Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

362 366. ©rsiiffos ülés márczins 12. 1881. gesnek mondta, módosítvanyában azonban kihagyta. Pedig ntm hiszem, hogy az, a mi az e) pontban foglaltatik, ezt pótolná, minthogy ott az eljárás részleteiről, díjakról és más egyebekről, nem pedig a jogkör megállapításáról van szó. Madarász József: T. ház! Én nem járulhatok a Tibád képviselő ur által előadott módosítványhoz, nem járulhatok pedig azért, mert bocsásson meg a t. képviselő ur, ő a színházak nyitásának engedélyezési jogát a fővárosnak ezentúl is fenntartani kívánja. Hanem a módosítás azután a szerinti előadása, hogy azt nem a törvény következtében, hanem, a mint előadja, az azon törvény következtében fennállott gyakorlat folytán kívánja azt a jelen törvénybe iktatni, ezt én nem tartom összeegyeztethetőnek — meggyőződésem szerint legalább — az eddig meg nem változtatott és igy fennálló törvénynyel szemben. r En nem hivatkozhatom akkor, midőn e törvény még fennáll, arra, hogy meg kívánom adni azt a jogot, a melyet egy törvény megadott azért, mert a gyakorlat is e jogot adta meg. Maga a módosítás szövegezése szerintem nem oly világos, hogy csak azon álláspontnak is, meiyet a képviselő ur elfoglal, megfelelhetne. Hókkal helyesebbnek tartom, — minthogy azon 48-iki törvény ellenében eddigelé még nem áll semmi gyakorlat — nem hivatkozni azon törvényre, hanem teljesen kihagyni e szakaszból azon jognak a rendőrségre átruházását és akkor fennáll a törvény. Én azonban részemről azért sem járulhatok ezen módosításhoz, mert megismerem ugyan, hogy 72 óta a ministeri rendelet folytán a színházak, azaz a szini előadások engedélyezése már a rendőrség xlgje^ de én nem tartom azt a 48-iki törvény szellemével megegyeztethetőnek. Megengedem, hogy a minister tehette azt és nem támadtatott meg; de nem most, midőn habár ideiglenesen is törvény által akarjuk e jogot a városnak fenntartani, (Halljuk!) hogy mi hozzájáruljunk zen szövegezéshez. Én is azt óhajtottam, hogy azon gyakorlatra nézve, a mely 72 óta a ministeri rendelet következtében bár, de meggyőződésem szerint nem illetve meg a rendőrséget, hanem megilletve a városi hatóságot, fennáll, ne fejeztessék ki, hogy az a rendőrségnél hagyatik, hanem hogy az a 48-iki törvény értelmében a hatóságot illeti, vagyis — más hatóságról itt nem lehet si.ó — tisztán a törvényhatóságot. Nekünk és a minis tereli tök urnak szabadságában van, hogy e szó alatt „hatóság" rendőrséget kell érteni, a mely az állam kezelése alá jött át; azonban én azt reménylettem volna — mert tapasztalom, hogy 1875 óta a t. belügy minister ur is ugy vélekedik — hogy ezen hatóság értendő. Én a t. belügyminister urnak az önkormányzati jog iránt legalább eddig tapasztalt meggyőződése szerint óhajtottam volna megérni azt, hogy az előtte volt ministerek meggyőződése az önkormányzatra nézve ellenkezvén az ő meggyőződésével, megtette volna mint belügyminister, a mint tapasztalatára jött annak, hogy ez a fővárostól elvétetett és a rendőrség kezeli — bár ministeri rendelet következtében — egy ellenkező ministeri rendelettel ezt az önkormányzat jogába visszahelyezte volna. Nem történt. Most hát itt van az ideje, hogy mondjuk meg mi képviselők, mi történjék e tekintetben. Én tehát mint olyan képviselő, ki most is Budapest főváros törvényhatóságának kívánom nemcsak az új szinházak engedélyezésének, hanem a szini előadások engedélyezésének jogát is, már ezért sem fogadhatom el a t. Tibád képviselő társam által beadott e részbeli javaslatot. Egyébiránt megismerem azt — és ez igaz — hogy a nyilvános előadások, mutatványok stb. nézve az e) pontban leszen szabatosan szó; tehát itt csak előre jelezni kívántam, hogy e részben is igaza van Lipthay Béla képviselőtársunknak, hogy itt erről emlitést tenni nem szükséges. Én tehát csatlakozom azon nézethez, mely szerint arra nézve, hogy az előadások, mutatványok stb. engedélyezésének a joga kit illessen, majd az e) pont alatt kell határozni; most itt egyelőre akár hagyassák el az egész szakasz, akár pedig Lipthay képviselőtársam szerint tisztán csak azt foglalja magában, a mi a régi rendőrségi felügyeletet illeti. A t. belügyminister urnak azon ellenvetése, hogy azt nem kell törvénybe iktatni, hiszen ez gyakorlatilag úgyis megvan, nem bir előttem azon nyomatékkal, hogy itt a törvényjavaslatba is betétessék, mert mi az eddigi gyakorlatot ott és azon részben, a hol és a melyben helyes volt, a törvényjavaslatban is ki akarjuk mondani. Azt, hogy a rendőrség vigye a rendőri felügyeletet, azt helyesnek tartjuk, ezt tehát megjelöljük. A többit azonban helyesnek, az önkormányzati elvekkel megegyeztethetőkntík nem tartván és igy kihagyatni kívánván, csatlakozom Lipthay Béla képviselő indítványához. Szilágyi Dezső: T. ház ! Sem elvi oldalához a kérdésnek, sem arra nézve, hogy az itt kétessé tett jog, melyik rész által gyakorolható helyesebben: az állami rendőrség által-e, vagy a törvényhatóság által, szólani nem akarok" Arról sem akarok egyáltalában szólani, hogy helyes-e a színházakra nézve az engedélyezési rendszer fenntartása, hogy vájjon azon általános törvény alkotása alkalmával, melyet a t. belügyminister ur kilátásba helyezett, nem volna-e ezélszerííbb áttérni, egy nézetem szerint sokkal helyesebb rendszerre, mely meghatározza a sziniiázak nyitásának általános feltételeit; de azután