Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-373

96 373. országos üléi Az állami számvevőszék nem nyugszik meg abban, hogy ezen eljárás érdemileg igazoltnak legyen tekinthető és ezen kiadott és az állam biztosítására elvállalt kölcsönök egy részére ezt mondja: .,E költségnek állami biztosítás mellett kölcsönnel való fedezését csakis a törvényhozás előleges helybenhagyása után lehet engedélyezni." És ez szól 915,000 frtra, a mi pedig meg nem történt. A másodikra nézve pedig azt mondja, hogy ezekre nézve a törvényhozás felhatalmazása nélkül még készpénzben sem engedélyezhetők az üzleti számlára. Tehát megkülönbözteti a kölcsönt. Az egyikre nézve azt mondja: igaz, az üzleti számlára a kormány azt engedélyezheti, de a törvényhozás előleges helybenhagyása nélkül nem s a másikat okvetlenül be kell a törvényhozásnak jelenteni. Es épen azon engedély okmányokról, a melyeket a t. előadó ur oly határozatlanoknak mond, azt mondja, hogy azok alapján sem lehet ezeket kiutalványozni és azt kéri, hogy a törvényhozás mondja meg, hogy mi legyen a teendője. Az ő véleménye pedig az, hogy mindenesetre a törvényhozás engedélye legyen kikérendő. Ennélfogva az 5 ik pontra a következő ellenindítványt adom be. (Bálijuk!) „A képviselőház utasítja a közmunka- és közlekedési ministert, hogy az állami számvevőszék 1877. évi 3438. sz. alatti átiratában megjelölt vasúti kamatbiztosítás czímén utalványozott összegekre utólagos jóváhagyását kieszközölni mulhatlan kötelméül ismerje/' Igen, t. ház és t. zárszámadási bizottsági előadó ur, nem ugy kell véget vetni az évek óía fennálló e különbségnek az állami számvevőszék és a ministerium között, hogy azt tudomásul vesszük, hanem ha belátjuk azt, hogy helytelen volt azon cselekvés. — hiszen nem tettük le a vád alá helyezési kérvényt ama miaister ellen, a ki nem kérte a törvényhozásnak előleges jóváhagyását, de miként itt kilátszik, az állami számvevőszéknek legutóbbi véleményéből is, hogy pl. egyik részletére is ezen kölcsönösszegnek az tűnik ki, hogy a kormány annak biztosítását egyedül saját hatáskörébe tartozaudónak kívánja, már csak azért is okvetlenül szükséges azon lépés, hogy a t. ház mondja ki, hogy ezekre nézve is járuljon a törvényhozáshoz a közmunkaés közlekedési minister és kérje azokra nézve a ház jóváhagyását s a ház meg is fogja azt adni, ha a kiadás helyes volt, a mint való^zinü is, hogy helyes volt. De én ezt okvetlenül szükségesnek látván, ajánlom a t. háznak az én első és a második, valamint az ötödik pont elleni indítváuyom elfogadását. {Helyeslés a szélsőbalon.) Ivánka Imre: T. ház! A bizottság jelentésében a vasutakra vonatkozólag előfordul egy > márczius 22. 1881. passus, melynek helyességét teljes mértékben elismerem. Ez alkalommal mégis kötelességemnek tartom némi észrevételt tenni. A vasutak hálózatának czélszerű csoportosítása az, a mi leginkább teszi lehetségessé az olcsó administratiót. Mind a túlságos nagy terjedelmű, mind pedig az igen rövid vonalak ugyanegy hibában szenvednek, vagy t. i. nehézkessé teszik az administratiót, vagy pedig aránylag a pálya hosszához az administratiót túlságosan megdrágítják. Osztom azon nézetet, hogy az államnak a forgalom szabályozását kezében kell tartania és a tarifákra döntő befolyást kell gyakorolnia. Ezért igenis szükségesnek vélem, hogy mindazon fővonalak, melyek ez irányban mérvadók, az állam kezelése alatt legyenek. De tévesnek tartom azon nézetet, hogy ez épen azt tenné szükségessé, hogy minden vasút az állam kezelése alá jöjjön, azon hiszemben, hogy majd az utón a kezelés olcsóbb lesz. Ezt figyelmeztetésképen voltam bátor megjegyezni. De egy más körülményre kell felhívni a t. ház figyelmét. A hajlam a tarifák leszállítására az országban oly erősen jelentkezik s a kormányközegeket minduntalan ostromolva támadja meg, hogy az kívánságoknak nem engedi, majdnem lehetetlen. Meggyőződésem szerint ennek is határa van és az országnak tisztába kell 1 magával jönnie ez irányban: mit akar? Kétségtelen az, hogy a tarifáknak nagy mértékj ben való leszállítása, azon vidéknek, a melyen a vasút keresztül vezet, productióját emeli és annak lendületet ad. De kétségtelen az is, hogy ez által azon vasút tiszta bevételei aránylag csökkennek és ekként azon összegek, melyek az állami kamatbiztosíték fizetésére szükségesek, nem hogy leszállnának, hanem némely esetben magasabbra szöknek, mint az előzetes években voltak. A tiszta bevételek illyetén csökkentéseért egy vasúti igazgatóságot sem lehet felelőssé tenni. A kérdés most az, hogy mig azon vidék, mely a vasutat élvezi, a tarifák jótéteményeiben nagy mérvben részesül, a kamatgarantia többletének fizetését az államnak kell teljesíteni, az az ehhez azok is járulnak, a kiknek nincs vasutjok és nincs is kilátásuk vasutat nyerni. {Igaz! a jobboldalon.) Szerintem e kérdés iránt tisztába kell jönni az országnak, mert ha elfogadjuk azt, hogy szállíttassanak le a tarifák a végtelenig, akkor szemrehányást tenni az igazgatóságoknak, hogy nem vesznek be eleget, nem lehet; másrészt az államnak azon vidékeket, a melyeknek nincs vasutjok, el kell látnia vasutakkal, mert máskép a terhek igen aránytalanul és igazságtalanul osztatnak el. Ez azon megjegyzés, melyet felhozni kívántam. {Helyeslés a jobboldalon.) Prileszky Tádé: Nagy köszönettel tar-