Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
f94 363. orKágos ülés márczius 9. 1881. kitalálni, bizonv fölötte nehéz. (Derültség jobbfelol.) A t. képviselő ur igen ezélszerűnek találta csak ugy mellékesen érinteni, hogy az előadó ur az angol rendőri törvényre is hivatkozott, természetesen, mert ha ezt mindjárt megmondja és nem csak mellékesen érinti, élczelődésének egy nagy része lehetetlenné vált volna — s azután elmondotta, liogy az előadó ur tanulmányozhatott sokat, de nem tanulmányozta a hazai fejleményeket és kifejtette, hogy a mi hazai fejleményeink szerint a rendőrségnek municipalisnak kell lenni. Hát, t. ház, hazai fejlődésünk szerint a rendőrségnek municipalisnak kellett lenni 1872-ben is s a t. képviselő ur maga is beismerte, hogy akkor ő is rászavazott az állami rendőrségre. De többet mondok. Hiszen hazai fejleményeink szerint az alsó bíróságoknak is muuieipalisoknak kellett lenni s aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy a képviselő ur, ha már képviselő volt, akkor itten, ha képviselő nem volt, joumalistikai és más téren — az államosításnak volt hive a törvényszékeknél, pedig azoknak már igazán történelmi fejlődés sze.iut munieipálisoknak kellett Unni. Hát, t. ház, ha helyes volt a törvénykezést a történelmi fejlődés daczára államivá tenni ; 9 ha helyes volt 1872-ben a történelmi fejlődés daczára kimondani, hogy Budapesten állami rendőrség legyen, de már 1880-ban a történelmi fejlemények szerint nem helyes a kormánynak az 1872-iki törvényben reá rótt kötelesség szerint az állami rendőrség szervezetérői szóló törvényjavaslatot benyújtani. — én azt gondolom, t. ház, hogy ebben aztán akár a logikát, akár az igazságnak még csak árnyékát is találni nem lehet. [Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha már felszólaltam, hogy ne kelljen legalább rögtön újra beszélnem, még egy pár szót kell szólanom a különvélemény ellen észrevételeiről, a melyekről eddig nem nyilatkoztam. Szólottam röviden a színházi ügyről, felfejtettem annak mai állását; szólottam a rendőri bíráskodási ügyről és felfejtettem, hogy ezt az ügyet ezen törvényjavaslat nem módosítja, hanem hagyja ugy, a mint 1880-ban megállapittatott, de van még egy pár pont, melyre reflectálni kívánok. (Halljuk!) Az egyik, a mit a t. képviselő ur felhozott, a közegészségügyi rendészet szempontja. Méltóztassék a t. ház megnézni ezen törvényjavaslatot és méltóztassék negnézni az 1872-iki törvény után kiadott utasításokat, valamint méltóztassék megnézni az eddig fennállott gyakorlatot: egészségügyi szempontból ez a törvényjavaslat a fővárostól semmi néven nevezendő hatáskört el nem vesz olyant, melyet 1872. óta gyakorol. Csak egy pontban tér el és ez az egy pont — s azért mondottam, hogy ez nem közegészségrendészeti, de reudőrorvosi kérdés — hogy mig eddig azon ismeretes körökben a felügyeletet a kerületi orvosok gyakorolták, ezentúl ezzel rendőri orvosok fognának megbízatni. Hogy ez a városnak jogkörét miben gyengítené, nem tudom. De igenis, azt hiszem, hogy ezután oly fontos kérdésben felelősséggel kell, hogy birjon az, a ki az egészségügyi ellenőrzést gyakorolja s miurán ezt eddig is a rendőrség gyakorolta kell, hogy oly szakközegek álljanak rendelkezésére, mely szakközegek nem mástól, hanem ő tők magától függjenek. Ez, azt hiszem, a felelősség helyes és teljes szigorral való alkalmazhatásának feltétele. Jogcsonkítás a fővárosra nézve a törvényjavaslatban nem fordul elő és egyáltalán ezen kettőnek — az új színházak nyitásának és a reudőrorvosi teendők egy része elvételének kivételével — ismételem, a fővárosi hatóság jogköre azzal szemben, a mint 1872. óta fennáll, egyáltalában semmit csonkítva, érintve nem lesz. A t. képviselő ur és a kisebbségi vélemény felveti a felelősség kérdését is és nem elégszik meg azzal, hogy utalás van a javaslatban a közigazgatási tisztviselők felelősségére Én ismét azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatban a rendőrség számára egy külön felelősségi törvényt csinálni szintén nem volna helyen, mert én azt hiszem, hogy a rendőrség köxegei épen ugy a közigazgatásnak közegei, mint más közigazgatási tisztviselők és ha a felelősségre nézve külön dispositiót akarnánk, azt csak azzal lehetne indokolni, hogy vagy a rendőrt valami felebbvalónak akarjuk tekinteni, vagy ha — mint a képviselő ur mondta — apportirozónak kívánjuk mondani. En egyiket sem tartom helyesnek. A rendőrség közigazgatási hivatal és a rendőrséget ezen minőségből lesülyészteni épen a jogrend és a szabadság érdekében nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások és derültség a szélső baloldalon.) Mert, uraim — és itt eszembe jut, a mit a rendőrség feladatáról mondott a képviselő ur, (Halljuk!) hogy t. i. a rendőrségnek nem feladata az egyes személyekkel küzdeni, hanem feladata az egyesek jóllétét előmozdítani; igenis, a rendőrségnek kötelessége az egyesek jóllétét előmozdítani, kötelessége az egyesek és mindenkinek szabadságát védelmezni, de épen ezen czéiból kell neki egyesekkel folytonosan küzdelemben lennie; mert lehet egy államban és kell, hogy legyen az a helyzet, mikor az egyes bűnösök, gazok ellenében kell védeni a nagy többségnek érdekeit. Ez a rendőrség feladata és épen ezért áll az, hogy neki az egyesekkel kell küzdeni. [Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélsőbalon.) És ha nevetnek önök, vagy elszörnyednek, midőn azt mondom, hogy a rendőröknek az : egyéni szabadságot kell védelmezniök, mégis azt
