Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-345
345. országos ülés február 5. 1SS1. 05 hogy helyesebb lesz az anyanyelvet kérdezni. Méltóztassanak csak egy kissé belegondolni, hogy ha a társalgási nyelvet kérdezzük itt mi nálunk e gy egyszerű parasztembertől a vidéken: vájjon tisztábban, többet tud-e rá felelni, mint ha azt kérdezzük, mi az anyanyelve. Méltóztassanak meggondolni, hogy maga a nemzetiség kérdése, mint olyan, még a tudósok előtt sincs ugy körül irva, hogy ahhoz szó ne férne; egyhelyt nyelv, máshelyt leszármazás, harmadik helyt politikai viszonyokból származott együttérzés, közös ezélok, közös érdekek, melyek kiterjeszkedhetnek különböző fajúakra, különböző származásúakra. Ha a nemzeti kérdés lett volna nevezve a kérdőpontok között, akkor egy Németországból ide származott ember, a kinek még talán a neve is magán hordja eredetét, nem irta volna be magát magyarnak. Még e mellett politikai hátránya is van, valahányszor a nemzetiségi szót emlegetjük. Mindezeket megfontolva, helyesebbnek, czélirányosabbnak mutatkozott az anyanyelvét kérdezni. Egyébiránt ugyanezen kérdés fölmerült a közgazdasági bizottságban is, bemutattattak az illető kérdőpontok és vita tárgyává tétettek; sőt itt a képviselőházban is megemlittetett a dolog, hozzám kérdés intéztetett és én már akkor kívántam indokolni, hogy miért az anyanyelvet kérdezzük és miért nem a nemzetiséget. Ezek után bátor leszek magának a kérdésnek részleteire átmenni. Kötelességemnek tartom még azt megjegyezni, hogy ezen interpellátió a belügyministerhez és hozzám vau együttesen intézve; minthogy azonban nemcsak a, törvényt a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister nyújtotta be, de annak keresztülvitele is az ő feladata: kötelességemnek tartom annak minden pontjára felelni. [Helyeslés.) „Van-e tudomásuk arról a ministereknek, hogy a foganatban levő országos népszámlálásnál használt népszámláló lapok 6. pontjának az a kérdése, hogy: mi az anyanyelve ?" Hát erről van tudomásunk, a t. háznak is van, a közgazdasági bizottságnak is már volt és még az előtt az euquettenek is. „A mellékelt utasítás 12. pontjának azon intézkedése; mely szerint az e pontra adandó feleletre az összeíró biztosok részéről semmi néven nevezendő pressió nem gyakoioltatik." Hát kérem alássan, bizonyosan tudom, hogy a leghatározottabban van az utasításban kimondva, hogy sehol senkire, semmi néven nevezendő nyomás ne gyakoroltassák és ez keresztül is vitetett. Azt illetőleg, hogy micsoda nyelvűnek irja be magát, hozzá volt téve magyarázatképen az, hogy ha akarja valaki gyerekeit más nyelvűnek irui be, mint a minő az ő anyanyelve, azt igenis KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. megteheti, választhat nyelvet, ugy, a mint tetszik. És meg vagyok győződve, hogy ma, a midőn még a végeredményeket nem mutathatja ki senki, de midőn már sok adat van kezünkben, — ez által, a mint a t. képviselő ur kifejezte magát, — nemzetünk két millióval szegényebbé nem vált. Erőszakkal parancsolni rokonszenvet; együttérzést kicsikarni lehet, de azt állandósítani, megtartani nem. Bármi a kérdés, nemzetünk egy fiával sem apasztatnék, nem szaporodnék. A feladat magát az igazságot kideríteni. Ha ezt elértük, épen azt a czélt értük el, a mely feladatunk volt. Egyébiránt, mint mondom, a végleges adatok kezünkben még nincsenek, de már nagyon sok van összegyűjtve és nevezetesen a fővárosból egybeállításokat tétettem, az 1850. évi és az 1880. évi népszámlálási eredményből. Bátor leszek egy párt a t. ház tudomására hozni. {Halljuk!) Az 1850. évi összeírás alkalmával Pest és Buda még külön állottak, az adatok tehát erre nézve külön vannak. O-Buda pedig nincsen köztte. Az arra vonatkozó adatok tehát nem állanak rendelkezésemre. Pesten az 1850. évi összeírás szerint a lakosságnak 31 9 Ao e /o-a Budán pedig 7% volt a magyar. Átlag véve tehát Pestnek és Budának összes lakosságát, mely 126 ezer főből állott, 31% volt a magyarság. És már most ezzel szemben mit mutat a mostani összeírás ? Miután mondom, az összes lakosságról nem tudok képet felmutatni, kijelentem, hogy a nélkül, hogy valami czélzatos lett volna az összeírás, számításokat tétettem, melyek azt matatják, hogy a jelenleg magyaroknak beiratkozottak számaránya 55%-et tesz. És nagyon érdekes az, hogy mit tüntet fel az összeírás a gyermekeknél. Méltóztatnak tudni, hogy igen örvendetes tünemény és ezt nem az erőszak erőszakolta ki, hogy Pesten a gyermekek nagyobb számban beszélnek magyarul, mint az idősebbek. — Ez világosan kitűnik az összeírásból. 1038 magyar szülőnek gyermekei — azokat is felhozom, hogy kitűnjék, miszerint nem volt semmiféle pressió, — 96%-kal vannak magyarnak és csak 4 9 /o-kal más anyanyelvűnek beírva. És 1027 nem magyar szülő gyermekének 42%-ja szintén magyarnak van beirva és ez teszi főleg azon nagy különbséget, mely az 1850. évi és az 1880. évi összeírás között vau. Itt a gyermekek bejegyzésénél tehát nagyobb a szám, nem kell tehát félni, hogy elfogyunk, hanem igenis gyarapodunk és szaporodunk. Ismétlem, hogy már is igen sok érdekes adatot lehetne felmutatni, melyek a népszámlálásból kitűnnek. Én azonban nem akarok tovább menni s csak arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy nemzetünknek egy tagját sem idegeníti el azon intézkedés, hogy a népszámlálási 9
