Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-345

345. országos ülés február 5. 1881. 6 7 német eredetű lakossága is testestől lelkestől magyaroknak vallják magukat, azok is akarnak maradni; de a mint számos levélből és szóbeli panaszokból megértettem, a boldogtalanul feltett 6-ik pont oly kényszerhelyzetbe sodorta őket, hogy sziveik legmelegebb érzelmeinek megtagadásával, kénytelenek voltak, néha könyíelt szemekkel, magukat német anyanyelvű éknek irni, vagy íratni. Ha már most a kormány, nyíltan és őszintén azon kérdést teszi fel, hogy mi a nemzetisége? nem kétlem, hogy amaz eltótosodott és eloláhosodott száz meg száz községnek lakosai s a nemzetünkhöz őszinte ragaszkodással viseltető szepesi és délmagyar országi német eredetű, de magyar lelkületű testvéreink mind magyaroknak iratkoztak volna, igy azonban azt tenniök lehetetlenné tette a kormány meggondolatlansága; s azért mondám én interpellátiómban, hogy egy pár millióval fogyasztá nemzetünk létszámát s azért indítványoztam, hogy ezen óriási baklövés helyrehozhatásáért mellőztessék a 6-ik kérdőpont eredményének összeszámítása. Mert t. ház! ha valahol, ugy hazáikban végtelenül nagy horderovel. sőt politikai jelentőséggel bír a nemzet valódi létszámának kitüntetése s a magyar állameszme barátainak sorakoztatása, hisz az osztrák önkény 300 éven át mindig létszámunk csekély voltából igyekezett elnyomatásunkra fegyvert kovácsolni. Fájdalmasan észlelhetjük, hogy azok, kik e birodalmon kivül keresnek gravitáló pontokat, itt benn s a mi károsabb, a külföldi irodalom terén is, mint egy 4 millióból álló barbár népecskét akarnak minket feltüntetni. Sőt önök, a közösügyek gyászvitézei is, {Mozgás jobbfelöl) létszámunk csekély voltára hivatkozva, akarják nemzetünk önérzetét kiölve, a szégyenletes gyarmati állapot elviselésére reá birni. __ Önök erre való tendentiája, amazok roszakaratú világámítása azonnal megtörve és*fényesen megezáfolva lenne, ha azt mondhatnók a nemzetnek, Európa népeinek s főleg drága szövetségeseinknek az osztrákoknak, hogy mi 10 milliónyi vagyunk, mi az idegen igát lerázni s egy szabad független államot alkotni elhatározóinak és elég erősek vagyunk. A minister ur tagadja a szándékosságot, No, ha nem szándékosságból, akkor boldogtalanságból történt a hiba s ez esetben a minister eljárása még súlyosabb beszámítás alá esik, mert az itélet képtelenség szegénységi bizonyítványát állítja ki a kormányról. T. ház! A minister ur azt állítja, hogy nem ő állította fel azon kérdőpontokat, hanem megvitattatok egy enquéteben s elfogadtatott egy bizottság által. Hát t.ház, az enquéíek és bizottságok arra vannak hivatva, hogy véleményt adjanak ; a minister ur pedig arra van hivatva, hogy abból fogadja el azt, a mi czélszerű, mert ő a felelős. Br. Kemény Gábor földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Elvállalom a felelősséget! Orbán Balázs: Tehát a minister urnak nem kellett volna olyan kérdést elfogadni, a me]y annyi tévedésre szolgáltatott okot, a mely annyival apasztotta nemzetünk létszámát. Azt mondja a minister ur, meg van győződve, hogy nem vált két millióval kevesebbé a nemzet és hogy a népszámlálásnak a feladata a valódi igazság kitüntetése. Épen az a baj, t. ház, hogy nem a valódi igazság lett kitüntetve a kérdőpontokban, mert okadatolva, esetekre, adatokra hivatkozva mutattam ki, hogy ez a kérdőpont nagyon is sokkal, hanem is két millióval, de bizonyosan egy és fél millióval apasztotta nemzetünk létszámát, a mely kijött volna, ha nyíltan tétetik fel a kérdés, mi a nemzetisége? Azt mondja a minister ur: választás kettő között lehet, az anyanyelv és a társalgási nyelv között. Épen ez az, a mi leginkább jellemzi a t. minister ur eljárását. Láttuk azt, hogy még Ausztriában sem akarták felvetni az anyanyelv kérdését, hanem felvetették a társalgási nyelv kérdését 0 bátrabb volt. Azt mondja a minister ur, hogy a végleges adatok még nincsenek ugyan összeállítva, hanem örvendetes és előnyös szaporodás constatálható itt a fővárosban, a hol némileg az adatok már egybe vannak állítva és szembe állítja az 50-iki népszámlálás eredményét a mostanival és úgy tünteti fel, hogy akkor a magyarság létszáma a fővárosban 31% volt, most pedig 55%. Hát t. ház, ezen nem lehet csodálkozni, mert 1850-ben magyarnak vallani magát egy kissé kényes állapot volt, ez üldöztetést vont maga után. Én meg vagyok győződve, hogy ha ma, midőn ezen kényszerítő körülmények elenyésztek, ha a magyarság kérdése vettetik fel, itt a főváros lakossága köztt a a magyarság számaránya nem 55%-ot, hanem 70 talán 80%-ot mutatott volna fel. Azt mondja a minister ur, hogy az összeírás senkit sem idegeníteti el. Már, t. minister ur, méltóztassék megnézni az akadémia tagjainak népszámlálási lapjait és meg fog győződni, hogy számosan vannak, a kik magukat németeknek irták be és méltóztassék végig nézni a főrendek lajstromán s meg fog győződni, hogy nem egy, hanem százai vannak a tagoknak, kik a nemzettől elidegenittettek, mert bár szivben-lélekben a 9«