Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-368

368 orsíágos ülés márc/lns 16 18S1. 17 tása szerint mindenek előtt a katonaság puszta előnyomulásával a tömeget visszaszorítani és szétoszlatni, az ellenállókat vagy egyéb kihágást elkövetőket pedig a rendőrség által támogatva elfogatni tartozik; fegyvert csakis életveszélyeztető eszközökkel való megtámadás esetén használhatván ; lövetni végre csak akkor lévén jogosítva, ha az említett módok elégteleneknek bizonyultak, vagy pedig a tömeg is lőfegyvereket használna." Még két dologra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, először arra, hogy azt kívánom, hogy mielőtt a katonaság a fegyvert használná, az ellenálló polgárokat elfogni tartozik. Ha a csatamezőn a fegyvertelen ellent csakis elfogni szabad a katonának, azt gondolom, hogy békés polgári társadalomban annál kevésbbé szabad fegyvert használni olyanok elleti, kik magokat fegyveresen nem védik. Ha nem szégyen a katonára az ellenséget ejteni foglyul, azt gondolom, nem szégyen rá nézve elfogni polgártársát, a ki a törvénynek nem engedelmeskedik. Hogy pedig ne legyen szabad a katonaságnak ok nélkül mindjárt éles fegyvert használni, különösen pedig hogy ne legyen szabad a tömeg közé lőni, az, ügy hiszem, nem kivan hosszú indokolást, annál kevésbbé, mert számot keli vetnünk azzal, hogy gyakran meggondolatlan ifjak, felhevült emberek állnak a katonasággal szemben és sokszor épen nem olyanok, a kik a tüntetésben vagy a támadásban résztvenni kivannak, hanem a kiket, vagy a kíváncsiság vitt oda, vagy pedig épen járókelő emberek. Már pedig, hogy ha egyszer a katonaság a fegyvert használja, akkor sok ilyen ártatlan, sok ilyen kíváncsi eshetik áldozatul, különösen pedig — a mostani fegyverek igen messze hordván —• oly emberek is sérülhetnek meg, kik a helyszínétől igen messze állnak. Ezek azon észrevételek, melyeket a 32. és 34. §§-ra nézve tenni kívántam. De miután annak is, a mit Hermán Ottó t. barátom indítványozott, egyrészét elfogadandó nak tartom, talán nem helytelen azon kérésem, hogy ezen most felolvasott négy szakasz, a beadott módosítványokkal együtt, a bizottsághoz visszautasittassék. {Helyeslés a szélső baloldalon). Molnár Aladár jegyző [olvassa Irányi Dániel módosítvanyát). Thaly Kálmán: T. ház! Én teljesen méltánylom azokat a nemes és emberszerető indokokat, melyek egyúttal a szabadság fenntartásának indokai is, melyeket Irányi t. képviselőtársam felhozott iménti indokolásában és ehhez képest méltányolván indokait, részemről is hozzájárulok indítványához; de a tapasztalatok nyomán nem sok reményem van ahhoz, hogy a t. ház túlsó oldala azt elfogadja. Tehát minthogy a négy szakasz együtt tárgyaltatik, ezen imént jelzett KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVIII. KÖTET. esetről is előre gondoskodván, részemről legalább egy kisebb módosítványt vagyok bátor beadni, fenntartván egyénileg hozzájárulásomat azokhoz, a miket Irányi t. képviselőtársam hangsúlyozott. Módosítványom a 34. §-ra vonatkozik, mely a tömeg szétoszlatására kirendelt vezénylő tiszt eljárását szabályozza és tisztán katonai intézkedéseket tartalmaz. Nem tudom, a t. közigazgatási bizottság tagjai köztt voltak-e, vagy vannak-e katonaviselt vagy katonai ügyekkel foglalkozó egyének. Ha igen, akkor kikerülte figyelmüket e szakasznak egyik kifejezése, mely megszabja, hogy a vezénylő tiszt a katonai törvények szerint intézkedik tovább saját felelősségére. Részemről nem tartom helyén levőnek ezen kifejezést: „katonai törvények". Hivatkozom magára a honvédelmi minister úrra és a ház egyéb katonaviselt tagjaira, hogy a vezénylő tiszt ily esetben nem a katonai törvények, „Militärgesetze", hanem a katonai szabályzat, Militärreglement, szolgálati szabályzat, Dienstreglement szerint tartozik eljárni. Ez pedig a sorhadbeli csapatokra nézve és a honvédekre nézve is egy és ugyanaz. Tehát a honvédtiszt eljárása is ugyanaz lesz, mint a sorhadbeli parancsnoké volna ez esetben. E szabályzatok ő Felsége elé lesznek terjesztve és ő Felsége jóváhagyásával jönnek létre. Igaz, hogy a törvényhozás azokat nem tárgyalja, azonban hivatkozás reájuk több törvényünkben történik, nevezetesen az 1868 : t. ez. 40. és 41. czikkeiben a katonai szabályzatokra, katonai intézkedésekre nem egyszer történik hivatkozás. Miután tehát a vezénylő tiszt eljárását nem a katonai törvények, hanem a szolgálati szabályzatok szabják meg, azon módosítványt bátorkodom az 1868 : XL. és XLI. t.-czikkekkel megegyezőleg előterjeszteni, hogy e szavak helyett; „katonai törvények" teendő: „katonai szabályzatok". Különben, mint mondám, elvileg hozzájárulok mindazokhoz, a miket Irányi t. képviselőtársam előadott. Molnár Aladár jegyző (olvassa Thaly Kálmán rnódositv anyát). Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy azon módosítványt, melyet Thaly t. képviselő ur tett, annál inkább elfogadom, mert a honvédelmi minister ur által, ki ezen ügyekkel inkább foglalkozik, mint én, figyelmeztetve lettem ezen kifejezésre és ha más nem tette volna meg a módosítványt, megtettem volna én. Különben, a mi magát a dolgot illeti, igen természetesnek találom, hogy a t. képviselő urak részéről ezen pontnál felszólalás történt, mert csakugyan szükséges az itt proponált intézkedéseket megbeszélni, azoknak szükségét és a törvényjavaslatban ez iránt nyújtott garantiákat felderí 3