Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

gejÖ 3fr*- arsíágos. üliis én is jelen voltam. De meg fog bocsátani a t. képviselő ur, hogy a mit a t. képviselő ur, helyes és elég védelemnek és fejtegetésnek tart, azr mi elég védelemnek nem tartjuk. Nem arról van szó, hogy a t. ministerelnök ur nem birná megjelölni álláspontját azon általános fejtege­tések ellenében, melyek a dolog természete sze­rint a külön véleményben felhozattak, hanem arról van szó, hogy azon érdemleges támadá­sokra, melyek a törvényjavaslatban kifejtett általános politikát, annak sarkalatos határozatát illették, hogy ezen érdemleges támadásokra ugy feleljen meg a t. ministerelnök ur, hogy nekünk legyen alkalmunk annak folyamában az igaz aranyat a csillámtól szétválasztani és így érvei­nek helyességét merje a t. ministerelnök ur a vita tüzprobájára bocsátani. Ez az, a mit én a t. ministerelnök úrtól vártam volna annyival in­kább, mert ugy ismerjük a t. ministerelnök urat, mint a kinek egyáltalában nincs oka, ha meg­győződése szerint helyes álláspontot foglal el, — szólásra levén joga, valahányszor akar, — hogy a vita elől kitérjen. És ezután kérnem kell a t. házat, miután beszédem tartamát előre meg nem mérhetem, vagy méltóztassék nekem megengedni, hogy beszédemet befejezhessem, a mely meglehet, hogy rövid lesz, vagy méltóztassék megengedni, hogy a vita holnapra halasztassék. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azzal kivánom beszédemet kezdeni, hogy a magam részéről nincs az ellen kifogásom, ha Szilágyi Dezső képviselő ur a holnapi napon adja elő beszédét, sőt magam is erre akartam a t. házat kérni. Én most szólásra azért állottam fel, hogy szemben azon megtámadással, a mely­ben Szilágyi Dezső képviselő ur részesíteni szí­veskedett, elmondjam indokaimat, nem mentsége­met, mert mentségre nem szorultam. Én mindjárt a vita első napján válaszoltam a javaslat ellen felhozott indokokra. Hogy pedig már a mai na­pon berekesztessék a vita, azt nem hittem, mert ugy voltam értesülve, hogy meg többen, közttük a t. képviselő ur is, szólani kívánnak. Nem tudom tehát, kitől vette a t. képviselő ur azt, hogy a vita berekesztését akartam bevárni? Mondhatom, a képviselő ur nem tud esetet arra, hogy én a vita folyamán oly javaslathoz, a mely tőlem került, ne szólottam volna, sőt nem egy­szer lettem a képviselő urak és lapjaik részéről megtámadva azért, hogy mindennap szólok. (Igaz! Ugy van!jobbfelöl.) De különben kénytelen va­gyok megjegyezni még azt is, hogy az ezen törvényjavaslat ellen felhozott kifogások ugy a fontosak, mint a kevésbé fontosak, olyanok, a melyek a törvényjavaslat egyes szakaszainál nemcsak megvitathatok, hanem miután ellentétes nézetek vannak, kötelességszerűleg megvitatan­márcíins 10. 1881. dók is. Még ha a vita befejezése után szólanék is, a részletes tárgyalásnál teljesen mód van adva arra, senki sincs tőle elzárva, hogy az én gyenge indokaimat erős érveivel tönkre tehesse, (Élénk tetszés a jobboldalon) tönkre tehesse akkor, mi­dőn még azon szakasz fölött nem szavaztunk, tehát a szavazás az ő indokainak meghallgatása után fog bekövetkezni. (Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát — ismétlem — a t. képviselő ur­nak vádját el nem fogadhatom, utasítást pedig arra, hogy mikor nyilatkozzam, senkitől sem fogok elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl). Hogy a hátralevő időt felhasználjam, a t. ház engedelmével most még szólani fogok, kijelent­vén, hogy nem fogok azon komolyabb tárgyi­lagos kifogások iránt nyilatkozni, melyeket a törvényjavaslattal szemben a mai napon hallot­tunk. Fenntartom ezt későbbre, a vita bezárása előtti, vagy utáni időre a szerint, a mint ezt a vita folyamán czélszerűnek fogom találni. Most tehát csak egy pár helyreigazítással akarok élni azokkal szemben, a mik elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy senki sem fogja tőlem kívánni, hogy azon részint támadásokra, részint jó tanácsokra reflectáljak, a melyekkel engem a mai napon Németh Albert képviselő ur megtisztelt. Azt hiszem, azt sem méltóztatnak tőlem várni és kívánni, hogy Németh Albert kép­viselő úrral vitába bocsátkozzam a rendőrség felett, mert ha valaki a rendőrség feladatait ugy ismerteti és látszik ismerni, hogy az egészség­ügyi rendőrséget nevetségesnek , hiábavalónak és azon nemzetre nézve, a hol megvan, meg­bélyegzőnek tartja: ez elég ok arra, hogy azzal a rendőrségi intézményről vitázni tökéletesen felesleges. (Ugy van! jobb felől.) Nevezetes, hogy Európában mennyi meg­gyalázott, műveletlen nemzet van. (Derültség jobbfelöl.) Francziaországban, Angliában, Német­országban, Bécsben, egész Európában, talán Törökország kivételével az egészségügyi felügyelet a piaezon, az egészségi rendőrség egyike azok közül, a melyekre mindenütt a legnagyobb súlyt fektetik. De hiszen, hogy ez Magyarországon is ismert dolog, a felett nem lehet kétsége annak, a ki visszaemlékezik, hogy Magyarországon a fukszinus borért, a romlott gyümölcsért nemcsak hogy a rendőrségnél keresnek orvoslást, hanem egyenesen megtámadják, felelőssé teszik a mi­nistert és felelőssé tették épen azon oldalról. Emlékezzenek önök vissza: ha valahol baj van, azzal állanak elő, „mire való ez a rendőr­ség, nem csinál semmit;" ha pedig arról vau szó, hogy adjuk meg a rendőrségnek a módot arra, hogy csinálhasson valamit, ez megbélyegző, ez zsarnokság, ez nem lehet, ez Bachkorszak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom