Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

52 343. országos nlés február 1. 1881. Apáthy István előadó: Azt hiszem, hogy eléggé ki van merítve a tárgy s igy elállók a szótól. Elnök: T. ház! A 210—212. és 214. §§. függőben hagyattak azért, mert Uuger Alajos ur e §-okra nézve oly módosítványokat nyújtott be, a melyeknek bizottsági tárgyalását a ház elhatározta. Minthogy Mandeí Pál t. képviselő ur a §-okra vonatkozó változtatásokat ma is benyújtotta módosítványok alakjában, igy ezen három §-ra nézve, a melyeket a bizottság változatlanul fenntartani kéri, az első kérdés ez lesz: Elfogadja-e a ház, az igazságügyi bizottságnak javaslatát, mely szerint e §§. változatlanul megtartassanak. Ha ez elfogadtatik, akkor elesnek az ezen szakaszokra vonatkozó módosítványok, illetőleg ellenindítváuyok, melyeket Unger Alajos és Mandel Pál képviselő urak tettek. (Helyeslés.) Méltóztatnak kívánni, hogy a módosítványok még egyszer felolvastassanak? (Nem!) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 110., 112. és 114. §-okat a bizottság javaslata szerint az eredeti szövegezésben elfogadni, igen, vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felálíani. (Megtörténik.) A ház többsége az eredeti szövegezést megtartja és igy Mandel Pál képviselő urnak e részben benyújtott módosítványai elesnek. Következik a VII. pont. Apáthy István előadó: T. ház! Unger Alajos képviselő ur azon indítványt tette, hogy a javaslatnak a kény szeregyezségre vonatkozó intézkedése a közönséges csődre is kiterjesztessék; ezen indítvány megfontolás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. T. báz! Ha mindaz, a mi a bizottság jelentésében ezen indítvány elvetésének indokolására felhozatik, általában figyelembe nem vétetnék, még marad mindig egy igen fontos ok, mely. Unger képviselő ur indítványa ellen felhozható és ez az, hogy a kényszeregyezségnek a közönséges csődöknél jelentősége alig lehet. Ugyanis azon esetek közé, a melyekben a kényszeregyezséghez a közönséges csőd alapot nyújthat, azokat lehet sorozni, melyekben a közadósuak jelentékeny értékű ingatlan javai vannak. Ugy, de ha az ily adós csőd alá kerül, annak ingatlan javai akkor már túlterhelve varrnak a betáblázásokkal s mert a kény szeregyezség a jelzálogos hitelezőkre soha ki nem terjed, hiányzanék minden basis melynek alapján kényszeregyezséget kötni lehet. A bizottság tehát azon nézetből indul ki, hogy a közönséges csődökre kiterjesztése a kény szeregyezségnek gyakorlati értékkel nem birván, annak kiterjesztését a maga részéről nem ajánlhatja. A bizottság egyszersmind felhozza azon okokat is, melyek megállapodásában vezérelték és én ez okokat egyenként fenntartva, kérem a t. házat, méltóztassék, a bizottság álláspontját elfogadván, Unger képviselő ur indítványát mellőzni. (Helyeslések.) Unger Alajos: T. báz! Az előadó ur azt állítja, hogy a kéuyszeregyezségnek a közönséges csődre való kiterjesztése nem volna valami nagy jelentőségű, azért, mert az ingatlan vagyonra nézve amúgy sem birna hatálylyal. Ezt elismerem, de, ha magára az ingatlan vagyonra nem bir is befolyással, ha a kényszeregyezséget a kereskedői csődökre nézve elfogadjuk, ha annak czélszerűségét, jóságát és szükséges voltát elismerjük, nem látom át, miért fosztanék meg annak előnyétől a társadalom más polgárait. Az előadó ur ismételve hivatkozott Németországra, a mikor előadása keretébe jobban beillett, most engedje meg, hogy én hivatkozzam Németországra, mely a kényszeregyezség hatályát az állam minden polgárára kiterjesztette. És kérdem, ha mi a bejegyzett kereskedőt a kényszeregyezség előnyeiben részesítjük, miért ne részesítsük a be nem jegyzett kereskedőt, az iparost, vagya bérlők osztályát, hiszen ezeknek is gyakran nagy vagyonuk van és ha a bejegyzett kereskedőnek előny van adva vagyonának értékesítése körül, ha azt maga eszközölheti, vájjon nem lesz-e előnyös ez intézmény a bérlőre nézve is, ki néha nagy fundus intructussal rendelkezik s ki, miután a csőd hamarabb lejár, ismét vagyonának helyreállításához és további szerzéshez foghat. Azt mondja az indokolás, hogy azért sem lehet kiterjeszteni, mert nem volna meg azon basis, mely pl. a kereskedőnél a könyvekben van. A csődöknél, t. ház, a könyv nem nagy szerepet játszik, mert abból tapasztalás szerint teljes megnyugvást merítni nem igen lehet. Én tehát t. ház, miután nem is mi vagyunk az elsők, kik ezen intézményt életbe léptetnők, miután ez Németországban már évek óta foganatba van véve a nélkül, hogy hátránynyal lenne a társadalom azon osztályaira, melyekre ki van terjesztve; ragaszkodom álláspontomhoz és kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslések.) Almássy Sándor: T. ház! Habár jogász nem vagyok is, de ezen ügyhöz még is hozzá szólok és pártolom a kényszeregyességet, hozzá szólok csupán azért, mert a t. előadó ur azt állította, hogy a bérlőkre és birtokosokra abból semmi előny nem háramlik, mert a telekkönyv meghatározván a sorrendet, azt megváltoztatni nem lehet. Én azt hiszem, hogy azt csak az élet mutatja meg, lehet-e ezeknek a kényszer-egyes ségből haszna, vagy nem. Meggyőződésem szerint számtalan esetben lehet, már csak azért is, pl. mert hamarabb létre jöhet az egyezség, hamarább érhet véget a