Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-373

373 országos ülés márczius 22 1881, 101 számára azt, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Bem ezt mondta!) hogy dohánytermelésre enge­délyt kapjon. Én kötelességemnek tartom ki­nyilatkoztatni, hogy én soha életemben sem a pénzügyministernél, sem a pénzügyministerium valamely közegénél ily ügyben nem jártam közbe és nem eszközöltem ki semmit és igy ezen vád egészen alaptalan. (Tetszés jobb felöl.) Bódog Albert: T. ház! Szavaimnak félre­magyarázása miatt kívánok szólani. Wahrmann t. képviselő ur az én szavaimat bizonyosan nem értette jól, mert azokban arról, a mit most mon­dani méltóztatott, egyetlen egy szó sem volt; nevezetesen nem volt arról, hogy én Wahrmann képviselő urat azzal vádoltam volna, hogy ő dohány termelési engedélyt eszközölt ki árendásá­nak; hanem igenis azt mondottam, hogy egy bérlő, a ki történetesen a Wahrmann képviselő ur birtokát bérli, ennyi és ennyi holdra kapott engedélyt. Ez egyáltalában nem involválja azt, hogy Wahrmann képviselő ur eszközölte volna ki az engedélyt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Wahrmann Mór: Bocsánatot kérek, igenis involválja, mert ha nem involválná, akkor nevem­nek felemlítése egészen fölösleges lett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ivánka Imre: T. ház! Kétségtelen, hogy a ki Budapest fekvését ismeri, tudja, hogy a pesti oldal a kereskedelem, az üzlet s pezsgő életnek színhelye, mig Buda arra van kiszemelve, hogy a kormányszékek ott létezzenek és ott folytassák működésüket: sajnos, hogy a mostani körülmények köztt épen az ottani talajviszonyok az építkezést igen megdrágítván, Budának emel­kedése, a pesti oldaléval alig tarthat lépést. A kik fennt jártak a várban s megnézték például a honvédelmi ministerium alapzatát, látták, hogy a föld alatt ugyanannyi van építve, mint a föld fölött, itt, mikor az ember építkezik, régi sánczokra, régi alagntakra s ilynemű alapfala­zatakra talál, a melyekre előre nem számíthatott és a mi által az építkezés igen költséges lesz. Ennek következtében a Duna jobbparti polgárok egy része a pénzügyminister úrhoz kérelmet inté­zett, hogy azon főutak, melyek a budai várba, a királyi várlakba vezetnek, ugyanazon kedvez­ményben részesittessenek, a melyben a pesti sugár-ut és körutak részesülnek. Erre vonatkozó interpellátiómat rövid indokolásával együtt bátor leszek felolvasni és kérem a t. házat, méltóztas­sék azt a pénzügyminister urnak kiadatni: „Budapest I. és II. kerületében az Albrecht-, Csolnak- és Ilona-utczákban fekvő ház- és telek­tulajdonosok 1880. évi november havában kér­vényt nyújtottak be a pénzügyministeriumhoz az iránt, hogy az ezen utczákban történendő új építkezésekre az adómentesség negyven évre adassék meg. Indokolják ezen kérelmüket azzal, hogy egy­részt az alapozás és terület elkészítésének, az építési anyagok oda szállításának rendkívüli költséges volta az építkezést igen eldrágítja; másrészt a lakbérek a főváros Duna jobb­parti részén sokkal csekélyebbek lévén, mint a balparton azon utczákban, a melyekben a ház­birtokosok hosszabb adómentességet élveznek; s ezen, a királyi várlakhoz és legfőbb hatóságok­hoz vezető utak kiépítése, az adómentességnek megadása nélkül, alig lesz elérhető. Miután az országgyűlés vége felé közeledik s e kérvény elintézést még nem nyert, bátor­kodom a pénzügyminister úrhoz a következő kérdést intézni: Van-e arra kilátás, hogy a pénzügyminister ur a kérvényezők óhajtásának megfelelő törvény­javaslatot még a jelen ülésszak alatt a kép­viselőház elé terjesztendi ?" Elnök: Közöltetni fog apénzügy minister úrral. Bessenyey Ernő: T. ház! Én e helyről már kétszer elpanaszoltam azt, hogy Zalamegye, sőt mondhatnám egész Magyarországra nézve nagy sérelmet képez azon körülmény, melynél fogva Muraköz, a mely jogilag és közigazgatási­lag Magyarországhoz, illetőleg Zala megyéhez tartozik, egyházi hatóságilag a zágrábi érsekség­hez van beosztva és igy azon lelkészek, kik a muraközi plébániákat elfoglalják, Horvátország­ban horvát nyelven és szellemben neveltetnek. Hogy a Muraközben ezek a magyar nyelvet hogyan cultiválják. azt elképzelheti a t. ház. Elismerem, hogy daczára ezen eljárásnak, köz­tük mégis vannak, a kik magyar érzésüek. De végre is lehet-e azt várni, hogy azon férfiak, kik egész ifjúságukat Horvátországban töltötték s ott horvát szellemben nevelkedtek: akkor, mikor Muraközbe plébániákra kineveztetnek, múltjukat megtagadva, a magyar nyelv terjesz­tése ügyéért buzgólkodjanak? Mindaddig tehát, mig a muraközi nép az ő lelkészével csakis horvát nyelven érintkezhetik; mindaddig, mig ezen igen buzgó kathoíikus nép a szószékről az igét csakis horvát nyelven hallja; mig a gyermekek az iskolában horvát nyelven taníttatnak és a magyar nyelv csak mint köteles tantárgy adatik elő: mindaddig nem kép­zelhető, hogy a Muraköz népe, a mely külön­ben igen magyar érzésű, megmagyarosodjék. Zala megye közönsége igen sokat elkövetett a Muraköz megmagyarosítására ; nevezetesen jutal­makat tűzött ki a tanítók és tanulók részére, a mi igen szép eredményre vezetett is; de ezzel magával a czél el nem érhető, hanem kell, ok­vetlenül szükséges az, hogy a Muraköz, mely jogilag és közigazgatásilag Magyarországhoz tartozik, egyúttal egyházmegyeileg is magyar püspökséghez csatoltassók. (Ugy van!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom