Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
330 365 országos ülés márczius 11. 18S1. üzletnek folytatását. Fontos jog, nagy jog. Vagyoni líá rokat okozhat, tönkre is teheti az embereket. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) És ne tételezzük fel, hogy a hatóság roszul, csakhogy túlbuzgón cselekszik, hamisan ítéli meg a dolgot, hogy a dolog természetében fekszik az, hogy a folyton exequáló hatóság túlmegy és nem oly higgadtan és elfogulatlanul ítéli meg a dolgot, mint a folytonos végrehajtástól távol levő hatóság. De hát megvan az üzletbetiltás, a tárgy-lefoglalás. Mit gondol a t. ház, mit kell tetmi ? Azt mondja a törvényjavaslat : bejelentendő az illetékes biróságnak vagy hatóságnak. Hegedűs Sándor (közbeszól): Azonnal! Szilágyi Dezső: Igenis azonnal! De én is „azonnal" kérdezem, ki ezen hatóság? És felelek reá „azonnal", hogy legtöbbször önmaga a végrehajtó, az ideiglen intézkedő hatóság, (Derültség balfelöl) tehát önmagának, a ki ideiglenesen tiltja be az üzletet, kell ezen ideiglenes parancs ellenében önmagát ellenőrizni. Hát hol van itt a biztosíték arra nézve, hogy itt ezen ideiglenes rendőri intézkedés orvoslást nyer azon közegnél, a mely az intézkedést felú'l fogja vizsgálni és végleg dönt? Pedig nem kicsinylendo dolog ez, uraim! Az életnek ezer apró bajai épen az ilyenekből állanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nemcsak azért terhes a rendőrség, nemcsak azért keserítheti meg a rendőrség a polgárok életét, mintha minduntalan valami alkotmánysértést követne el — ilyenek ritkán fognak, reméilem — ha kívánják ott, érvelés kedveért meg is engedem — legalább a miniatereluok ur működése alatt nem fognak megtörtémii — de az életnek ezer apró bajai ellen kell a polgárokat biztosítani. És azon törvényjavaslat, mely erre nézve biztosítékot, elérhetőt megalkotni nem tudott, nem tökéletlenül, de egyáltalában néni oldotta meg feladatát. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez tehát az, t. ház, a miért én egy oly cardinális hibának tartom ezen törvényjavaslatban a rendőri hatalomban felevő functiók szétválasztásának elmulasztását ; ez az, a miért én azt tartom, hogy ha ezen hiba nem fog a tárgyalás alatt pótoltatni, a miért én ezen egész törvényjavaslatot egész tisztelettel elfogadhatlaunak fogom tartani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek már most egy pontra, mely oly alaposan lett fejtegetve ezen oldalról, megvizsgálására annak, hogy mikép állunk hát a személyes szabadság köreinek biztosításával, mikép állunk szemben oly rendőrséggel, mely a törvényszéki rendészetet kizárólag kezeli a főváros területén, tehát kezeli ezen országban a lehető legkényesebb körülmények köztt, oly körülmények köztt,midőn a rendőrségnek kényes jogosítványai gyakorlására a lehető legtöbb alkalom, beismerem, a lehető legtöbb szükség van. Éti nem tehetek róla, de a mire már más alkalommal czéloztam, ismételhetem a ministerelnök ur előtt ma is, ha a t. ministerium ma is azon meggyőződésben van, melyben mi is vagyunk, hogy a személyes szabadság garantiáját, a mit ők is akarnak, mi is akarunk, kapcsolatosan kell megalkotni a rendőrség szervezetével, én hibául róttam fel a ministerelnök urnak, hogy a csendőrségről szóló törvény megszavazásához nem terjesztetett elő azon másik törvényjavaslat is, erre nézve két út volt a kormány előtt, vagy a büntető perrendtartás alapján szabályozni e kérdést, a hová ez nagyrészben való, vagy a mint beismerem, annak létrejöttéig várni nem lehetett, akkor elengedheílen kötelessége volt azon fejezetet, mely a személyes szabadság oltalmáról szól, a rendőri szervezet államosításával, illetőleg a csendőrségnek országos szervezetével együtt is meg alkotni. De azt az utat követni, mely e törvényjavaslatban — elismerem, legjobb indokból — kovettetik és ezt tapasztalásból mondhatom, mert a bizottsági tárgyalásoknak tanúja levén, láttam, hogy a belügyminisíer ur e részben igen coneilians és előzékeny magaviselet tanúsított —- de, mondom, sajnálom, hogy meg kell mondanom, hogy az út, melyet ő követ, a lehető legrosszabb, mert semmi kívánalomnak meg nem felel és oda vezethet esetleg, hogy a meglevő állapotot még rosszabbá teszi. Mert ez a javaslat a személyes szabadság biztosítására bíínügyekben a rendőrség számára kétnemű dispositiót tartalmaz: egy általános és azután egy különös határozatot. Az általános határozat foglaltatik a 14. §-ban, mely ben az van mondva, hogy a lefoglalás, személymotozás, házkutatás, letartóztatás, ha bűntettről vagy vétségről van szó, a fennálló gyakorlat szerint, ha a járásbíróság hatásköréhez tartozó kihágásról van szó, az igazságügyministeri rendelet szerint, ha közigazgatási útra tartozó kihágás forog fenn, a belügyminister rendelete szerint jár el a rendőri közeg. És meg nem elégedve ezzel és méltán, mert ezek nagyon sovány rendelkezések, — ezen §-on felül a törvényjavaslat még egyszer szabályozza ugyanezen kérdéseket. Szabályozza, legtöbbször kellő szabatosság nélkül, tökéletlenül, pongyolán, oda vetve a gondolatot ; pedig ha valaminek szabályozásánál, a világos, szabatos formulázás mellőzhetlenül szükséges, úgy épen a szabadságjogok biztosítékai azok, hol e részben hibát elkövetni nem szabad. Mert az ily törvényes határozatok czélja,
