Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

374. országos ülés nuirezius 26. 1S81. 111 vényjavaslat is terjesztetett be, de a melyet nem tudom, miért ? sem az igazságügyminister ur, sem az igazságügyi bizottság melegen egyáltalában fel nem karolt s melynek kérdését egyáltalában elaludni hagyták. A jelen novella ellen megvallom az a főkifogásom , hogy tenni látszik valamit akkor, midőn valóban igen keveset cselekszik; hogy ezen novella meghozatala által az eljárás terén való összes javítás, a perrendtartás javítására czélzó összes alkotás hosszú időre ismét elodáztatott; mert az iránt ne ringassuk magunkat kételybe, hogy ha e javaslat egyszer el fogadtatik, éveken át a perrendtartás terén való újításról és javításról szó többé nem lehet. S ezt teszi a nélkül, hogy a legszükségesebb javítást, a legczélszerübb intézkedéseket foganatosítaná. Megvallom, ha reményem volna, hogy e házban a részletes tárgyalás alkalmával e tekintetben segítni lehetne e kérdésen, akkor bátor volnék több rendbeli indítvány nyal előlépni, de ily munkálattal szemben, a hol minden szakasznál, minden javítási módosításnál nemcsak ezen szakaszra, hanem a perrendtartás Összes szakaszaira kell gondolni, egyáltalában nem tartom azt lehetőnek, hogy a ház részletes és több szakasz organicus intézkedését felölelő javaslatokat tárgyaljon. Erre a ház összealkotásánál fogva egyáltalában nincs hivatva és nem képes. Ugyanezen szempontból én részemről, — kivéve talán oly kérdéseknél, a melyeknél egy szóval, vagy egy szakasz egy mondatában kifejezhető dologról van szó — részletes javaslatokat nem szándékozom előterjeszteni. * És ha elfogadom a törvényjavaslatot, azt csakis azért teszem, mert magam előtt más utat és reményt egyáltalában nem látok; de egyszersmind magam részéről elhárítok minden felelősséget azon elégületlenségért, a mely az ügyvédi és birói kar részéről a törvényhozás ellen a munka nem sikeres volta miatt mulhatlanul hárulni fog s a mely annak következtében teljesen jogosult lesz, mivel elmulasztottuk akkor intézkedni, mikor lehetett volna és a jövő intézkedés sikerét teljesen elodáztattuk. [Helyeslés balfelöl.) Csatár Zsigmond: T. ház! Midőn pártomban e törvényjavaslat tárgyalásáról szó volt, tartozom az igazságnak annak kijelentésével, hogy én ott is határozottan e törvényjavaslat elvetését indítványoztam, indítványoztam pedig azon okoknál fogva, a melyeket itt előterjeszteni kötelességemnek tartom. Azt állítják némelyek, hogy ezen törvényjavaslatnak azon reform vívmánya, hogy majdan a eollegiális biróságoknál a jogvédelemért esengő emberek képviseltethetik magukat és ott alkalom és mód fog nyújtatni arra, hogy ha az illető előadó bíró netán valamely perfelvilágosító, vagy perdöntő körülményt tényleg, vagy véletlenül elhallgatott volna, rámutathasson és kérhesse a bíróságot, hogy azt felolvastatni szíveskedjék. Én ebben az egész engedményben semmi néven nevezendő ösvényt nem találok arra, mely a jogvédelem tekintetében a közvetlenség és szóbeliség terére vezet, nem egyéb az, t. ház, mint újabb megadóztatása a perlekedő feleknek, mert hiszen nem elég az, hogy az alapperben jogosított meghatalmazott ügyvéd jelenhessék meg a felebbviteli bíróságnál — az instantia fórumnál, — hanem újabb meghatalmazással kell az illetőnek megjelennie, tehát szükséges volt e novella beadása, hogy az államnak annál több módja legyen újabb bélyegeladásra. De én különben sem látok abban semmi néven nevezendő vívmányt, hogy az instantiale fórumnál megjelenhetik maga az illető képviselő, mert hiszen esetleg, ha a biró valamely perdöntő körülményt elhallgatott volna, hatalmában áll a félnek, hog3~ a felebbezésnél azt kifejtse és ha még a legfőbb fórum is kedvezőtlenül itélt volna, fennáll a perújítás útja és így nincs kizárva, hogy a fél igazságát újitás által érvényesítse. De nem fogadhatom el t. ház a törvényjavaslatot azért sem, mert megvallom, a gyors és olcsó igazságszolgáltatás barátja vagyok, mert arról győződtem meg, hogy minél szövevényesebb, minél hosszadalmasabb valamely per lebonyolítása, annál nehezebb a valóságot, az igazságot felderíteni és annál kétesebb az ítélet, mely ily ügyben hozatik. Én pedig ügyvédi gyakorlatom ideje alatt leginkább arról szereztem magamnak erős meggyőződést, hogy ha van valami, a mi a szóbeliség és közvetlenség terére vezet, ez a sommás eljárás intézményének megerősítésében találja létalapját , hogy az egyes birói intézmény elég arra, hogy ezen szegény ország igazságügyét gyorsan, czélszerííen helyreállítsa, nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy én, mert ezen törvényben nem látom át mindazon vezérelveket, melyek az egyes birói intézmény erősítésével a törvényszék többi osztályának cassatióját, a büntetőtörvényszék kivételével, követelnék, következésképen én a törvényjavaslati novellát el nem fogadhatom. De nem fogadhatom el azért sem főrészt, mert ha meggondoljuk, hogy az egyes biróságoknál már ma is ott, a hol a szabadon választandó sommás biróság van kikötve, néha milliókra menő összegek felett hoznak ítéletet, méltán azt kérdhetjük, hogy ha az ilyen szabadon választott biróság esetleg milliók felett Ítélhet, miért ne Ítélhetne az valamely Dérben 500 frton felől menő összegig és miért kelljen három bírónak, a eollegiális bíróságnak egy tiz forint értékű földdarab