Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-366
3gg 366 országos ülés märezius 12. 1881őtet letartóztathassa, hogy azokat az állatokat ugy kínozza. (Felkiáltások: A tudomány érdekében teszi!) Hát t. képviselőház, nem állatkínzás-e az is, ha valaki egy minden erejével, lábaival ellentálló állatnak — most már nem a tudomány, hanem a gasfronomia érdekében akarok szólani — annak a védekező állatnak az ő gustusa és akarata ellenére, tehát bizonyos nemével a kínzásnak a szájába tömi az eledelt, Logy kövérebb legyen, mikor ő teljességgel nem akar enni. (Derültség. Zaj. Halljuk!) Hát a baromfitömés t. képviselőház, annak az állatnak ily módon való kövérítése, az is az állatkínzás körébe tartozik. Ezek t. képviselőház, bizony engem arra a nézetre vezérelnek, hogy ezeket, a mik itt elmondattak, ne vegyük, csak ugy simpliciter; hanem törvényt hozni erre, a részletekbe bele bocsátkozni teljes lehetetlennek tartom. Azt hiszem azonban, hogy a czélnak megfelelő lenne, ha ezután az /) pont után oda tesszük, hogy „az állatkínzás, a közmorál és a közszemérem megóvása érdekében a belügyminister által kiadandó részletes utasítások nyomán intézkedik." Én egyéb expedicnst nem látok és ezt ajánlom a t. képviselőháznak. Elnök: (Halljuk!) Ralijuk!) T. ház! E szakaszból ínég egy pár pont van hátra és még azokra nézve is jelentettek módosítások, miután a mai napirendnek más tárgyai is vannak, ámbár sajnos, de a mai tanácskozás folytatását a héttői ülésre kell kitűzni. (Helyeslés.) Most pedig még a kérvények tárgyalása és három interpellätiónak megtétele van hátra. Következnék tehát először a 49. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása. (Halljuk!) Antal Gyula jegyző (olvassa a kérvényeket) . Véesey Tamás a kérvényi bizottság előadója (olvassa a kérvényi bizottságnak a kérvényekre vonatkozó véleményeit, melyek elfogadtatnak). Elnök: E szerint a 49. sorjegyzékben foglalt kérvények tárgyalása befejeztetett. Hátra van még a három interpellátiónak megtétele. [Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak ugyanazon sorrendben tehetik meg interpellátiójukat, melyben jelentkeztek. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: T. ház! Ne higyje, hogy csupán passióból kívánom becses türelmét igénybe venni. Azt kötelességből teszem, mert a vidékről számos ember jött hozzám, a kikkel mindennap kell mennem az egyik kapitányságtól a másikhoz, hogy érdekeiket megvédjem. (Halljuk!) A szegény ember bejön kocsijával és élelmével a fővárosba, mert ha nem jön, akkor itt nem lesz mit enni, de nem ismeri, mert nincs közhírré téve, az az állapot, a mely itt csak a szegény emberre nézve áll fenn, mert a fiakkeresekre nincs életbeléptetve, hogy t. i. a szegény vidéki embernek, a mint a pesti vámot átlépte kocsijával, hozzon az terhet vagy jöjjön könnyű fuvarral, bármily terhes kocsi legyen előtte, nem szabad a terhes kocsi elé hajtania. Ugy, hogy ha valaki például Soroksárról Budapestre akar jönni, a soroksári vámsorompóig hamarabb eljön, mint onnan a „Két kecske" vendégfogadóhoz, vagy az „Arany oroszlányhoz". Ez borzasztó dolog, mert utoljára csak ott van a sebes hajtás tilalmának jogezíme megállapítva, a hol abból veszedelem lehet. De itt most napirenden van, hogy ezen szegény emberek bejönnek, talán két forintért hoznak egy fuvart, esetleg a lovuk koezog az utczán végig és a rendőr, a helyett, hogy megintené, rögtön nyakon csipi, viszi a kapitánysághoz és ha pénze nincs, a felső ruháját kell zálogban hagyni, különben ki nem eresztik. Lábra kapott azután, hogy Alsó-Németiről, Örkényről, Tápió-Szent-Mártonról beidézi a budapesti rendőiség a békés lakosokat, hogy hallgassák meg az Ítéletet. Én semmi törvényben nem tndom alapját feltalálni, hogy annak a rendőrségnek olyan mindenható hatalma volna, hogy a Pestmegye szélén, talán Szent-Istvánon lakó, 25—30 mértföldnyire eső helyről a honpolgárt megidéztesse. És bogy csakugyan igy áll a dolog, azt bizonyíthatják az akták, melyek itt kezemnél vannak. Én kértem az illető kapitányt, hogy ejtse el azt a dolgot a nélkül, hogy ide a ház elé hozzam és ha valamely vidéki embernek van ily baja, keresse meg az illető hatóságot a megbüntetés végett és ne okozzunk a szegény embernek hiába költséget, 1867 óta ugy is elég baja van, az óriási terhek egészen kimerítik és földönfutóvá teszik. Ne okozzanak tehát 15 — 20 frtnyi költséget, a mint egy szeot-mártoni ember bejövetele csakugyan 15 frtba került. Kénytelen voltam tehát a ház elé jönni és kérem a t. belügyminister urat, hogy ezt a dolgot egész odaadó lelkesedéssel karolja fel és a vidéki emberek megkárosítását elhárítani törekedjék. Adataimat fenntartom akkorra, midőn a t. miniiter úrtól a választ megkapom. Most legyen szabad felolvasnom interpellátióm négy pontját (olvassa) : „Interpellatió a t. belügyminister úrhoz. A budapesti államrendőrség azon törvényellenes intézkedése megszüntetése tárgyában miszerint rendetlen hajtásezímén a kapitányság 10—15 mértföldről is idézteti Budapestre, a rendőrök által feljelentett polgárokat. Tekintettel arra, miszerint vidékszerte nagy az ingerültség azért, miTel némely rendőr a falusi lakosokat, minden előleges intést mellőzve, tetszése szerint bevádol a kapitányságnál „rendetlen hajtás czímén" a hol azután, ha fizetni
