Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
292 363. országos ülés márczins 9. 1881. időket éljük (Ügy van! a szélső baloldalon) és most a fővárosban ily törvényt alkotni s a rendőrséget a hatalomnak s az intézkedéseknek ily rettennetes teljességével felruházni, most, midőn az idők különben is alkalmatlanok s midőn a nemzet jogai folytonosan csonkittataak és folytonosan csorbittatnak, (Vgy van! a szélső baloldalon) épen most megengedhetőnek nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Inkább tegyük félre és inkább vesződjünk még ezzel a nagyon rósz rendőrséggel, melynek vannak muincipalis reminiscentiái, mely állami és munieipalis is, mely azonban minden tekintetbe]! rósz, azonban inkább vesződjünk még ezzel néhány évig, de ezen időt ne használjuk fel, midőn csak a nemzeti jogok ellenére és a politikai jogok központosítására lehet törvényt alkot:d és nem megfordítva. Ajánlom a törvényjavaslat elvetését. (Élénk helyeslés, éljenzés a széhä baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Minthogy jelen alkalommal kisebbségi vélemény is van a t. ház előtt, kötelességemnek tartom ma a vita kezdőnapján pár szót szólani, főleg a a kisebbségi véleménynyel szemben. De midőn ezt teszem, természetesen reflectálnom kell azon megjegyzések némelyikére, melyeket a kisebbségi vélemény előadója most tett. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy nézetem szerint, midőn törvényhozási intézkedésről van szó, akkor mindig a nemzet intézkedik. Ily esetben tehát nem lehet azt mondani, hogy nem helyes törvényt alkotni akkor, midőn a nemzet gyönge és csak a kormány erős, — kivévén, ha valaki maga magát gyengének érzi, de egyúttal azt hiszi, hogy ő a nemzet, (Élénk derültség a jobboldalon) mert szerintem legalább, a nemzetet a nemzet választottainak többsége képezi. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy 1872-ben elhatároztatván a rendőrség szervezése, midőn részint azért, mert a törvénykezésre vonatkozó törvényhozási teendőket bevárni óhajtottam, részint különösen ministerségem első éveiben a pénzügyi tekintetek súlya alatt ezen javaslat benyújtását késleltettem: vájjon nem épen az ellenzék részéről legalább is annyira, mint más részről jövő kívánalmaknak engedve, a dolog halaszthatatlan voltát belátván, tettem a múlt országgyűlésen az ígéretet a javaslat beadására, melyet a múlt őszszel be is adtam. Megvallom, midőn ily előzmények után most azt hallom, hogy ily időkben, mint a mostaniak, ily törvényjavaslatot beadni és tárgyalni nem helyes, nem szabad, lehetetlen eszembe nem jutnia annak, hogy talán azért méltáztattak e javaslatot sürgetni, mert azt hitték, hogy nem fogom beadni és ebből akartak egy folytonos sürgeiési támadási eszközt ellenem szerezni? A t. képviselő urak tehát sürgették e javaslatot; de megvallom, nem csak azért, mert sürgették, hanem azért, mert magam iselhalaszthatatlaunak találtam, beadtam a törvényjavaslatot. Most tehát ne méltóztassanak a beadás tényéért megtámadni, hanem érjék be azzal, hogy magának a törvényjavaslatnak tartalmáért támadnak meg. (Derültség jobbfelöl.) Különben mindenekelőtt arra kívánom a házat figyelmeztetni, hogy mindazon indokok és kifogások, a melyek a kisebbségi véleményben felhozvák, oly természetűek, hogy indokolhatnak egyes módosításokat, de nem indokolhatják az egész törvényjavaslat elvetését. És itt, a mit egyébiránt beszédem végén szándékozom kifejteni, megjegyzem még azt is, hogy a felhozott indokok legfőbbjei olyanok, hogy a mennyivel inkább állanak azok, annyival inkább kell sürgetni, hogy minél előbb menjünk át a törvényjavaslat részletes tárgyalására és javítsuk a részleteket, mert ha elvetjük a törvényjavaslatot — kettőnek kivételével, a mire visszatérek — a fősérelem a jelen helyzet alapján megmarad, azon törvényes korlátok és szabályok nélkül, a melyeket e törvényjavaslat alkot, megmarad ugy, hogy a rendőrségi közegek nem csak élethoszsziglani hivatalról nem biztosíttatnak, hanem csa :nem minden törvényes formaság nélkül elbocsáthatók és teljesen függő és ideiglenes minőségben lévő közegek. Hogy tehát épen azon szempontokból, melyeket a kisebbség véleménye felhoz, miképea lehessen igazolni a törvényjavaslat elvetését, a magam részéről belátni uem tudom. Igaz, hogy ha u törvényjavaslatból nem lesz törvény, két dolog nem fog akkor megmaradni, mint a hogy azt ezen törvényjavaslat szervezni akarja. Az egyik a képviselő úr által is hoszszasan vitatott színházi kérdés, a másik pedig nem az egészségügyi rendőrség, hanem a rendőri orvosok kérdése. A mi a színházakat illeti, már a bizottságban megmondottam, hogy azon kérdést, mennyiben tartozik ez ügy a rendőrségre és mennyiben tartozik a fővárosra, praecise megoldani okvetlenül szükséges. Szükséges pedig azért, mert mint a képviselő ur is említette és némileg el is ismerte, az 1848. t.-cz rendelkezései minden félreértést kizárólag a fővárosra nem alkalmazhatók, minthogy a törvényhatóságokban és a helyhatóságokban akkor egyesítve volt és az ország más városaiban még ma is egy r esitett hatalmak közül a rendőri hatalom 1872-ben kiválasztatott és államivá tétetett. S hogy ezt rendezni szükséges, mutatja az — itt nem saját fényemről szólok, — hogy az 1872. törvény létrehozatala óta ezen eljárás megosztva volt, mert az új színházak nyitása igenis maradt a municipiumuál, de a nyilvános előadások
