Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

gejÖ 3fr*- arsíágos. üliis én is jelen voltam. De meg fog bocsátani a t. képviselő ur, hogy a mit a t. képviselő ur, helyes és elég védelemnek és fejtegetésnek tart, azr mi elég védelemnek nem tartjuk. Nem arról van szó, hogy a t. ministerelnök ur nem birná megjelölni álláspontját azon általános fejtegetések ellenében, melyek a dolog természete szerint a külön véleményben felhozattak, hanem arról van szó, hogy azon érdemleges támadásokra, melyek a törvényjavaslatban kifejtett általános politikát, annak sarkalatos határozatát illették, hogy ezen érdemleges támadásokra ugy feleljen meg a t. ministerelnök ur, hogy nekünk legyen alkalmunk annak folyamában az igaz aranyat a csillámtól szétválasztani és így érveinek helyességét merje a t. ministerelnök ur a vita tüzprobájára bocsátani. Ez az, a mit én a t. ministerelnök úrtól vártam volna annyival inkább, mert ugy ismerjük a t. ministerelnök urat, mint a kinek egyáltalában nincs oka, ha meggyőződése szerint helyes álláspontot foglal el, — szólásra levén joga, valahányszor akar, — hogy a vita elől kitérjen. És ezután kérnem kell a t. házat, miután beszédem tartamát előre meg nem mérhetem, vagy méltóztassék nekem megengedni, hogy beszédemet befejezhessem, a mely meglehet, hogy rövid lesz, vagy méltóztassék megengedni, hogy a vita holnapra halasztassék. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azzal kivánom beszédemet kezdeni, hogy a magam részéről nincs az ellen kifogásom, ha Szilágyi Dezső képviselő ur a holnapi napon adja elő beszédét, sőt magam is erre akartam a t. házat kérni. Én most szólásra azért állottam fel, hogy szemben azon megtámadással, a melyben Szilágyi Dezső képviselő ur részesíteni szíveskedett, elmondjam indokaimat, nem mentségemet, mert mentségre nem szorultam. Én mindjárt a vita első napján válaszoltam a javaslat ellen felhozott indokokra. Hogy pedig már a mai napon berekesztessék a vita, azt nem hittem, mert ugy voltam értesülve, hogy meg többen, közttük a t. képviselő ur is, szólani kívánnak. Nem tudom tehát, kitől vette a t. képviselő ur azt, hogy a vita berekesztését akartam bevárni? Mondhatom, a képviselő ur nem tud esetet arra, hogy én a vita folyamán oly javaslathoz, a mely tőlem került, ne szólottam volna, sőt nem egyszer lettem a képviselő urak és lapjaik részéről megtámadva azért, hogy mindennap szólok. (Igaz! Ugy van!jobbfelöl.) De különben kénytelen vagyok megjegyezni még azt is, hogy az ezen törvényjavaslat ellen felhozott kifogások ugy a fontosak, mint a kevésbé fontosak, olyanok, a melyek a törvényjavaslat egyes szakaszainál nemcsak megvitathatok, hanem miután ellentétes nézetek vannak, kötelességszerűleg megvitatanmárcíins 10. 1881. dók is. Még ha a vita befejezése után szólanék is, a részletes tárgyalásnál teljesen mód van adva arra, senki sincs tőle elzárva, hogy az én gyenge indokaimat erős érveivel tönkre tehesse, (Élénk tetszés a jobboldalon) tönkre tehesse akkor, midőn még azon szakasz fölött nem szavaztunk, tehát a szavazás az ő indokainak meghallgatása után fog bekövetkezni. (Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát — ismétlem — a t. képviselő urnak vádját el nem fogadhatom, utasítást pedig arra, hogy mikor nyilatkozzam, senkitől sem fogok elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl). Hogy a hátralevő időt felhasználjam, a t. ház engedelmével most még szólani fogok, kijelentvén, hogy nem fogok azon komolyabb tárgyilagos kifogások iránt nyilatkozni, melyeket a törvényjavaslattal szemben a mai napon hallottunk. Fenntartom ezt későbbre, a vita bezárása előtti, vagy utáni időre a szerint, a mint ezt a vita folyamán czélszerűnek fogom találni. Most tehát csak egy pár helyreigazítással akarok élni azokkal szemben, a mik elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy senki sem fogja tőlem kívánni, hogy azon részint támadásokra, részint jó tanácsokra reflectáljak, a melyekkel engem a mai napon Németh Albert képviselő ur megtisztelt. Azt hiszem, azt sem méltóztatnak tőlem várni és kívánni, hogy Németh Albert képviselő úrral vitába bocsátkozzam a rendőrség felett, mert ha valaki a rendőrség feladatait ugy ismerteti és látszik ismerni, hogy az egészségügyi rendőrséget nevetségesnek , hiábavalónak és azon nemzetre nézve, a hol megvan, megbélyegzőnek tartja: ez elég ok arra, hogy azzal a rendőrségi intézményről vitázni tökéletesen felesleges. (Ugy van! jobb felől.) Nevezetes, hogy Európában mennyi meggyalázott, műveletlen nemzet van. (Derültség jobbfelöl.) Francziaországban, Angliában, Németországban, Bécsben, egész Európában, talán Törökország kivételével az egészségügyi felügyelet a piaezon, az egészségi rendőrség egyike azok közül, a melyekre mindenütt a legnagyobb súlyt fektetik. De hiszen, hogy ez Magyarországon is ismert dolog, a felett nem lehet kétsége annak, a ki visszaemlékezik, hogy Magyarországon a fukszinus borért, a romlott gyümölcsért nemcsak hogy a rendőrségnél keresnek orvoslást, hanem egyenesen megtámadják, felelőssé teszik a ministert és felelőssé tették épen azon oldalról. Emlékezzenek önök vissza: ha valahol baj van, azzal állanak elő, „mire való ez a rendőrség, nem csinál semmit;" ha pedig arról vau szó, hogy adjuk meg a rendőrségnek a módot arra, hogy csinálhasson valamit, ez megbélyegző, ez zsarnokság, ez nem lehet, ez Bachkorszak.