Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

307. országos ülés márczins 14. 1881. 373 van, másrésze szintén ma oda fog érkezni; ez eloszlik Békés és Gyula köztt. Azonkívül Békés városára nézve, minthogy a főispán Gyulán kénytelen tartózkodni, mert az most a legveszélyezettebb hely, Békésmegye alispánját kineveztem kormánybiztosnak. A szegedi folyammérnököt Szegheőt szintén oda rendeltem Békés városába, a ki, azt hiszem, legközelebb oda fog érkezni, melléje adván több mérnököt. Azonkívül felkértem a katonai főhadparanc-nokságot, hogy 300 hidászt rendeljen részint Békésre, részint Gyulára a töltések erősítésére és a munka teljesítésére, továbbá hogy 60 utászt rendeljen oda. Ezek ma d. u. 3—4 óra között oda meg fognak érkezni, És az eddigi példa után, a melyet Kiszely táviratából merítettem, hogy t. i. a katonaság megjelenése nagyobb bátorságot és erőt önt a lakosságba, reményiem, hogy ha ezen katonaság oda ér, a lakosság újabb erővel fog a munkához látni és talán sikerülni fog a nagyobb veszélytől a várost megmenthetni. Ennyi az, a mit a t. háznak ma jelenthetek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a mi tőlem, a mi hivatalomtól telik, mindent el fogunk követni, hogy legalább a nagyobb veszély elhárittassék, vagy ha ez mégis bekövetkeznék, legalább a csapás enyhittessék és a menekülés mindenesetre lehetővé tétessék. Kérem, méltóztassék váli'.szomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Midőn a t. minister ur válaszát egyelőre tudomásul veszem, legyen szabad agy a t. minister urat, mint az egész kormányt különösen arra kérni, hogy miután nézetem szerint a veszélyeztetett helyeken több katonaságra van és különösen lehet még szükség, méltóztassék az iránt intézkedni, hogy oda az eddiginél nagyobb számú katonaság, főleg pedig több hidász és utász küldessék. Az oly veszedelmes pillanatokban alig lehet csodálkozni, ha a nép, mely házát, családját igyekszik megmenteni, nem rohan a veszélyeztetett pontokra, hogy a veszélyt ott igyekezzék feltartóztatni és e miatt szükséges, hogy ott legyen a katonaság, a melynek csakis ez és nem más a feladata. Másik kérésem abból áll, a mit egyébiránt a t. minister ur kilátásba helyezni méltóztatott s részint már megtett, hogy a kormánybiztosokat felhatalmazni méltóztassék, miszerint a mennyire csak szükséges, a pénzt ne kíméljék. Meg lehet győződve a t. kormány, hogy a polgárok életének és vagyonának megmentésére fordított kiadást a törvényhozás nem fogja megtagadni. (Helyeslés balfelöl.) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval válaszoljak t. barátom feleletére. (Halljuk!) A mit a katonaságra nézve előhozott a t. képviselő ur, hogy több rendeltessék oda, erre azt válaszolhatom, hogy én felkértem a kormánybiztos urat, tegyen nekem táviratilag jelentést, hogy mennyi katonára van ott szükség? 0 300 katonát kivánt, én pedig nemcsak e 300-at, hanem még ezenfelül 60 honvédet és 60 utászt is küldtem, tehát 120-al több van már ott, mint a mennyi kéretett. És a mennyiben még többre lesz szükség, fel fogom kérni a főhadparancsnokságot, hogy többet is bocsásson rendelkezésemre és nem kételkedem, hogy ezen kérésemet igen szívesen fogja teljesíteni. Egyelőre nem mertem többet kérni, mert hisz már úgyis többet rendeltem oda, mint a mennyit kívántak; de továbbá nem tudtam, élelem dolgában mennyire lesznek képesek a katonaságot ellátni ? A mi a másikat illeti, hogy t. i. hatalmazzam fel az illető kormánybiztost, hogy ne kímélje a pénzt, én ugy ismerem ugyan Békésmegye főispánját, a ki, ha ilyen felhatalmazást kapna is, vele nem élne vissza, de nincs ily fölhatalmazásra szükség, mert méltóztassék elhinni, hogy a mi csak lehetséges, amúgy is megtörténik. Kérem méltóztassék a t. ház válaszomat tudomásul venni. (Tetszés.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, miután Irányi képviselő ur kérdést intézett és a minister ur arra nyilatkozott, ez nem tekinthető épen azon interpellátiók sorába tartozónak, a melyekről a házszabályok intézkednek és ugy gondolom, hogy semmiféle határozatnak szüksége e tekintetben fenn nem forog, ugy hogy ezen egyszerűen át lehetne menni és a napirendre térni át. Következik a Budapest fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig — minthogy a 7. §. d) pontjára már senki sincs följegyezve —- következnék tehát az e) pont. Szederkényi Nándor : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár az e) pont alatt foglalt dolgok egyik legfontosabbikára nézve már a c) alatt történtek indítváiryok, mindannak daczára, minthogy épen ezen indítvány, mondhatni legfontosabb ezek között, arra vonatkozólag is ezen pontnál akarom elmondani nézeteimet. (Halljuk!) Ezen pontnál tapasztaljuk azt, t. ház, hogy a kormány ismét azon régi megszokott törekvés körében mozog, a mely szemben a közszabadsággal, szemben az önkormányzattal, saját hatalmi köre kitágítására, irányul. Azt nem tagadhatja a kormány és nem tagadhatja e házban senki, hogy ugy a régi közjog, mint az 1848 iki törvények értelmében a nyilvános előadások stb. engedélyezésének joga a municipiumé volt. 1872-ben, midőn a főváros a rendőri működést a kormánynak adta át, igaz, hogy ezen intézkedést is, de