Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-369

369. országos ülés márezius 17. 1881. 39 tartva azokat, a miket az általános vitánál elmondottam, valamint fenntartva szólási jogomat, ha netalán még valaki tárgyilagosan más szempontból szólana fel a különvélemény mellett, ajánlom ezen szakaszt a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Br. Lipthay Béla: T. képviselőház! Nem követem azon igen érdekes fejtegetéseket, melyeket az igen t. ministerelnök úrtól a fővárosnak viszonyaira vonatkozólag hallottunk, mert sem nem az a kérdés, vájjon a fővárosi lakosság szaporulata következtében milyen százalék esik azon kategóriába, a melyet Thaly Kálmán t. képviselő ur felemlített, sem nem az a kérdés, vájjon a szaporulat lépést tartott-e a vagyonosodással, mert e tekintetben azt hiszem, az igen t. ministerelnök ur is igen nagy nehézségekkel találkoznék, ha azt akarná bizonyítani, hogy a szaporodás már magát a vagyonosodást is jelzi, mert igen könnyű kimutatni, hogy pl. Konstantinápolyban a népesség az utolsó években sem csökkent, sőt a hadjárat következtében még szaporodott és pedig éppen azon nyomor következtében, mely a vidéket sújtotta. Azonban nem akarok abba bocsátkozni, mert nem lehet jelenlegi feladatunk, hogy a főváros viszonyait tárgyaljuk, vagy azt kutassam, hogy a főváros egyesítése az egyes városrészeknek akár kárára, akár hasznára lett volna. Mindez nem a mai kérdés. A mai kérdés tisztán pénzügyi és oly kérdés, melynek fontosságát beismerem, mint képviselő és nem mint a városnak lakosa s a miért is én, ha e tekintetben nyilatkozni fogok, méltóztassanak elhinni, hogy nyilatkozatomban nem mint a városnak polgára, hanem mint a képviselőháznak egyik tagja fogok nyilatkozni [Helyeslés a baloldalon) és éppen azért én részemről sem a most benyújtott indítványt, sem a főváros részéről nyilvánított kívánságot nem fogadom el, mert nem találom ezt igazságosnak és méltányosnak. Áttérve magára a kérdésre, mindenekelőtt azon rövid nyilatkozattal foglalkozom, melyet a t. ministerelnök ur a tárgy érdemében tett, midőn kijelentette, hogy előbbi álláspontját fenntartja. Ez az álláspont pedig az, hogy ő kijelentette, miszerint oly factummal állunk szemben, hogy a főváros ezen összeget a rendőrségnek az állam által való átvétele előtt is fizette és hogy az előbbi költséget ma is fizesse. A t. ministerelnök ur álláspontja tehát az, hogy a főváros fizesse azon összeget, a melyet eddig fizetett s ha ennél többet nem fizet, akkor elég van téve az igazság és méltányosság tekinteteinek. Vizsgáljuk, hogyan keletkezett azon összeg. {Halljuk!) Nem akarok nagyon messze visszamenni. A fővárosban akkor, midőn azon lendület, melyről most is említés történt, megindult, a rendőrségnek költségei évről évre szaporodtak. 1869-ben, mig az előbbi években csak 150—160 ezer forint köztt változott a rendőrség költsége, 1869-ben körülbelül 276,000 frt volt e költség. A főváros látva ezen növekedést, de belátva egyszersmind azt, hogy ezen költségek nem csupán a főváros érdekéből emelkedtek, hanem az állam érdekéből is, a melyet a főváros képviselni tartozik, azt hitte, hogy azon költségek, melyeket eddig csupán a főváros viselt, részben az állam által viseltethetnek és ez iránt az akkori kormányhoz felterjesztést intézett. E felterjesztés rokonszenvvel találkozott, sőt a kormány kilátásba helyezte, hogy a többköltségnek az állam által való viselése iránt legközelebb törvényjavaslatot terjeszt elő. Ez történt 1869-ben. Akkor a költségemelkedés 69,000 frt volt. Daczára annak, hogy a kormány a költségtöbbletnek az állam által való viselését kilátásba helyezte és Ígérte, hogy a megtérítés iránt a kellő lépések meg fognak tétetni — itt van nálam másolatban, ha méltóztatnak kételkedni, felolvashatom — daczára ennek, semmi sem történt. A szaporulat ezután évről évre kitüntettetett, de a kormány megfeledkezett ígéretéről és a költségek a város által fedeztettek. Igaz, hogy erre a jelenlegi kormány azt mondhatja, hogy hisz ez nem az én tényem, miért nem iparkodtak a főváros részérői érvényt szerezni követelésöknek annak idején, ez most elkésett. Meglehet, hogy lesz alkalmam nyilatkozatom folyamán oly tényekre is hivatkozni, melyek a jelenlegi kormány tényei és lesz még alkalmam talán még azok méltatására is felhívni a t. házat. De megállok ezen ténynél. Elfogadtatott tehát, hogy a fővárostól — megengedem, talán nem kellő szemessége következtében — akkor a rendőrség az állam által átvétetett s azon költségek, melyek addig a főváros által viseltettek, ezen túl is megálljanak. De vizsgáljuk meg, miként történt az, hogy a város ezen látszólagos könnyelműséget elkövette. Először is rá kell mntatnom magára a törvényre. Mit mond a törvény? Azt, hogy azon esetre, ha a főváros egyesülése a fővárosi rendőrségről szóló törvény alkotása előtt nem fog roegalkottatni, tehát azon feltevésben voltak, hogy még a főváros tényleges egyesülése előtt a fővárosi rendőrségről szóló törvény létesülni fog; tehát ideiglenesnek tekintették és ily értelemben kimondották, hogy a rendőrségi költség fejében a fővárosnak e czélra 1872-ben fordított költsége a kincstárnak ideiglenesen megtérítendő. Tehát a kiindulás azon feltéves volt, hogy igen rövid ideig fog tartani s a másik az ideiglenes-