Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

108 374. országos filé; márezius 26. 1881. űzetik, ezen privilegisált eljárással, mely mellett barátság, rokoni kötelék, proteetió és más befolyás folytán az igazság mérlege már nagyon gyakran felbilientetett és fel fog billentetni ezután is mindaddig, mig ezen eljárás divatozni fog. Maradt ralami ezen felszólalási jogból a javaslatban, de az, a mi maradt, t. i. a 17. §., valóban nem más, mint egyszerű paródiája a szóbeliségnek és az előadói tervezetben indítványozott felszólalási jognak. A perkérdésre kiterjeszkedni, jogi nézetet védelmezni, arra e szakasz szabadságot nem ad; de igenis alkalmat ad idő és költségek prédálására és az ügyvédi tekintély csonkítására. így ezen szakaszt én részemről egyáltalában el nem fogadhatom és a részleteknél ez ellen indítványt fogok beterjeszteni. De most térjünk vissza a felvetettem kérdésre: vájjon érdemes volt-e a javaslat a ráfordított munkára? A javaslatra vesztegetett idő. munka és vesződés, melybe e javaslat került, előttem újabban igazolja, amit e padokról már többször hangoztattunk, legutóbb elmondott br. Sennyey Pál, hogy t. i. az igazságügyminister, uj törvények alkotásánál szerfelett félénk, habozó és ingatag. Kitűz valamely irányt, de nem követi, hanem kapkod apró intézkedések után azért, hogy a nagyobb reformokat, gyökeres újításokat, melyeket komolyan nem is vesz, elodázza, azon elvnek hódolva: qui habét tempus, habét vitám. Ezzel és nem egyébbel kell nézetem szerint indokolni azon munkát és vesződést, melybe e javaslat került. Hogy pedig az igazságügyminister ur a gyökeres javításokat és újításokat — hozzáveszem a szóbeli eljárást is — komolyan nem veszi, azt igazolja minden tette. lm ezen javaslat készítésénél alkalma lett volna az igazságügyminister urnak a szóbeliséget, miután az egész perlekedő é*s egyáltalában az igazságügy iránt érdeklődő közönség oly epedve sóvárog utána, legalább részben életbe léptetni, ha nem is a sommás eljárásnál, de bárhol, hogy csak legalább jelét adná annak, hogy az ujitást komolyan akarja és a tért arra előkészíti, ugy, hogy az minél előbb általában is életbe léptethető legyen. De mit tett az igazságügyminister ur? 0 maga e részben nem tett semmit, a mit pedig a bizottsági tagok, vagy az előadó ur indítványoztak, annak elejtéséhez hozzájárult, maga indítványozta-e az elejtést, nem tudom, elég az hozzá, hogy akkor hozzájárult. Hogy uem veszi komolyan a gyökeres javításokat, igazolja továbbá a fenyítő eljárás késedelme. Hányszor lett ez eljárás kilátásba helyezve? Egy éve, hogy az igazságügyminister ur annak elkészültét már jelezte is; és ime, mai napig még egyetlen egy szó ezen javaslatból napvilágot nem látott! Hogy igy, törvény hiányában, a személyes szabadság, a vizsgáló biró jó vagy rósz belátására, néha szeszélyére vagy szenvedélyére van bizva, mindez az igazságügyi minister urat serényebb eljárásra, ugy látszik, nem sarkalja. (Ügy van! balról.) A mi pedig az időt illeti, a mi erre a törvényjavaslatra fordíttatott, azt hiszem, nem fog ellentmondani a t. képviselőházban senki, hogy az a két év, melybe a javaslat került, csak ugyan sok. Hogyha ilyen tempóban haladunk, kivált nagyobb törvényekkel — és ha a szóbeliséget csakugyan az igazságügyi minister ur van provideálva nálunk meghonosítani és még egyéb nagyobb eodexeket is megteremteni, — akkor neki ehhez legalább is nnithusalemi korra van szüksége, a mit egyébiránt én neki, csak miuister ne legyen, nagyon szivesén kívánok. (Derültség balfelól.) A dolog ily állásában, t. ház, nagyon komoly megfontolás tárgyát kell képezni azon kérdésnek, (Ralijuk!) hogy vájjon ezen törvényjavaslat ily kirivó hiányok mellett általában a részletes tárgyalás alapjául elfogadandó-e, vagy nem ? Mint ellenzéki képviselő tisztában vagyok magammal az iránt, hogy a javaslatot egyszerűen el kellene vetni, még pedig elvetni azért, nehogy azon mulasztásokhoz, melyek az igazságügyi politikában e javaslattal elkövetve lettek, szavazatommal hozzájáruljak és az azzal járó felelősségben a kormánytiyal osztozzam. Azonban mégis, tekintettel arra, hogy az országgyűlés immár befejezéséhez közeledik és hogy az elkövetett mulasztás helyrehozása ezen országgyűlés ideje alatt már nem volna elérhető, ha pedig a törvényjavaslat most elutasittatik, a közönség azon előnyöket, melyek abban mégis lefektetve vannak, hosszabb ideig volna kénytelen nélkülözni: e szempontból, tehát csakis ezen kényszerhelyzetből, én részemről a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés balról.) Unger Alajos: T. képviselőház! Sem pártom, sem én nem tudunk lelkesedni az írásbeliség fenntartásáért és előre is kijelentem, hogyha pártom a jelen törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, teszi ezt azért, mert szükségesnek látja segíteni azokon az égető bajokon, a melyek 12 év óta (Halljuk!) a fennálló Írásbeli perrendtartás mellett, 25 kötetnyi döntvénytár tanúsítása szerint, egyrészt ellenmondólag oldattak meg, de mindenesetre nagy részben ma is kételyek tárgyát képezik. Es mivel épen ezen törvényjavaslatban foglaltatnak olyan intézkedések, a melyek segítségével ezen kételyeket végre valahára eloszlathatjuk: kijelentem, hogy a kényszerítő szükség