Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

2SQ 363. oraüágos ülés márezius 9. 1881. képezi és hogy különösen Magyarország fővárosának feladata —amely fővárosnak nem csak állami központnak kell lenni, — e tekintetben lényegesen különbözik Berlinnek is, Brüsselnek is, Parisnak is és Londonnak is feladatától. A nemzet megvárja, a főváros lakossága megköveteli, hogy itt a municipális hatalom nemcsak egy főváros feladatát, hanem a magyar nemzet culturális érdekeinek fejlesztését is különösen előmozdítsa. (Ugyvan! Ügy van! a széhb' baloldalon.) Itt a nemzet megköveteli azt, megkövetelik állami létünk legmagasabb érdekei, hogy nemzetiségünk megerősödésével a főváros járjon legelői, (ügy van! a szélső baloldalon.) És ha tudjuk azt, hogy a nyilvános színi előadások és általában a színházak és minden, a mi azzal össze van kötve, a művészet és közművelődés, a magyar nemzeti külön műveltségre nézve, a nemzeti faj műveltségre nézve, minő a mienk, minő a magyar, minő, hogy legyen, akarjuk minden áron, milyen magas érdek, csak akkor méltányolhatjuk igazán azt a kérdést, hogy minő becses jog az, bogyezen egész ügy intézése egy rendőr, egy detectiv kezében legyen-e, vagya főváros municipiumának kezében. (Tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Gyalázat! Derültség a jobboldalon.) Mit kivan a t. ministerium azon rendőrfőnöktől a rendőrkapitánytól és a detectivtőí? Kívánja azt, hogy a kisebb rendőri kihágásokban eljárjon, a bűnös cselekményeket megelőzze, a kormány és a törvényszékek megbízásait teljesítse, a gonosztevőket üldözze, a rendőri személyzet ügykezelésében katonai fegyelmet, melyről a 'örvény szól, fenntartsa. Ez mindössze az, a mire a rendőrség hivatva van. S a rendőrség főnökének, ha ezen feladatát teljesítette. pedig ez nagy feladat, legyen bár a nagy Napóleon szellemével, vagy a belügyminister ur sokoldalúságával ellátva, absohite lehetetlen oly magas érdekek szemmel kisérése, tanulmányozása és mélyen átérzése, milyen a szinházügygyel, a szini előadásokkal és az ahhoz kötött culturai szempontokkal össze vau kötve. (Ügy van! a baloldalon.) Egyik részen a municipium 400 tagja, az míelligentiának szakavatott képviselői : a másik részen egy főkapitány, a ki semmi egyéb, mint egy magas állásban levő katonai fegyelmet gyakorló és ahhoz szokott pandúr. (Tetszés a szélső baloldalon.) S a t. kormány daczára annak, hogy egyik részen a főváros municipiumában minden garantiáját feltalálja annak, hogy ezen magas érdekek általa jól fognának kezeltetni, más részről semmi garantiáját nem látja annak, de lát egy servilis közeget, (Ugyvan! a szélső baloldalon) mely intézkedéseit teljesíti. 3 ezen fontos jogot elveszi a munieipiumtól, lábbal tiporja azt, a mit a 48-ki törvényhozás alkotott, összerombol mindent e kérdésben csak azért, hogy alázatos közegének keze által maga intézkedhessek. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Igenis volt szerencsém mondani a bizottságban, hogy ha a minister urnak módjában állana oly férfiakat megszerezni a rendőrség közegei gyanánt, például biztosnak Lipthay Béla bárót, ha módjában állana főnöknek megszerezhetni Péchy Manó gróf urat (Derültség), a kik érdeklődnek a közdolgok iránt, akkor igenis tán némi módját, lehetőségét látnám annak, hogy a rendőrség is, — nem ugyan jól, akkor sem jól, — de mégis meglehetősen gyakorolja e jogát és megoldhassa feladatát. De midőn a bizottsági előadó ur azt bizonyítja előttünk, hogy a rendőrségnek voltakép nem a tanulmány, hanem a veleszületett aport-érzék szükséges, midőn itt drabantokból képződnek a rendőrség vezető tisztjei és a biztosak, hogy akkor ily magas culturai és nemzeti érdekű feladat teljesítése a rendőrségre bizassék, az lehetetlen. S miért? Ez a főváros — tudja a belügyminister ur — ez a főváros a nemzeti színháznak megteremtéséhez hozzájárult és hozzájárul fenntartásához évenkint folytonosan. De az nem volt elég; a nemzeti szellem erősítésére, fejlesztésére, hogy ugy mondjam, felvidítására, hogy annak fénye és heve kiterjedjen az ország többi részeire is, felállította a népszínházat több mint fé] millió forint alaptőkével és kezeli azt jól — összehasonlítást nem akarok tenni a rendőrség által kezelt cafféchantant-ok és Saengerei-ok köztt és a municipium által kezelt színház köztt, — de kezeli azt jól, mindenesetre jobban, mint Bécsnek, vagy Parisnak másod-harmad rangú színházai, legalább a közszemérem és közerkölcsiség szempontjából kezeltetnek. S attól a munieipiumtól, a mely ily óriási áldozatokat hoz e nagy nemzeti ügy védelmére, el akarja venni a ministerium a jog gyakorlását s rá akarja bizni arra a rendőrségre, a mely eddig nem áldozott és nem is áldoz semmit, hanem hasznot igyekezik húzni belőle, (ügy van! a szélső baloldalon.) A rendőrségnek nyolez évi múltjából, a mióta az államilag kezeltetik, meritem e fájdalom, szégyenletes argumentumokat s ha a t. ház elhatározná magát e kérdésben zárt ülést tartani, lenne szerencsém, vagyis inkább szerencsétlenségem concret adatokat hozni fel e kérdés megvilágítására. (Élénk helyeslés bal/elől.) Németh Albert (közbeszól): Sokan volnánk akkor ! Eötvös Károly: Mindezen okok, t. ház, arra bírnak engem s t. barátomat is. a kivel együtt a külömvéleményt beterjesztettük, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi multatlanul szükségesnek tartjuk azt, hogy a rendőri bíráskodásról törvényjavaslat készíttessék, hogy a rendőri bíróság és tagjai függetlenekké