Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-387

308 387. országos filét április 26. 1SSI. eljárni, hanem a bizottság véleményét mindig lehetőleg tekintetbe fogom vermi. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. {Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat. Bokros Elek eló'adó: T. ház! Kötelességemnek tartom az Irányi Dániel t. képviselő ur ellenindítványára egy pár szóval reflektálni. Abban tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, hogy igen óhajtandó volna a Magyarországon felfedezett, tehát specialiter hazai ingó műemlékeknek az országban megmaradása iránti intézkedés. Azonban abban nincs igaza, hogy ez intézkedésnek a talált kincstől különálló elintézése könnyű, vagy egyáltalában lehetséges is. A kincset a műemlékek többi részétől legfőkép azok készítési anyagának minősége különbözteti meg. Ugyanazon műtárgy, a mely aranyból vagy ezüstből készítve kincset képez, az már bronzból, vagy más érczből, vagy esetleg márványból készítve, műemléket képez. A talált kincsre nézve mindnyájan tudjuk, hogy a kincstalálás a tulajdonszerzés egy módja, melynél a tényleges találó, a földtulajdonos és a kincstár concurrálnak, mint tulajdonszerzők. Azon törvények, melyek a talált kincs tulajdonát megóvják s a kincstári illeték egy harmadrészét megállapítják, teljesen a magánjog-codex körébe vágnak. A talált műemlékekre, a melyek nem kincsek, eddig a legfőbb intézkedést a kiviteli tilalom képezi. A kiviteli tilalom, tehát az országból való kiszállítás és elidegenítés tilalma, ismét nemcsak hazánk belügyi törvényhozásának, hanem nemzetközi viszonynak, nemzetközi szerződésnek képezi legfőbb feladatát. Kétségtelen, hogy vannak Európában államok, melyek számos mtíkincscsel birva, a főszempontot arra fektetik, hogy azt benntartsák az országban, ilyen pl. Olaszország és ezeknél a törvényhozásnak legfőbb törekvése az, hogy prohibiíiv intézkedésekkel megtiltsa azok kivitelét; más államok, melyek vagyonuk és müvetségüknél fogva, továbbá területi nagyságuknál fogva inkább más államok műemlékei után törekesznek, nem hoznak ilyen intézkedéseket, hanem inkább a bevitelre jutalmakat tűznek, mint pl. Angol- és Németország. Ebből láthatjuk, hogy az ingó műemlékek fenntartására és szaporítására irányzott esetleges törvényhozási intézkedések korántsem oly könnyűk, hogy az ily intézkedések megalkotását az igazságügyi bizottság az országgyűlés jelen előhaladott stádiumában a siker reményével megkísérelhetné. Miután az ingatlanokat képező műemlékeknek fenntartása a jelen törvényjavaslat által lehetőleg biztosítva van, nem tartanám helyesnek, hogy egy más, ezzel szorosabb kapcsolatban nem álló és igen heterogén kérdéseket érintő szempontnak elfogadásától tegyük függővé azt, a mi már magában egész. Ennélfogva én arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék a viszszautasítási indítványt elfogadni. Még Thaly Kálmán t. képviselő ur előadására vagyok bátor pár szóval válaszolni a műemlékek országos bizottságának hatáskörét illetőleg. Azt hiszem, hogy parlamentaris kormányzás mellett a ministernek intézkedési joga nem önkény, hanem kötelesség, a melyet neki épen egyénileg kell teljesíteni azért, hogy a felelősséget elvállalhassa. Különösen költségdispositiónál nem ruházhatja át a saját felelőssége alatt teljesítendő hatáskörét sem a minister maga, sem helyesen a törvényhozás egy más olyan testületre, a melyet a felelősségre vonás nem érinthet. Ennélfogva az igazságügyi bizottság ugy fogta fel és indokolásában ki is fejezte, hogy a műemlékek országos bizottsága tisztán tanácsadó, véleményező testület, a melynek meghallgatásával ugyan, de legjobb belátása szerint önállóan és végleges érvéuynyel maga a minister intézkedik. Azt hiszem, hogy az a dispositió helyes és egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a minister a bizottság tanácsát elfogadja és kövesse, de azért őt korlátolni és kezét mintegy megkötni nem lehet. Ily értelemben felfogva, bátor vagyok a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását ismételten ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a szavazás. A szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve Irányi Dániel képviselő ur ellenindítványt nyújtott be, a mely szerint a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasittassék vissza a végett, hogy a törvényjavaslatba a történelmi, vagy művészi becscsel biró ingókra vonatkozó rendelkezések is felvétessenek. Az első kérdés tehát az lesz, kivánja-e a ház Irányi Dániel t. képviselő ur indítványa értelmében a törvényjavaslatot újabb átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasítani, igen, vagy nem ? Ha ez nem fogadtatik el, akkor következik a második kérdés, elfogadja-e a ház törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a t. ház Irányi Dániel képviselő ur indítványát, a mely szerint a törvényjavaslat újabb átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, igen, vagy nem I A kik az indítványt elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a műemlékek fenntartásáról szóló törvényjavaslatot