Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-371

66 371. országos ülés márezins lf. 18S1. jártas volna a bélyegtörvények és szabályok labyrintusában. De ezen tan felette veszedelmes is, mert hová vezetne, ha az imputatio a szerint volna mérlegezendő, hogy vájjon valaki jobban, vagy kevésbbé jól érti a törvényt, hiszen ez esetben azt, a ki nem tud olvasni, egyáltalában és soha sem is lehetne megbüntetni. Ugy látszik, érezte ezt a pénziigyminisíer is, mert módosítványában azt mondja, hogy jövedéki kihágást csak az követ el, a ki magának a szabályszerűen járó bélyeg iránt a pénzügyi közegek végzéseiből, határozataiból, vagy fizetési meghagyásaiból meggyőződést szerezhetett s daczára ennek, mégis bélyegrövidítést követ el. E szerint elismeri a pénzügyminister is, hogy maga a bélyegtörvény oly homályos, zavart és érthetetlen, hogy ennek alapján még okos ember sem igazodhatik el s hogy arra, miszerint valaki e galimathiast megértse, a pénzügyi közegek magyarázata szükséges. De hogyan lehet egy törvényhez, melyről maga a minister ur ily véleményt tanúsít, ily szigorú sanctiókat kötni ? A törvény érthetetlen, — a ki megszegi bezárandó, — ez a minister ur sajátságos logikája. S ezen nem változtat legkevesebbet sem, hogy a pénzügyminister ur bennünket a finánczközegek magyarázó bölcsességére utal, mert a bélyegtörvényt s az arra vonatkozó rendeleteket maguk a finánczközegek sem értik s 100-féleképen magyarázzák; finánezbiróságuuk, az egész anyagot felölelő codesünk nincsen, tehát judicaturánk sem lehet, valamely obseurus illetékszabónak vagy adófelügyelőnek okoskodása vagy egyéni felfogása pedig döntvényül, jogforrásul csak nem szolgálhat! Én értem, sőt pártolom a szigort, ott a hol világos és egyszerű törvény szerint minden ember tisztában lehet azzal, hogy mit tegyen és miképen cselekedjék, de ott a hol ilyen törvény nincs, a hol maguk a hatóságok is sötétben tapogatóznak, ott a túlhajtott szigor nincsen helyén, ott a szigor már nem is az, hanem kegyetlenség. T. ház! Ha igaz, a miből a t. pénzügyminister ur kiindulni látszik s a miről nekem nincsen tudomásom, hogy t. i. vannak vagy voltak ügyvédek vagy közjegyzők, a kik a felektől felveszik a bélyeg árát s beadványaikat még sem bélyegzik fel, akkor én elismerem ugyan, hogy az ilyen ügyvéd szégyenére válik a karnak s nem érdemes arra, hogy ügyvéd legyen, de ilyen esetről már van gondoskodva a büntető törvénykönyben, az ilyen ember egyszerűen sikkasztott, ha felvette a bélyeg árát, —- ha pedig nem vette fel, akkor képtelenség volna megbüntetni az ügyvédet azért, hogy felének nem ő előlegezte a bélyeget. De továbbá van erről intézkedés az ügyvédi rendtartásban is, mert az ilyen ügyvédet vagy közjegyzőt az illető kamara egyszerűen kicsapja s miután az ügyvédi rendtartás 64. §-ában világosan ki van mondja, hogy ügyvéd által elkövetett hivatali bűncselekmény megfenyítése csakis az ügyvédi rendtartásban előirt utón s módon eszközölhető, a kérdéses ministeri módosítvány egy létező másik törvénynek határozott megszegése nélkül el sem fogadható. En egyébiránt azt hiszem, t. ház, hogy a mi viszonyaink között bélyegrövidítés miatt egyáltalában nem lehet bezáratni senkit. A hol nincsen világos — egyszerű bélyegtörvény, ott már az 5-szörös, 10-szeresés 50-szeres birság is túlszigorúnak tekinthető — s ott, a hol valaki valóban szegény, a hol kétségbevonhatatlan szegénység miatt nem fizethet, — ott, miután eltöröltük az adóssági fogságot, a kincstár adósának sem speculáíhatunk még a bőrére is. Tudom előre, hogy erre az lesz a válasz : „hát a dohány csempész" —- ezt is bezárják, ha a rárótt bírságot megfizetni nem képes. Azonban engedelmet kérek, ez egészen más. Hogy lopni nem szabad, azt tudja még a legutolsó favágó is s ha valaki lopott, hát nem tesznek különbséget, — legyen az akár favágó, akár bankár, beteszik a dutyiba, — de hogy például valamely telekkönyvi beadványra ha complicált jogügyletek eumulatiójáról vagyon szó, vagy valamely felebbezésre, ha részben megváltoztatott Ítélet ellen irányozandó, minő bélyeg kell? az legalább is igen külömböző felfogásukat enged s azt — ha nem csalódom, maga a pénzügyminister ur sem tudja. De ezen párhuzam sántít még más tekintetben is. Eltekintve azon hizelgő bóktól, mely szerint az ügyvéd és a közjegyző a dohánycsempésszel egy cathegoriába helyeztetik, megjegyzendő, hogy a dohánycsempész mindig — csak haszonlesésből bűnös, mig ellenben bélyegrövidítésekbe akár feledékenységből^ akár és legtöbbször más ember hibája miatt, — akár pedig — mivel a financzhatóságoknak valamely határozatát tévesen értelmezte vagy épen meg nem értette, bár kicsoda egészen ártatlanul is belekeveredhetik. A párhuzam tehát sehogy sem áll s miután valamely bélyegrövidítésnél nem arról van szó, hogy valaki az államét elveszi, hanem legfeljebb arról, hogy az államnak — azt a mi megilletné, meg nem adja — tehát egyszerűen adósa marad; — én részemről nem egyezem abba, hogy bélyegrövidités miatt bárkit s bárminő esetben bezárni lehessen — és ennél fogva kérem a t. házat, hogy a 635. számú törvény-