Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-367
588 367. országos ülés márczias 14. 1881. mint a mennyit a büntetőtörvény megenged. Én i;»:m akarnám, hogy a törvényben hivatkozás történjék azon tételekre, esetekre és körülményekre, melyek köztt bizonyos egyének a választ megtagadhatják; hanem egyszerűen ezt a tételt igy kívánom módosítani, hogy az első bekezdés következő szava után „kérdésekre 1 '' tétessenek e szavak : „a mennyiben lehetséges". Antal Gyula jegyző (olvassa a Szederkényi Nándor által beadott módosítást). Németh Albert: T. ház! Szederkényi t. barátom által beadott módosítványt nem pártolhatom, nem pártolhatom pedig azért, mert a módosítván}' nem segit a dolgon,sőt több kellemetlenségre adhat alkalmat, mint az eredeti szöveg. Hol van az meghatározva, hogy mennyire lehetséges vagy nem, valakinek felelni. Akkor előáll a rendőr azon követeléssel, hogy az urnak jobban lehetséges felelni. Én tehát ezen §-t ezen szavaknál „köteles megjelenni" befejezem, a következő szavakat pedig „és a hozzá intézett kérdésekre válaszolni" egészen kihagyatni kívánom. Madarász József; T. ház! Sajnálom,hogy ezen §-nál a harmadik lévén a függetlenségi párthoz tartozó képviselők közül, kik egymásután felszólalnak, az előttem szólott barátaim egyikének niódosítványát sem fogadhatom el. (Derültség.) Mindegyikünk azon véleményhez ragaszkodik és képviselői állásánál fogva azt köteles indokolni és arra szavazni, mit, ha ő többségben volna és ha az országgyűlés többségében az ő szavára hallgatnának, mit volna ő hajlandó ajánlani a képviselőháznak, hogy törvénybe iktattassék. (Halljuk!) Én e tekintetben azon álláspontot foglalom el, hogy senkinek a bírón kivül nem adom meg azon hatalmat, hogy ő maga elébe idézhessen bárkit bizonyos fenyíték terhe alatt, vagyis köteles legyen megjelenni és arra, a ki meg nem jelent bírságot is szabhasson, ezt csak a bírónak engedem meg és a rendőrségnek egyátalában nem és az e tekintetből kérem a t. házat, hogy ezen §-t, mint a polgárok egyenlő joga, szabadsága biztosítékának lerontása hagyassék ki. Ellenindítványom a következő: „A 13. §. hagyassék ki." Antal Gyula jegyző (olvassa a módosítványt) . Tisza Kálmán ministereinők: T. ház! Miként az először e §-nál felszólalt képviselő ur is méltóztatott mondani, már az általános vitánál ezen §. meg volt vitatva. Én nem hiszem és mindjárt erre reflectálok legelőször, hogy a ki egyáltalában azt akarja, hogy a rendőrség azon hivatásának, miszerint a személy- és vagyonbiztosságot megvédje, megfelelni képes legyen, pártolhatná, természetesen, ez meggyőződés dolga, Madarász t. képviselő ur azon javaslatát, miszerint ezen §. teljesen hagyassék ki. Másik kérdés, hogy mennyiben alaposak és helyesek azon aggályok, melyek felhozattak azon szempontból, hogy az mondatik, hogy „a hozzá intézett kérdésekre válaszolni köteles 8 . Én megvallom, a magam részéről azon nézetben roltam és vagyok, hogy mindazok az okok, melyek valakit vagy felmentenek, vagy némely esetekben majdnem eltiltanak attól, hogy a bíróság előtt válaszoljon, a dolog természeténél fogva érvényben kell, hogy maradjon itt is, mert hiszen a rendőri törvény a jogszolgáltatás elvét és az irányban fennálló törvényeket és törvénye* gyakorlatot nem törli el. De mindamellett, mit ezen szempontból mondok, hogy ez iránt megnyugvás legyen adható és szerezhető, ahhoz szívesen hozzájárulnék, miután az intentió úgysem lehetett más, hogy az mondassék: „A fővárosi rendőrség idézésére mindenki köteles megjelenni és a hozzá intézett kérdésekre, a mennyiben törvényes mentő ok fenn nem forog, válaszolni". A második részét a §-nak hasonlag igen szükségesnek tartom. Megvan itt a kellő óvatosság, — ez irányban elismerem, a bizottság javította az eredeti szerkezetet — mert egyfelől kimondatik, hogy írott felszólítás kel], sőt ha maga a czél nem veszélyeztetik, az indok is megjelölendő ; és másodszor megmondja, hogy az elővezetés ismét írott rendelet alapján történik, tehát az egyes alárendelt rendőri közeg önkénye ellen még ez esetben is meg van védve a polgári jog és szabadság. Én tehát oda coucludálok: méltóztassék ezen szakaszt az általam jelzett módosítással elfogadni ; és azt kellene hinnem, hogy maga Szederkényi képviselő ur is szívesebben fogna ahhoz járulni, mint saját indítványához, mert azt hiszem, hogy biztosítékot nem annak megítélése ad, hogy lehetséges-e vagy nem, hanem abban kell keresni, hogy törvényes mentő okok daczára ne lehessen valakit arra kényszeríteni. Kérem tehát, méltóztassék a szakaszt igy elfogadni. Hermán Ottó: T. ház! Midőn kijelentem, hogy Németh Albert t. képviselőtársam felfogásához csatlakozom és az ő niódosítványát pártolom, mindössze egy styláris módosítást vagyok bátor ajánlani. A második bekezdés utolsó pontjának értelme a jelenlegi szöveg szerint az, hogy a határozat küldessék el, ha valaki a megjelenést megtagadja, hogy a rendőrség hozza elő. Ez voltaképen azt akarja mondani, hogy határozat alapján küldetik a rendőri idézés az illetőhöz. E ponthoz bátor vagyok a helyes magyarság kívánalma szerint egy módosítványt ajánlani: ugyanis e helyett: „a rendőrség szükség esetében azoknak irott határozattali elővezettetését is elrendelheti", tétessék: „a rendőrség szükség esetében azoknak irott határozata alapján való elővezettetését is elrendelheti." (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a módosítványt,
