Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. országos ülés márczins 11. 1881. 323 azonban a házszabályok világosan mondják, hogy vagy az előadó, vagy a minister kérelmére történ­hetik az osztályok mellőzése, magam nem tehet­tem ez indítványt; {helyeslés) ha azonban a t. ház kívánja, e javaslat annak idejében az osztályok mellőzésével fog napirendre kitú'zetni. [Helyeslés). Következik a napirend, a Budapest fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat általános tár­gyalásának folytatása. Szederkényi Nándor: T. ház! (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Várjuk be a ministert!) Elnök: A házszabályokban BÍUCS sehol szó, hogy a minister folytonosan a házban köte­les lenoi; különben is itt van az előadó, de a tanácskozást azért, mert a minister ur nincs jelen, fel nem függeszthetjük. (Helyeslés jobb­jelöl. A minister elnök a terembe lép. Felkiáltások: Itt a minister!) Szederkényi Nándor: T. ház! Nem szán­dékoztam ezen törvényjavaslat általános tárgya­lásához szólni s ha teszem ezt most, teszem azért, mert a két napi vita folyamán tapasztal­tak engem szólásra kényszerítenek. Eötvös Károly t. barátom, ki a kisebbségi vélemény egyik aláírója, kifogásait e törvény­javaslatot ellen terjedelmesen kifejtette s a mely kifogások eléggé indokolták azt, hogy e törvény­javaslatot általánosságban sem lehet elfogadni. T. barátaim itt ez oldalon szintén terjedelmesen indokolták ezt; azonban az ellenzék egyik árnyalata, t. képviselőtársaim ezen oldalon, abban a felfogásban vannak, hogy mindazon kifogások, a melyeket részint mi emeltünk, részint ők emel­tek, a részletes tárgyalásnál érvényesíthetők lesznek, a törvényjavaslat ezen elvi és igen lényeges módosításokkal megjavítható lesz, igy ennek reményében ők a törvényjavaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadják. A t. kormány és pártja velünk szemben, a kik a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­jául el nem fogadják, állást foglalt el; azonban nem foglalt állást azokkal szemben, a kik azon reményüket fejezték ki, hogy ezen törvényjavas­latot az általuk emelt kifogásokkal módosíthat­ják és igy ők mintegy bona fide most jogosan azon hitben és reményben vannak, hogy a rész­letes tárgyalásnál valóban lényeges és elvi indo­kaikat érvényesíthetik és a törvényjavaslatot ennek reményében fogadják el. Az általános tárgyalásoknál eddig még mindig azt tapasztaltuk, hogy midőn e háznak bármely oldalról elvi kifogások és fontos lénye­ges észrevételek forognak fenn, a kormány és pártja mindig igyekezett álláspontot foglalni, ugy azokkal szemben, a kik a törvényjavaslatot egé­szen elvetik, mint azokkal szemben, a kik bona fide bizonyos reményekkel fogadják azt el. Igy tehát most már azon meggyőződésben lehetnek, ezen oldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy a kormány és pártja valóban hozzá fog járulni azou módosításokhoz, a melyeket tenni fognak, miután azok ellenében elvi álláspontot sem a kormáuy, sem pártja nem foglalt, hallgatag el­fogadta és qui tacet, consentire videtur. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, mielőtt egyéb észrevételeimet megtenném, azért hogy az itt szomszédságban ülő ellenzéki kép­viselőtársaink vagy meggyőzessenek arról, hogy az ő kifogásaik épen olyan sorsban részesülnek, mint a mi kifogásaink, vagy pedig, ha a kor­mány és pártja hallgatag továbbá is elismeri és nem szól azok ellen, akkor ők tájékozhassák magukat az iránt. Én és társaim nem voltunk és nem vagyunk oly hitben, hogy a t. kormány, habár hallgatag, hozzájárul azon bona fide felvetett reményhez, hogy e törvényjavaslatot módosítani fogja, sze­rintünk e törvényjavaslat nem is módosítható, e törvényjavaslatnak tenora, alapfogalma, funda­mentuma olyan, hogy ezen oly törvényt építeni, oly intézményt alkotni, mely nézeteinkkel meg­egyeztethető lenne, nem lehet. E törvényjavaslat, mint már többen megjegyezték, egyenesen a kormány hatalmi köre nevelésére irányzott, egyenesen azon institutiok megdöntésére czéloz, melyekben mi ugy a közszabadság, mint az egyéni biztonság biztosítását látjuk. íme a 4. §. maga e törvényjavaslatban olyan, mely kizár minden kétséget és biztossá tesz, hogy ugy az 1848., mint 1870: XXXVI. íörv.-czikk ellenére a kormány most a fővárosi rendőrséget politikai hatalommá akarja emelni, mert hiszen a 4. §. midőn azt mondja, hogy rendőrség coordinált állást foglal el a köztörvényhatósággal, mit tesz egyebet, minthogy az a rendőri közeg, most már politikai hatalom, épen olyan, mint maga a törvény­hatóság. Nagy érdekkel hallgattam Királyi Pál t. képviselőtársam előadását, történeti szemléjét az 1870. XXXVI. törv.-ezikk hozataláról, midőn Pest városa elhatározta, hogy kész átadni a rendőrséget az állami kezelés alá. Királyi Pál a csalódás bizonyos nemével áll ma e törvény­javaslatnál és felkiált, hogy ezt ők sohasem czélozták és sohasem várták, hogy midőn ők a rendőri kezelést átadják az államnak, az állam ez ajándékból a törvényhatósággal szemben politi­kai factort fog alkotni. íme Pest város és t. képviselőtársam meggyőződhetik ebből, mily végzetszerű a jogfeladás terére lépni. A ki egy­szer arra lép, lejtőre lép, melyen nincs meg­állás. (Ugyvan! a szélsőbalon.) Kétségkívül áll az, hogy Pest város 1870-ben nem czélzotta azt, hogy többet adjon át az államnak, mint a rendőri működés egyszerű exeeutiv jogkörét, mint az ott tisztán megnevezve van, nem is czéiozhatta, joga 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom