Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-387

308 387. országos filét április 26. 1SSI. eljárni, hanem a bizottság véleményét mindig lehetőleg tekintetbe fogom vermi. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. {Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sem lévén fel­jegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat. Bokros Elek eló'adó: T. ház! Köteles­ségemnek tartom az Irányi Dániel t. képviselő ur ellenindítványára egy pár szóval reflektálni. Abban tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, hogy igen óhajtandó volna a Magyar­országon felfedezett, tehát specialiter hazai ingó műemlékeknek az országban megmaradása iránti intézkedés. Azonban abban nincs igaza, hogy ez intézkedésnek a talált kincstől különálló el­intézése könnyű, vagy egyáltalában lehetséges is. A kincset a műemlékek többi részétől leg­főkép azok készítési anyagának minősége külön­bözteti meg. Ugyanazon műtárgy, a mely arany­ból vagy ezüstből készítve kincset képez, az már bronzból, vagy más érczből, vagy esetleg márványból készítve, műemléket képez. A talált kincsre nézve mindnyájan tudjuk, hogy a kincstalálás a tulajdonszerzés egy módja, mely­nél a tényleges találó, a földtulajdonos és a kincstár concurrálnak, mint tulajdonszerzők. Azon törvények, melyek a talált kincs tulajdonát meg­óvják s a kincstári illeték egy harmadrészét megállapítják, teljesen a magánjog-codex körébe vágnak. A talált műemlékekre, a melyek nem kin­csek, eddig a legfőbb intézkedést a kiviteli tila­lom képezi. A kiviteli tilalom, tehát az ország­ból való kiszállítás és elidegenítés tilalma, ismét nemcsak hazánk belügyi törvényhozásának, hanem nemzetközi viszonynak, nemzetközi szerződésnek képezi legfőbb feladatát. Kétségtelen, hogy van­nak Európában államok, melyek számos mtí­kincscsel birva, a főszempontot arra fektetik, hogy azt benntartsák az országban, ilyen pl. Olaszország és ezeknél a törvényhozásnak leg­főbb törekvése az, hogy prohibiíiv intézkedések­kel megtiltsa azok kivitelét; más államok, melyek vagyonuk és müvetségüknél fogva, továbbá terü­leti nagyságuknál fogva inkább más államok műemlékei után törekesznek, nem hoznak ilyen intézkedéseket, hanem inkább a bevitelre jutal­makat tűznek, mint pl. Angol- és Németország. Ebből láthatjuk, hogy az ingó műemlékek fenn­tartására és szaporítására irányzott esetleges tör­vényhozási intézkedések korántsem oly könnyűk, hogy az ily intézkedések megalkotását az igaz­ságügyi bizottság az országgyűlés jelen előhala­dott stádiumában a siker reményével megkísérel­hetné. Miután az ingatlanokat képező műemlékek­nek fenntartása a jelen törvényjavaslat által lehe­tőleg biztosítva van, nem tartanám helyesnek, hogy egy más, ezzel szorosabb kapcsolatban nem álló és igen heterogén kérdéseket érintő szempontnak elfogadásától tegyük függővé azt, a mi már magában egész. Ennélfogva én arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék a visz­szautasítási indítványt elfogadni. Még Thaly Kálmán t. képviselő ur előadására vagyok bátor pár szóval válaszolni a műemlékek országos bizottságának hatáskörét illetőleg. Azt hiszem, hogy parlamentaris kormányzás mellett a minis­ternek intézkedési joga nem önkény, hanem köte­lesség, a melyet neki épen egyénileg kell tel­jesíteni azért, hogy a felelősséget elvállalhassa. Különösen költségdispositiónál nem ruházhatja át a saját felelőssége alatt teljesítendő hatáskörét sem a minister maga, sem helyesen a törvény­hozás egy más olyan testületre, a melyet a fele­lősségre vonás nem érinthet. Ennélfogva az igaz­ságügyi bizottság ugy fogta fel és indokolásá­ban ki is fejezte, hogy a műemlékek országos bizottsága tisztán tanácsadó, véleményező testület, a melynek meghallgatásával ugyan, de legjobb belátása szerint önállóan és végleges érvéuynyel maga a minister intézkedik. Azt hiszem, hogy az a dispositió helyes és egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a minister a bizottság tanácsát elfogadja és kövesse, de azért őt korlátolni és kezét mintegy megkötni nem lehet. Ily értelemben felfogva, bátor vagyok a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását ismétel­ten ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a szavazás. A szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve Irányi Dániel képviselő ur ellenindítványt nyújtott be, a mely szerint a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasittassék vissza a végett, hogy a törvényjavaslatba a történelmi, vagy művészi becscsel biró ingókra vonatkozó rendelkezések is felvétessenek. Az első kérdés tehát az lesz, kivánja-e a ház Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa értelmében a törvényjavaslatot újabb átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasítani, igen, vagy nem ? Ha ez nem fogadtatik el, akkor következik a második kér­dés, elfogadja-e a ház törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. há­zat, elfogadja-e a t. ház Irányi Dániel kép­viselő ur indítványát, a mely szerint a törvény­javaslat újabb átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, igen, vagy nem I A kik az indítványt elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a mű­emlékek fenntartásáról szóló törvényjavaslatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom