Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

38S 367. országos ölés márczlns 14. 1881. Méltóztatott elismerni azt, hogy a rendőrségnek jogában áll präventiv intézkedéseket tenni oly esetekben, a melyek az ember életére vagy az életbiztonságra nézve veszélyesek. És erre nézve méltóztatott kérdeni, hogy kihez, mely hatósághoz és bírósághoz tétetik a jelentés ? Erre azt mondom, hogy ezt a speciális eset körülményei és annak természete határozták meg. Hogy e tekintetben necsak általánosságban beszéljek, hanem coneret esetet is hozzak fel, felhozom, hogy pl. a rendőrség valahol veszélyes mérget talál. Ilyen esetben, ha emlékezetem nemcsal, a kihágásokról szóló törvény értelmében a rendőrség bejelenti a járásbíróságnak azt, hogy e tekintetben ő lefoglalást tett, méltóztassék abban a törvény szerint eljárni. Van egy másik eset, melyben pl. valamely iparkérdésben Budapesten nem a rendőrség, hanem a kerületi elöljáróság az illetékes hatóság. Tehát azt, hogy melyik esetben, mely biróság vagy hatósághoz köteles a rendőrség fordulni, a törvényben tüzetesen előadni, merőben lehetetlen. Én merem állítani, hogy a t. képviselő ur, a kinek tehetsége előtt szívesen meghajlok, szintén nem fogja tudni ezt meghatározni és azért egész általánosságban kell megmondani azt, a mi itt meg van mondva és én azt hiszem, hogy azon hatóságok, a melyek ennek végrehajtásává] meg lesznek bizva, tökéletesen meg fognak felelni e szakasz alapján hivatásuknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: Meg akarom várni t. ház, mig a t. belügyminister ur ugy, mint az előttem felszólalt t. képviselő kilátásba helyezte, szólani fog; mert ha nem volna hajlandó a maga részéről szintén felvilágosítással szolgálni, akkor a hallottakra volna kötelességem megjegyzésemet előadni, de ha a minister ur szintén akarna felvilágosításokat adni, kötelességemnek tartanám azt bevárni, valamint ha van felvilágosítani valója, azt gondolom, ő is kötelességének tartja felszólalni. Minthogy azonban ő szólani, a miat látszik, nem kivan, ugy magyarázván a belügyminister ur hallgatását, hogy ő a maga részéről belenyugszik abba a magyarázatba, melyet t. képviselője előadott, már most Ítéljen a t. ház a felett, vájjon ezt a szakaszt én értem-e jól, vagy azon t. előttem szólott, a ki annak példák általi magyarázatát előadta. A t. előttem szólottnak tökéletesen igaza vau abban, hogy egyenként azokat a hatóságokat, bíróságokat, melyekhez a bejelentés intézendő, megjelölni nem lehet; de azután az én kérdésemet félre értette s arra felvilágosítást nem adott és kétkedem is, hogy adhat. Félreértette pedig két tekintetben. Először nem nyilatkozott az iránt, hogy nem volna-e szükséges a puszta bejelentés megszabásánál ovább menni és legalább elarificatio végett — hogy az eljáró hatóság ne legyen kénytelen a j magából értetendő magyarázathoz folyamodni, — megmondani, hogy ezen hatóság a tilalom vagy pedig a zár felett határoz, még pedig oly formán, hogy azt vagy véglegessé változtatja, vagy feloldja. De ez csak a világosabb szövegezésre szorítkozik. Az én kérdésem az volt, hogy a 10. §. esetében van e biróság, a mely hivatva volna a 10-ik szakasz eseteiben a rendőri hatóság ideiglenes tilalma felett végleg határozni, van-e vagy nincs ? A t. előttem szólott idézett egy esetet, t. i. a méregtartásra és darusítására szolgáló szabályok megszegését, a mely a rendőri kihágási büntető törvénykönyv szerint kihágás s a mely kihágás feletti büntetés a járásbírósághoz tartozik. Én azonban bátor vagyok figyelmeztetni a belügyminister ur előttem szólott t. képviselőjét, hogy erre az esetre a 10. §. nem vonatkozhatik; azokra az esetekre csak a 9. §. áll. Mert a 9. §. azt rendeli, hogy valahányszor akárminő szabályok , akár törvényben, akár rendeletben, akár helyhatósági szabályrendeletben megállapított szabályok bárki által megszegetnek, tehát kihágás követtetett el, akkor azt a rendőri hatóság feljelenti, ideiglenesen intézkedvén, hogy a veszély elhárittassék és a feljelentés alapján a biróság, vagy hatóság a felmerült károk és költségekben elmarasztalja az illetőt és megfenyíti. Erről rendelkezik a 9. §. A 10. §. egészen más esetekről szól, szól azon esetekről, hogy igen gyakran lehetséges, hogy valamely üzletben, vagy valamely tárgynál oly viszonyok támadnak, hogy ámbár semminemű szabálynak megszegése azaz kihágás esete nem forog fenn, mégis azon üzlet természete avagy azon tárgynak minősége miatt veszély származhatnék, még pedig veszély a személyekre, veszély a tulajdonra nézve. Akkor, midőn semmi kihágás sem követtetett el, a rendőrségnek azon általános jogosítványa alapján, miszerint a közönséget fenyegető veszélyt neki meg kell előznie, ideiglenes zár alá vételi és tilalmi joggal van felruházva, tehát éppen oly esetben, midőn kihágás nem követtetett el és igy nincs kihágás, mely fenyíttethetnék. Ily esetek közé azonban azok, melyeket a t. előttem szólott felemlített, nem tartozik. És már most, ha ezek nem tartoznak oda, mert ezen esetekben a 9. §. alapján kell eljárni, határozottan praecisirozom állításomat. Én ily tilalmi jogot ismerek egyes törvényeinkben; például, hogy egyebet ne említsek, ismerek az ipartörvényben. De 1880-ban a büntető törvénykönyv életbeléptetése alkalmával az ipartörvény módosittatott. Az ipartörvény t. i. azt rendelte, hogy bizonyos esetekben, uiidőn a szabályokat meg nem tartják az iparosok, vagy bizonyos viszoiryok merülnek fel az ipar üzésében, ők eltilthatok a közigazgatósági hatóság által hosszabb időre üzletüknek folytatásától; de az