megsemmisíteni és az igazságszolgáltatás rendes menetét megzavarni bizonyára nem fogná. De vegyünk más esetet. Valamely biró tévedésből ítéletét végzésnek nevezi el, a mi az életben gyakran megtörténhetik. Ez ellen a fél beadja a rendes jogorvoslatot, a felebbezést. Feljő az ügy a királyi Ítélőtáblához, a királyi ítélőtábla a mi perrendünk mellett nincs jogosítva azt mondani, hogy „végzés, helyesebben Ítélet" ; de még arra sincs feljogosítva, hogy visszaküldje ezen határozatot az első bírósághoz rectificátió végett, hanem midőn a királyi táblán 3—4 hónap múlva ezen ügy előadására kerül a sor és a formahiba kitűnik, a táblának fel kell küldeni ezen fontos kérdés eldöntése végett az iratokat a semmítőszékhez, hogy ott ezen alaki hiba orvoslása elrendeltessék, a minek folytán az ügymenet hónapokkal, sokszor esztendővel hátráltatik. (ügy van a jobboldalon.) Ilyen és hasonló eljárás történik, — hogy még csak egy példát idézzek, — ha a birói határozat kiadmánya a tanácskozmányi jegyzőkönyvtől eltér. Nem kigondolt esetet, gyakorlati, megtörtént esetet mondok. Egy nagyfontosságú perben, a hol ezrekről volt szó, a hol a gyors elintézés mindkét félnek érdekében állt volna, azon hiba történt, hogy a tanácskozási jegyzőkönyvben az volt, hogy a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, ellenben a határozat kiadmánya úgy szólt, hogy alperes a perköltségekben elmarasztaltatott. S midőn fél év múlva ez az ügy a királyi táblán érdemleg referáltatott, ezen hiba felderülvén, az ügy a semmítőszékhez felterjesztetett és a semmítőszék ismét néhány hónap múlva az ügyet tárgyalás alá vette és miután csakugyan kitűnt, hogy ez a formahiba megvan, talán egy esztendő múlva szerencsésen megsemmisítette a határozatot és az ügyet az első bírósághoz visszautasította. Számtalan ily példát lehetne a gyakorlati életből felhozni, a mely mutatja, hogy a külön semmítőszék rendszere mennyire bénítja a jó igazságszolgáltatást. De hogy minő módon lehet avval visszaélni a perek elhúzódására, azt megint tudjuk mindnyájan. Mert például, mig a törvénykezési rendtartás egyik szakaszában kimondja, hogy a két egjrenlő Ítélet ellen beadott további felebbezésnek az Ítélet végrehajtására halasztó hatása nincs, addig már most mindenki ismeri a perrendtartásnak azon gyengéjét, hogy ha a felebbezés mellett még semmiségi panasz is adatik be: akkor ez által eléretik azon czél, hogy a két egyenlő Ítélet ellen beadott felebbezés megnyeri r a halasztó hatályt. Atalában azon meggyőződésben van az igazságügyi bizottság az előadottak alapján, hogy perrendünköu számfaavekeíőíeg javítani nem lehet a nélkül, hogy ha épen a jogorvoslati rendszert, mint a törvénykezési rendtartás legkirívóbb hiányát nem reetificáíjuk, hogy ha ezeu jogorvoslati rendszer helyett nem léptetjük életbe azon rendszert, mely előbb polgári perekben és most is váltó-, úrbéri- és bányaügyekben érvényben van. És hogy e részben se«íteni szükséges és számbavehetőleg segíteni a jogorvoslati rendszer megváltoztatása nélkül nem lehet, azt mutatják a felsőbb biróságok ügyforgalmának azon számadatai, melyek elszomorítóan beszélnek és tesznek tanúságot az iránt, hogy épen a jogorvolati rendszer az, mely javítást igényel. 1870-ben a budapesti kir. táblához beérkezett 57,651 ügydarab, 1877-ben 122,899 ügydarab, 1879-ben 115,722 ügydarab. A legfőbb itélőszékhez érkezett 1870-ben 11,960, 1877-ben
