Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-396
4 396. •rsaág»s fiiéi májas 12. 1*81. ügyi viszonyai nem engedik azt, hogy nagyobb áldozattal támogassa az ipart; nem is czélom oly áldozatokat kívánni, melyek teljesítését lehetetlennek vélem; azon kedvezmény, mely itt a törvényhozás által nyujtatik, nem is annyi, mint például itt a fővárosban a házak építésénél adómentesség utján adatiks ha csak ennyi a kedvezmény, akkor ezen egy külön törvényhozási intézkedés alig fog megfelelni. De hiszen az, mi itten nyujtatik, mi a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, még akkor is igen csekély, ha hozzájárul az, mit én indítványozni kívánok, oly annyira, hogy az állam jelen viszonyai között is könnyen teljesíthető. Nevezetesen rá mutatok itt a pénzügyi bizottság jelentésére, melyben kitüntettetik, ho ! >y azenquétenek és az előzetes tárgyalásoknak az volt az óhajtása, hogy azon gyártelepeknek, melyek kincstári birtokon alapíttatnak, a terület ingyen felajáidtassék s hogy a minister ezt a törvényhozás meghallgatása nélkül teljesíthesse. A kérdés csak az, vájjon e felfogásnak a törvényben adassék-e, kifejezés ? A pénzügyi bizottság- erre vonatkozó véleményében hangsúlyozva vau, hogy e meghatározás azért nem vétetik a törvénybe, mert ez által az igények talán túlságosan felcsigáztatnának. Ezen igényekkel szemben talán nem lartathatik meg az a korlát, melyen belül ilyen kedvezmény nyujtathatik. Én e tekintetben ellenmondást látok úgy a pénzügyi bizottságeljárásában, mint magában a törvényben. Hiszen a házadóra vonatkozó mentesség törvényben van megállapítva, mégis szükségesnek látta a bizottság, hogy pótlólag befoglalja e törvénybe azért, hogy e tekintetben semmi kétség ne uralkodjék és megnyugvás szolgáltassák azoknak, a kik netalán iparvállalatokat létesíteni akarnak, hogy ezen mentességről biztosítva legyenek. Ha tehát az, a mi már törvény által biztosítva van, ide bevétetik, nem tudnám megmagyarázni, miért ne volna lehetségrs -e törvényben kifejezést adni annak, a mi különben is szándékában vau és volt úgy a pénzügyi bizottságnak, mint a kormány képviselőjének, minthogy azt, elvben elfogadta. Én azt hiszem, hogy ez különben sem tekinthető áldozatnak, meit a gyártelep megalakulása folytán a jövedelmek fokozódása, a forgalom stb., bőven pótolja azon csekély áldozazatot, melyet az állam hoz. De tekintettel leszek javaslatombau azon aggodalomra is, mely szerint netalán egy ilyen megszabás túlságos igényekre szolgáltatna alkalmat, mert én ezt a kedvezményt meg akarom szoritani az által, hogy csak permissive nyújtassák és ne kötelezó'leg. Javaslatomban kiterjeszkedem egymás tényre is. Nevezetesen tudjuk, hogy az ipar előmozdítására a meehanicus haladás mellett a vegyészi haladás is nagy befolyást gyakorol és tudjuk, hogy bizonyos báuyatermények gyártmányokká felhasználása igen könnyű s oly ipar létesítését mozdítják ezek elő, mely nagy horderejű s melynek létesítése az államnak érdekében van. Ezeket tehát összefoglalom azon indítványomban, melyet bemutatni szerencsés vagyok. Hangsúlyozom, t. ház, hogy ha azt indítványozom, hogy akkor, midőn az állam birtokán állíttatnak fel gyártelepek, azoknak e telepek kedvező feltételek meliett, esetleg ingyen adassanak át; továbbá hogy ha azt indítványozom , hogy a vegyészeti iparczélokra használható bányatermékek kedvező, feltételek mellett szolgáltassanak azoknak ki azt hiszem, az állam áldozatkészségét nem ve szem túlságosan igénybe, Azon felfogásban, hog ,r . áldozat nélkül ipart lehet teremteni; ma senk sem osztozik. Hogy a támogatás nem lehe nagymérvű: ezt tudjuk; de hogy a támoga" tás azon kereten belül szükséges, a mely ál" dozatot nem hoz, hanem csak kedvezménye" ket nyújt, hogy serkentésül szolgáljon a vállalkozási szellemnek: ezt tagadni nem lehet, anynyival inkább, mert ha azon negatív térea maradunk, mely a törvényben foglaltatik, ez oly csekély, hogy attól tartok, hogy ez meg írott malasztnak is kevés. Ennek következtében e szakasz 4. pontjaként a következőt vagyok bátor indítványozni: „Oly gyáraknak, melyek a kincstár birtokain állíttatnak fel, a péuzüg}minister a szükséges területet, építő-anyagot és a birtokon netalán vegyészeti ipari czélokra használható üárryatermékeket kedvező feltételek mellett, esetleg ingyen is átengedheti." Méltóztatnak, t. ház, látni, hogy ez csekély ugyan, de mégis bir azon hatással, hogy ha megadatik, egyes esetekben az iparnak felkarolására ösztönül szolgálhat. Nagyobb hatással bír ez azonban oly tekintetben, hogy azon példa, melyet az állam nyújt, vonzó erővel fog bírni egyéb községekre és városokra is. Tudjuk, hogy eddig azon fogékonyság, melyet ébreszteni kívánunk ezen törvény intézkedései által az ipar támogatására, kevés viszhangra talált. Hogyha azonban meg fognak arról győződni, hogy az ország is felkarolja ügyüket és áldozatra kész ! erősen hiszem, hogy e példát a községek és városok is követni fogják. Ezen szempontokból ajánlom a t. háznak indítványomat elfogadásra. (HelyesUs.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister : T. ház ! Felfogásom szerint ilynemű vagy hasonló intézkedést a törvényjavaslatba csak azon esetre lehetne felvenni, ha annak positiv kifejezést vagy eredményt lehetne adni a törvényjavaslatban. De hogy ezt nem lehet itt tenni, azt maga
