Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. országos ülés márezlvs 11. 1881. 337 szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk! Hívjuk be Németh Albertet!) Különben is mindössze csak a í. pártjának tegnapi jó kedvét akarnám elvenni. {Halljuk! Halljuk!) Miután nagyon óhajtják hallani, nem fosztom meg Németh Albert képviselő urnak t. pártját ettől és kijelentem, hogy felméltózta­tott ülni a t. képviselő ur ismert humora és kedélyének, melyet tegnap épen saját pártja rovására használt fel. Igaza, volt Németh Albert t. képviselő urnak mindjárt beszéde elejéu, midőn azt mondta, hogy a pártjabeli szónokoktól 10 esztendővel hátrább áll, mert e törvényjavaslat­nál is kitűnt, hogy azzal szemben is, ha nem is 10 évvel, de körülbelül 10 héttel hátrább vau, [Halljuk!) mert mig a t. ház s a t. párt a közigazgatási bizottság szövegezése szerinti tör­vényjavaslatot tárgyalja, addig Németh Albert t. képviselő ur elővette a karácsony előtt beadott eredeti törvényjavaslatot és abból citált, pártjá­nak teljes megelégedésére. {Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Lehet, hogy az az alap, de ma a tárgyalás tárgyát nem az, hanem ez, a bizottság szövege­zése képezi. S mikor a képviselő ur azon törvény­jav aslatból citálta például, hogy fáklyás zenét csak rendőri engedélyivel lehet adui, ez a szónok ur pártjának teljes indignatióját vonta maga után, — pedig t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavas­latban arról egy szó sincs. 8 most t. ház, mielőtt berekeszteném felszó­lalásomat és a törvényjavaslatot az általánosság­ban leendő elfogadásra ajánlanám, még magam iránti kötelességemnek tartom, hogy Eötvös Károly képviselő urnak tegnap elmondott beszé­dére röviden reflektáljak. {Halljuk!) A meritumra nem akarok kiterjeszkedni. Be­széde után azt rögtön megezáfolta a t. ministerelnök ur. (ügy van! a jobboldalon.) Én tehát csak egyre kérem, a t. képviselő arat, {Halljuk!) arra t. i. hogy ne feledje azon latin közmondást „cmi bene distinguit, bene docet" és ne feledje soha, hogy ha valamire hivatkozik., akkor jól hivat­kozzék és ne igyekezzék készakarva elferdíteni az alig öt perczczel előbb mondottakat. A kép­viselő ur ugyanis rám fogja, hogy én a törvény­javaslatnak a színházak nyitására vonatkozó passusánál indokul az 1848. után következett setét, gyászos időket vettem. Nem tudom, honnan vette ezt a képviselő ur; én világosan kijelen­tettem, az 1872: XXXVI. t.-cz. által megválto­zott és újonnan teremtett helyzetet, sőt még avval is kimagyaráztam e változást, hogy azon törvénynyel a rendőrség a főváros hatósága alól kivétetett és államivá tétetett, mondom, ezzel világosan kijelentettem, hogy a változott hely­zetet mire nézve értettem. Épen igy félremagyarázta a t. képviselő ur KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. az általam tett — lehet, hogy magas tetszésüket meg nem nyert — történelmi visszapillantást a rendőrség szervezetére. {Halljuk! a szélsőbalon.) A képviselő ur ugyanis kikapva beszédemből egy pár passust, azt mondta, hogy én a törvény­javaslatot XIV. Lajos és Pietri törvényjavaslatá­val indokolom. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Joachim!) Én egy általános visszapillantást tettem a rendőri szervezeteknek Európában való fejlő­désére és azt nem mint indokot hoztam föl e törvényjavaslat mellett. (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Joachim! Derültség.) Azon pedig nem tudom, mi nevetni van, hogy e visszapillantásban Joachim választó-fejedelemnek 1515-ki rendőri törvényét is megemlítettem, méltóztassanak meg­hinni, hogy azok, a kik ezt nevetik, nem tudják, mi van abban a codexben. (ügy van!) Hiszen Joachim codexe épen az önök szájai'ze szerint való, az nagyon is municipálista, még annak a meghatározását is a városi tanácsra bizta, hogy a polgároknak hány tál ételt szabad enni. Midőn végül kijelentem, hogy ugy én a köz­igazgatási bizottság részéről, mint a többség nem fog a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a helyeseknek talált módosítások elől elzárkózni, ajánlom ismételve a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobbuldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ne hogy azzal vádoltassam, hogy nem szóltam egész addig, mig az általános vitában a t. ellenzék részéről már senkinek szólási joga nem volt, bátor leszek igen röviden most nyilatkozni a kérdés felett, a nélkül, hogy elismerném, hogy nem lenne jogo­sult az ellenkező eljárás, azaz, az utoljára nyi­latkozás is. (ügy van! a jobboldalon.) Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy akkor, midőn a napirenden lévő tárgy vitatása megkezdetett, a házban voltam ugyan, de nem a teremben; nem voltam itt azért, minthogy többen a t. képviselő urak kö­zül pártkülönbség nélkül tőlem egyet-mást kér­dezni voltak szívesek, mire felelni kötelesnek éreztem magamat. De különben igen kérném, méltóztassanak egy házszabályt csinálni, ha jó­nak látják, — én ugyan nem fogok reá sza­vazni, — a mely kimondja, hogy a mely mi­nisternek törvényjavaslatát tárgyalják, azon mi­nister az első szótól az utolsóig itt a teremben a szónokokat meghallgatni tartozik; eddig azon­ban azon házszabályt, hogy a ministernek a teremben nem léte miatt a tárgyalás elhalasz­tandó lenne, nem ismerem sem nálunk, sem másutt a világon. (Ugy van jobbfelől. Nyugtalanság a szélsőbalon.) A mai napnak egyik szónoka, Szederkényi t. képviselő ur mindenek előtt azzal foglalkozott, miért lett volna szükséges, hogy én előbb uyi­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom