Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-408
146 4t ' 8 ' ««•**•• »**•* mijms 28. ISS1. Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság jelentése a kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak a í j német birodalommal való rendezéséről szóló tör| I vényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak veszi, (Helyeslés) a vitát megnyitom, melybeu az első BZÓ az előadót illeti. Baross Gábor előadó: T. ház! Kötelességemet teljesítem, a midőn ezen fontos kérdésben iparkodni fogok röviden indokolni azon álláspontot, melyet a közgazdasági bizottság ezen törvényjavaslat tekintetében elfoglalt. (Halljuk!) Már többször volt alkalma a közgazdasági bizottságnak a t. ház előtt való sajnálkozását kijelenteni, hogy a közgazdasági viszonyoknak a német birodalommal való állandó tarifaszerű rendezése mindeddig nem sikerült; de mindannyiszor azon reményének is adott kifejezést, hogy utóvégre is a kölcsönösen vezetett tárgyalásoknak eredménye egy szerződés megkötésével fog végződni. Ezen törvényjavaslatnak előterjesztése már maga is bizonyítja azt, hogy ezen reményeink nem teljesültek és hogy ennélfogva a forgalmi és kereskedelmi viszonyoknak a német birodalommal való tarifaszerű rendezése tettleg most sem sikerült. Ezen ténynyel szemben első kérdés az, vájjon tulajdonkép, melyek azon okok, a melyek miatt ezen tarifaszerü szerződés és megállapodás a szerződni óhajtó felek köztt nem létesült ; s a közgazdasági bizottság e tekintetben a t. kormányhoz kérdést is intézett, hogy ne csak az okokról, de egyúttal a folytatott tárgyalások egyes mozzanatairól is képet nyújtson, hogy e szerint a helyzet minden oldalról felvilágosittatván, az iránt magának kellő fogalmat alkotni képes legyen. A t. kormány e felvilágosításokat készségesen megadta. Nem ismerem feladatomnak azt, hogy e tekintetben a t. háznak az ott elmondottakat itt röviden ecseteljem; de kénytelen vagyok azoknak mintegy jellemzésére és az azokból levonható következéskép annyit előterjeszteni, hogy sem a monarchia közös kormány;'; n, sem a magyar kormányon, sem ő Felsége többi királyságai és országai kormányán nem múlt, bogy e szerződés most az adott helyzet kívánalmai szerint nem létesült. Egy áramlatról van itt szó, t. ház, a mely utóvégre is lehet, hogy az európai közgazdasági eonjuncturák alakulása és kényszerű lefolyása alatt meg fog változhatni, de a mely ma tényleg létezik, a mely általában ismeretes, a mely különösen ez esetben egy hatalmas birodalom s annak élén áUó államférfiak részéről gyakoroltatik ; és ugy kétséget nem szenved, hogy ez áramlatnak reánk nézve kedvező megváltoztatására más eszközt javaslatba hozni, mint a tárgyalást és kölcsönös beleegyezést, alig lehet. Ily kölülmények köztt, t. ház, a bizottság kénytelen beismerni, hogy mást, mint ezen törvényjavaslatot, ezúttal figyelembe venni nem lehet. És figyelembe véve ezen törvényjavaslatot, első perezben is szembeötlik az, ha vájjon a felhatalmazás, mely ezen törvényjavaslatban kéretik, helyes-e és megadható-e; megadható-e azon időtartamra, a melyre kiszabatik? De ezt előzőleg jogosult azon kérdés, ha vájjon a német birodalom jelen magatartásával szemben általában szükséges-e ilynemű kedvezményes szerződés megkötése. És én bátor leszek mindjárt ezen utóbb említett kérdésre reflectálni. (Halljuk!) Igaz, hogy a hangulat és a jogosult hangulat és az ez irányban jogosan kifejtett nézetek ezen kérdést előtérbe tolhatják; de a közgazdasági bizottság ezzel szemben kénytelen tekintetbe venni azt, hogy a magyar-osztrák monarchia és a német birodalom köztt oly számosak és fontosak a kereskedelmi és forgalmi összeköttetések, hogy azoknak bár ilynemű rendezését megtagadni, vagy épen teljes szakadást létesíteni nem áll a mi kereskedelmi és forgalmi érdekünkben, mert ez által e viszonyokban oly rázkódtatás hozatnék létre, a melynek kikerülését mindenesetre nekünk is óhajtanunk kell. Ezeu igen nyomós indoknál fogva valóban alig lehet ezen kérdésnek további consequentiájáig való érvényesítését feszegetni. De tovább menve az előbb megpendített kérdésen, t. i. a meghatalmazás kérdésére vonatkozólag, első sorban bátor vagyok felemlíteni azt, hogy a közgazdasági bizottság elvileg nem helyeselheti az ilynemű felhatalmazás megadását. Kiemelte ezt már azon időben, midőn az 1878 : LVIII. t. cz.-et tárgyalta a t. ház, a melyben szintén ily felhatalmazás megadásáról volt szó; de el kellett ismernie a közgazdasági bizottságnak, mint akkor, ugy jelenleg is, hogy a körülmények kényszerűsége mellett ezen felhatalmazás megadását indokoltnak találja. A jelentésben bőven ki vannak emelve azon okok, a melyek ezt alakilag is szükségesekké teszik. A kérdéses szerződés hivatalos alakban a magyar kormánynyal még nem közöltetett, azt tehát a képviselőház elé terjeszteni sem lehetett; az időt sem lehet meghatározni, a mikor az be lesz terjeszthető. Azt pedig mindenki belátja, hogy most, mikor az országgyűlés napjai meg vannak számlálva, a képviselőház idővel sem rendelkezik arra, hogy e szerződést annak fontosságához mérten tárgyalja és e tárgyalást befejezze. De erre nem tekintve, ha ez itt a magyar országgyűlésen meg is történhetnék, bátor vagyok a t. házat két körülményre figyelmeztetni. Az egyik
