Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-370
370. országos ülés márczius 18. 1S8Í. 5í: 30 évi elévülési határidő, minthogy az igazságügyi bizottság az értékpapírok elévülési határidejét 20 évre szállította le, kérem, méltóztassék a főrendiház ezen módosít ványát elfogadni. (Helyeslés Elfogadjuk .') Elnök: T. ház! Miután a főrendiház csupán ezen egy észrevételt tette, ha senkinek nincs ellenvetése, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház ahhoz hozzájárul és erről a főrendiházat értesíteni fogja. Egyszersmind pedig, a mennyiben már most a törvényjavaslatra nézve mindkét ház között az egyetértés helyre állott, az legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felsége elé fog Jeltojesztefhi. Következnék már most a napirend további tárgya, t. i. az összeférhetlenségi és könyvtári bizottság egy-egy tagjának megválasztása és azután az intejpellátiók előterjesztése. Mielőtt azonban ehhez hozzáfognánk, czélszertínek tartanám, ha méltóztatnék a t. ház a holnapi ülés napirendjét megállapítani. (Halljuk!) A holnapi ülés első tárgya lenne a pénzügyi bizottságnak jelentése a budapesti tudományegyetem orvosi épületének foMatólagos• kiviteléről szóló törvényjavaslat tárgyában; utána következnék a ma letárgyalt törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása; utána jönne a pénzügyi bizottságnak jelentése a bélyeg- és illetékekre vonatkozó szabványok némely határozatának módosításáról szóló törvényjavaslat 7. és 20. §-ai tárgyában; azután az 50. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása; s végre természetesen a netaláni interpellátiók előterjesztése. Ha ebbe méltóztatnak beleegyezni, a holnap 10 órakor tartandó ülés napirendje ekkép állapittatik meg. Most következnék a választás. Azonban én azt hiszem, czélszerubb volna, ha előbb Szalay képviselő ur előterjesztené interpellátióját. (Helyeslés. Halljuk!) Szalay Imre: T. ház! Az egész országban megindulván a választási mozgalmak, oly jelenségeket kell észlelnünk, melyek a választás szabadságát alterálják. Igen sokat lehetne e tekintetben felhozni, én azonban csupán néhány esetre szorítkozom. Magában Bihar megyében is előfordult azon eset, hogy ott a szabadelvű párt értekezlete kimondta, hogy a megyei tisztviselőktől, kiket mint politikai testületet kivan tekinteni, elvárja, hogy a bekövetkezendő képviselői választásoknál hatékonyan működjenek arra, hogy a szabadelvű párt győzelemre vergődjék azon megyében. Erre azt gondoltuk, hogy a bizottságnak többsége és különösen az interpellált alispán vissza fogja utasítani ezen feltevést a megye tisztviselőiről, azonban, a mint legutóbb értesültem, ellenkezőleg, az alispán egész erélylyel felszólalt és azt mondja, hogy ö igenis azon jogát) hogy a választásokban részt vegyen, senkinek oda adni nem fogja. Én t ház, ezt csupán incidentaliter akartam felhozni; (Halljuk!) valamint azt is, hogy a legutóbbi választás alkalmával a lapokban is említve volt az, hogy az ottani járási szolgabíró a főispánnak a következő táviratot küldötte, a melynek famosus rövidségénél fogva majdnem minden szava megmaradt emlékezetemben. A távirat szövege a ki vetkező : „Pénzünk elfogyott, a képviselők Pestről megérkeztek, a lelkesedés irántuk nagy, Fekete megválasztatása kétes, kérek intézkedést." De ezt is csak incidensül akarom felemlíteni, mert majd az illető helyen, Somogymegye közgyűlésén lesz gondunk rá, hogy az illető szolgabíró fegyelmi eljárás alá vétessék. Azonban mikor még a választási mozgalmaknak bölcsejében ilyen példákat hall az ember mindenfelől, hogy hova fog ez később fejlődni, azt a t. belügyminister ur Ítéletére bizom, a kiről azonban nem akarom feltenni, hogy ő az 1872-diki választásokat akarná inseenirozni az országban; sokkal szomorúbb emléküek azok, mintsem hogy a t. miuister úrról fel merném tenni, hogy ezeket ismételni akarná. És épen azért, minthogy meg vagyok győződve, hogy a minister ur törvényadta jogánál fogva őrködni fog a választások szabadsága felett, egyszerűéi) előhozom azon esetet, a mely interpellátióm tárgyát képezi. (Halljuk!) Ugyanis Vasmegye alispánja, a ki, közbevetőleg mondva, előttem tökéletesen ismeretlen egyéniség, avval akarta az ország figyelmét magára, vonni, hogy ugy nyilatkozott, hogy „ha önök sértve érzik magukat, hát interpellálhatják az országgyűlés előtt a belügyministert". Ebből az tűnik ki, hogy ennek az alispánocskának az egész ország előtt — a mi nagyon szomorú ugyan, — kénytelen vagyok ezen hirnevességet megadni. — Az eset az, hogy az ottani függetlenségi párt elnöke, Szombathelyen a levéltárba elmenvén, a választók névjegyzékét le akarta másolni, a mit a levéltárnok eleinte meg is engedett, de később azt az alispán határozottan eltiltotta. A függetlenségi párt elnöke elment magához az alispánhoz s felvilágosítást kért az iránt, hogy mire basirozza ő ezen intézkedését. Erre az alispán többek Jelenlétében következőleg válaszolt: (Halljuk!) „Én a szóbeli rendeletet meggyőződésből tettem, minthogy nem akarom, hogy a választók névlajstromát korteskedési czélokra felhasználják; nem akarok senkinek kedvezést tenni, de különösen a szélső balnak nem, mert attól irtózom." (Derültség.) Hogy ezen alispánocska irtózik a szélső baloldaltól, az äz ő privát gusztusa; de azt kérdezem: van-e joga neki, mint pártembernek 8*
