Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

342. orsjtaaos ülés január 31, 1881. i megyéhez további lépésért s a megye folyamodhátik a törvényhozáshoz, de a közigazgatási bizottság köteles a rendeletet végrehajtani, sőt a törvény egyenesen kimondja, hogy ha föl is ir valamely dologban s a rendeletet nem tartja maga által végrehajthatónak, egyúttal ngy tartozik intézkedni, hogy a rendelet líjabb gyűlés tartása nélkül is végrehaj tassék, ha a minister vagy az által, hogy 14 nap alatt nem felel, vagy az áltál hogy a rendeletet fönntartja — ahhoz ragaszkodik. De Gömörmegye akkori közigazgatási bizottsága nem hogy ezt nem tette, hanem leköszönt, egyenesen megtagadván az engedelmességet az utolsó fokig. Már t. ház, azt hiszem, hogy a ki egy országban rendes kormányzatot akar, azt csakugyan nem akarhatja, hogy egy közigazgatási bizottság ellenszegüljön. Ha a minister helytelenül járt el, be lehet vádolni — mint itt is megtörtént — ha hibázott, lehet rosszallani, meg lehet buktatni, ha nagy a hiba, vád alá lehet helyezni; de hogy minden egyes közigazgatási bizottság a kormányrendeletek végrehajtását kénye-kedve szerint felfüggeszthesse és meghiúsíthassa, azt eltúrni nem lehet. {Helyeslés jobbfelöl.) Én ismétlem, a magam részéről is érzem, hogy itten szükséges — épen ilyen, senkire nem annyira, mint a ministerre kellemetlen bajok elkerülése végett is — pótolni a hiányt, szabályozni a fellebbezéseket s szabályozni a főfelügyeleti jog gyakorlatát. A felebbezéseket már csak azért is, mert igen sok eltérés van a közigazgatás különböző ágaiban a fellebbezések módja és fokozata köztt, a mi már magában sem helyes. Elismerem ezt, elismerem azt is, hogy a regalejog ügyét a lehetőségig meg kell oldani. Ez már nem oly egyszerű kérdés, mert ez nemcsak magánjogi, nemcsak nemzetgazdászati, hanem igen fontos pénzügyi kérdés. De megoldására törekedni kell. De én azt hiszem, hogy midőn ugy Borsod, mint Grömör vármegye irányában azon eljárást követtem, melyet 1876. óta mindig követek, minden panasz nélkül; midőn azon eljárást követtem, melyre nézve más kérvények folytán a felügyeleti jog szempontjából már a képviselőház is határozott, akkor engem ez eljárásomért megtámadni, hibáztatni, törvényszegéssel vádolni nem lehet s épen ezért kérem a kérvényi bizottság javaslatának elfogadását. {Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső': T. ház! A fennforgó kérvény által a ház elé hozott ügyet én nem tekinthetem olyan egyszerűnek és már az a tény, hogy a kérvényi bizottság az ügy érdemében véleményt nem mond, hanem ugy határozati javaslata, mint azon indokolás által, melyet a t. előadó ur elmondott, bár fel akarom tenni róla, önkénytelenül, a kérdés érdemétől a ház figyelmét eltéríteni kívánja, már ez is mutatja, hogy a fennforgó ügy a ház szorgos figyelmének méltó tárgyát képezi, Már azon nyilatkozat folytán, melyet a t. belügyminister ur Borsod vármegye kérvényéhez mellekelve adott s melyet jelen nyilatkozatával is kiterjesztett mindennemű ügyekre, én azon meggyőződésben vagyok s azt hiszem, hogy a t. ház megelégedésére ki fogom mutatni, hogy itt a minister ur a felügyeleti jogot egészen félremagyarázza és az ügyek elintézésének a törvényekben lefektetett világos biztosítékát egyenesen felforgatja. Ha az a magyarázat, melyet a t. minister ur ez ügyre nézve egészen átalánosan felállít s melyet beszédem folyamán még fel fogok olvasni, állana; akkor Magyarország törvénykönyvében azon szakaszok, melyek bizonyos hatóságokat, mint végérvényesen határozó hatóságokat jelelnek meg a ministeren kivül: egy nagy illusiót képeznének; mert a minister ur a maga felügyeleti jogát ugy magyarázza, hogy a végső hatóság minden tekintetben mindenkor egyedül ő, azaz, hogy a törvényben lefektetett elv szerint rendezett folyamodási eljárás érvényben maradása, tökéletesen az ő tetszésétől függ. így állván a dolog, én azt a kérdést intézem a minister úrhoz, hogy mire állapítja felügyeleti és itt megjegyzem nem főfelügyeleti jogának azon értelmezését, a melyet kifejteni szíveskedett ? Ha valaki a közigazgatási bizottságokról szóló törvényt kezébe veszi, azt látja, hogy annak 59. §-ában az mondatik, hogy a közigazgatási bizottság által harmadfokon hozott végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye és hogy másod fokú határozatai ellen csakis abban az esetben van helye fellebbezésnek, ha a határozat az elsőfokú hatóság határozatától eltér. Es miután mindnyájan tudjuk, hogy a fennforgó ügy azon ügyek közé tartozik, a melyekre nézve a közigazgatási bizottság végérvényesen határoz és miután az iratokból kiderült, hogy azon egyetlen egy jogorvoslat, a mely ezen határozat ellen meg van engedve, t. i. a főispán fellebbezési joga, a törvény sértetlen épségben tartása mellett, nem gyakoroltatott; azt kérdem, minő törvényes intézkedésre alapítja a minister ur azt a jogát, hogy semmiségi panasznak keresztelt bizonyos folyamodvány alapján, a reá vonatkozólag hozott határozatokat érdemileg felforgatja, megváltoztatja? A felügyeleti jogot, t. ház, országunk alkotmánya szerint nem szabad másképen gyakorolni, mint a törvények értelmében. De a felügyeleti jog gyakorlatának és azon jogosítványoknak, melyeket a minister ur annak alapján igénybe vesz, megvannak törvényes korlátai. Ilyen tör-