Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-408
140 40$. országos ülés május 28. 188]. melyek az ártérfejlesztési munkálatokat be nem fejezhetik, a kormány ugy, mint az 1880-ik év folyamán intézkedett, a folyó évben is fog intézkedni. Kérem a t. házat méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni és a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister : T. ház! (Halljuk!) A szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalása folyamán ezen törvényjavaslat ellen érdemileg alig tétetett észrevétel. A mi észrevétel tétetett, az inkább vonatkozik az általános szabályozási elvekre, mint ezen törvényjavaslatra. (Halljuk!) Bocsánatot kérek, t. ház, ma nem vagyok képes hangosabban beszélni torokbajom miatt. Az észrevételek, mondom, inkább vonatkoznak az általános szabályozási elvekre, mint ezen törvényjavaslatra és vonatkoznak azon teendőkre, melyek a kormány által a jövő országgyűlésen bemutatandó előterjesztésekkel kapcsolatban inkább lesznek napirenden, mint ma, midőn a fődolog az, hogy a Tisza és a Kőrös és a Maros között fekvő vidéken a legsürgősebb és a legszükségesebb teendők megtétessenek. Három határozati javaslat adatott be ezen törvén}-javaslattal szemben. Mind a három határozati javaslat megegyez abban, hogy e törvényjavaslatot elvetendőnek mondja. Én részemről t. ház, már csak ezen szempontból sem vagyok képes ezen határozati javaslatokat elfogadni. Én látva személyesen azon veszélyt, a melyben ezen nagy vidék az árviz idején volt, nem volnék képes felelősségemmel megegyeztetni semmi halasztását azon legelső és legszükségesebb védekezésnek, mely e vidéket jövőre hasonló nagy veszélyektől legalább annyiban meg nem óvhatná, hogy az árviz elleni védelmet lehetővé és legalább könnyebbé ne tegye. A kik azt, hogy ma azon vidéken ne történjék semmi, felelősségükkel megegyeztethetőnek tartják, legyen hitük szerint. Én részemről addig, mig e helyen van szerencsém lenni, nem tartom ezt megegyeztethetőnek a kormány felelősségével. (Helyeslés a jobboldalról.) És ebből kifolyólag kötelességem kérni a t. házat, méltóztassék megadni mindazon eszközöket, melyek ezen munkálatok teljesítésére megkívántatnak, mert, ha az ez idei árvíz alkalmával sikerült is azon vidéket megmenteni, senki sem állhat jót. hogy a jövő esztendőben hasonló árviz mellett képesek leszünk e munkálatok nélkül azon vidéket, vagy azon vidéknek egy részét megmenteni ? A mi a határozati javaslatoknak az általános elvekre vonatkozó részét illeti, erre nézve azt hiszem, ma a kérdés nincs szőnyegen. Lesz idő, erről akkor, midőn a törvényjavaslatot a kormány bemutatja, tárgyalásokat folytatni. Különben én ma is csak azt mondhatom teljes meggyőződésből, hogy ha vannak hibák a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásánál, ezen hibák nem magában a rendszerben, hanem a szabályozás egyes részeiben vannak. Ezen hibákat kiigazítani kötelesség, de hogy azért, mert a szabályozás egyes részleteiben hibák vannak, e miatt az egész rendszer elvetendő, azt ma előlegesen sem ismerhetem el. Az a szabályozási rendszer, mely a Tiszánál követtetett, ugyanaz, mely minden nagyobb folyó szabályozásánál követtetik, melynél más rendszer nincs. (Ellenmondás a szélső balon.) És ha van, nagy költségek és nagy veszélyek nélkül keresztül nem vihető. Én tehát, t. ház, azt vagyok bátor kérni, hogy mivel a törvényjavaslat ellen érdemileg észrevétel nem tétetett, minthogy ezen törvényjavaslat nagyban és egészben megfelel azon indítványnak, mely a törvényjavaslat kiinduló pontját képezte, Bánhidy Béla képviselő ur indítványának, minthogy azon munkák, melyek a törvényjavaslatban javasoltatnak, sürgősen és okvetetlenül szükségesek, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tán nem szükséges, azok után, a miket a t. pénzügyminister ur az imént előadott, reflectálnom azon kifejezésre, melyet Bánhidy t. barátom a kormány bátorságát illetőleg használt, hogy a törvényjavaslatban megállapított teendőket el meri vállalni. Én azt hiszem, itt nem bátorságról, hanem kötelességről van szó. S midőn kötelességről van szó, akkor akár van a kormánynak elég bátorsága, akár nincs, a kötelesség elvállalásánál haboznia nem szabad. (Tetszés a jobboldalon.) Tisza Lajos igen t. képviselőtársam kérdést intézett hozzám, melyre kötelességemnek tartom ezúttal válaszolni. A kérdés vonatkozik a sövényház-szegedi ármentesítő társulatra s különösen azon belvizek levezetésére, melyek Pestmegyéből kiindulva, úgyszólván majd mindannyian Szegednél egyesülnek és a sövényház — szegedi ármentesítő társulat belterületét fenyegetik. Én egész határozottsággal és röviden bátor vagyok kijelenteni, hogy igen is nem csak szándékom — a mint a t. képviselőtársammal folytatott személyes értekezésekből gondolom méltóztatik meggyőződve lenni — e tekintetben valamit tenni, hanem már meg is tettem a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a ministeriumnak egy pár műszaki közege a helyszínére kimenjen, az ott szükséges felvételeket eszközölje és a belvizek levezetésére nézve a műszaki tervet még a nyár folytán elkészítse, ugy hogy azon belvizek levezetése és az illető társulatok