Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

108 374. országos filé; márezius 26. 1881. űzetik, ezen privilegisált eljárással, mely mellett barátság, rokoni kötelék, proteetió és más be­folyás folytán az igazság mérlege már nagyon gyakran felbilientetett és fel fog billentetni ez­után is mindaddig, mig ezen eljárás diva­tozni fog. Maradt ralami ezen felszólalási jogból a javaslatban, de az, a mi maradt, t. i. a 17. §., valóban nem más, mint egyszerű paródiája a szóbeliségnek és az előadói tervezetben indítvá­nyozott felszólalási jognak. A perkérdésre kiterjeszkedni, jogi nézetet védelmezni, arra e szakasz szabadságot nem ad; de igenis alkalmat ad idő és költségek prédá­lására és az ügyvédi tekintély csonkítására. így ezen szakaszt én részemről egyáltalában el nem fogadhatom és a részleteknél ez ellen indítványt fogok beterjeszteni. De most térjünk vissza a felvetettem kér­désre: vájjon érdemes volt-e a javaslat a ráfor­dított munkára? A javaslatra vesztegetett idő. munka és vesző­dés, melybe e javaslat került, előttem újabban iga­zolja, amit e padokról már többször hangoztattunk, legutóbb elmondott br. Sennyey Pál, hogy t. i. az igazságügyminister, uj törvények alkotásánál szer­felett félénk, habozó és ingatag. Kitűz valamely irányt, de nem követi, hanem kapkod apró intéz­kedések után azért, hogy a nagyobb reformokat, gyökeres újításokat, melyeket komolyan nem is vesz, elodázza, azon elvnek hódolva: qui habét tempus, habét vitám. Ezzel és nem egyébbel kell nézetem szerint indokolni azon munkát és vesző­dést, melybe e javaslat került. Hogy pedig az igazságügyminister ur a gyökeres javításokat és újításokat — hozzáveszem a szóbeli eljárást is — komolyan nem veszi, azt igazolja minden tette. lm ezen javaslat készíté­sénél alkalma lett volna az igazságügyminister urnak a szóbeliséget, miután az egész perlekedő é*s egyáltalában az igazságügy iránt érdek­lődő közönség oly epedve sóvárog utána, leg­alább részben életbe léptetni, ha nem is a som­más eljárásnál, de bárhol, hogy csak legalább jelét adná annak, hogy az ujitást komolyan akarja és a tért arra előkészíti, ugy, hogy az minél előbb általában is életbe léptethető legyen. De mit tett az igazságügyminister ur? 0 maga e részben nem tett semmit, a mit pedig a bizottsági tagok, vagy az előadó ur indítványoz­tak, annak elejtéséhez hozzájárult, maga indít­ványozta-e az elejtést, nem tudom, elég az hozzá, hogy akkor hozzájárult. Hogy uem veszi komo­lyan a gyökeres javításokat, igazolja továbbá a fenyítő eljárás késedelme. Hányszor lett ez el­járás kilátásba helyezve? Egy éve, hogy az igazságügyminister ur annak elkészültét már jelezte is; és ime, mai napig még egyetlen egy szó ezen javaslatból napvilágot nem látott! Hogy igy, törvény hiányában, a személyes szabadság, a vizsgáló biró jó vagy rósz belátására, néha szeszélyére vagy szenvedélyére van bizva, mindez az igazságügyi minister urat serényebb eljárásra, ugy látszik, nem sarkalja. (Ügy van! balról.) A mi pedig az időt illeti, a mi erre a tör­vényjavaslatra fordíttatott, azt hiszem, nem fog ellentmondani a t. képviselőházban senki, hogy az a két év, melybe a javaslat került, csak ugyan sok. Hogyha ilyen tempóban haladunk, kivált nagyobb törvényekkel — és ha a szó­beliséget csakugyan az igazságügyi minister ur van provideálva nálunk meghonosítani és még egyéb nagyobb eodexeket is megteremteni, — akkor neki ehhez legalább is nnithusalemi korra van szüksége, a mit egyébiránt én neki, csak miuister ne legyen, nagyon szivesén kívánok. (Derültség balfelól.) A dolog ily állásában, t. ház, nagyon ko­moly megfontolás tárgyát kell képezni azon kér­désnek, (Ralijuk!) hogy vájjon ezen törvény­javaslat ily kirivó hiányok mellett általában a részletes tárgyalás alapjául elfogadandó-e, vagy nem ? Mint ellenzéki képviselő tisztában vagyok magammal az iránt, hogy a javaslatot egyszerűen el kellene vetni, még pedig elvetni azért, nehogy azon mulasztásokhoz, melyek az igazságügyi politikában e javaslattal elkövetve lettek, szavaza­tommal hozzájáruljak és az azzal járó felelősség­ben a kormánytiyal osztozzam. Azonban mégis, tekintettel arra, hogy az országgyűlés immár befejezéséhez közeledik és hogy az elkövetett mulasztás helyrehozása ezen országgyűlés ideje alatt már nem volna elérhető, ha pedig a tör­vényjavaslat most elutasittatik, a közönség azon előnyöket, melyek abban mégis lefektetve vannak, hosszabb ideig volna kénytelen nélkülözni: e szempontból, tehát csakis ezen kényszerhelyzet­ből, én részemről a törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés balról.) Unger Alajos: T. képviselőház! Sem pár­tom, sem én nem tudunk lelkesedni az írásbeliség fenntartásáért és előre is kijelentem, hogyha pár­tom a jelen törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, teszi ezt azért, mert szükségesnek látja segíteni azokon az égető bajokon, a me­lyek 12 év óta (Halljuk!) a fennálló Írásbeli perrendtartás mellett, 25 kötetnyi döntvénytár tanúsítása szerint, egyrészt ellenmondólag oldat­tak meg, de mindenesetre nagy részben ma is kételyek tárgyát képezik. Es mivel épen ezen törvényjavaslatban fog­laltatnak olyan intézkedések, a melyek segítsé­gével ezen kételyeket végre valahára eloszlat­hatjuk: kijelentem, hogy a kényszerítő szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom