Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-358

858. országos ülés február 26. 1881. ^53 a mik e tényeket szülték, Hogy én e tényeket egyszerűen csak azért, mert léteznek, jóváhagyjam és felmentésem által a kormányt hasonló eljárásra továbbra is bátorítsam, azt nem tehetem. Én nem érem be azzal a kérdéssel, melylyel sokan beérik, hogy miként kell fedezni a hiányt. Előttem az első kérdés az, hogy annyi erőfeszítés és az adóképességnek a kimerülésig igénybevétele után, még ma is ily nagy hiánynyal állunk szemközti, melynek mikénti elenyésztetósére a t. kormány még programmal sem bir. Hat éve, hogy a t. kormány a pénzügyi rendelkezésre — az egyensúly helyreállítására vállalkozott. Mivé lettek szép Ígéretei? hova vitte az országot, a mely akkoron ritka, csaknem példátlan bizalommal ajándékozta meg. Vájjon ezen nagy bizalom volt-e oka, hogy az 1878-iki kiegyezés nem sikerült jobban? Azon erős bizalom vitt-e bennünket Boszniába, mi által a megindult pénzügyi rendezkedés végkép hajótörést szenvedett? Azon bizalom maradványai okoszák-e még ma is, hogy a jövőért nem aggódva, a jelenben magunktól semmit meg nem tagadva, elköltjük a mivel birunk és megterheljük a jövőt s a helyett, hogy a legszigorúbb takarékossággal legelső sorban és legkomolyabban az adóképesség fokozására törekednénk, épen megfordítva, az adóképesség tönkretételével a folytonos f

adóemelés elvét juttatjuk uralomra? Am döntsék el ezen kérdéseket azok, a kik a kormány iránt még ma is bizalommal viseltetnek. A mérsékelt ellenzék, melyhez tartozni szerencsém van és mely a költségvetést általánosságban elfogadta ugyan, azonban azt ezen kormánynak meg nem szavazta, rég tisztában van magával az iránt, hogy csak a t. kormány helytelen politikája juttatta az országot oda, hogy ily nagy és beláthatatlan következésű hiány fedezéséről gondoskodni vágynak kénytelenek; s a mint aimak több alkalommal kifejezést adott, tisztában van magával ma még inkább, mint ezelőtt, hogy ezen aggályos helyzetből csak egy mielőbb megváltoztatandó helyesebb politikával lehetséges válság nélkül kibontakozni. Meg vagyok győződve, hogy a kormány ezt tenni nem fogja, az előzmények által megkötve arra talán nem is képes ; és miután mi az eddig követett politikát az eszközök megszavazásával nem támogathatjuk, ennélfogva kijelentem a magam és elvtársaim részéről is, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés baljelöl) Mocsáry Lajos: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat nem egyéb, mint a már megalkotót költségvetési törvénynek kiegészítő része. Rendszerint magában a költségvetésben szokott megtörténni a fedezetről való gondoskodás és különösen a hiányok fedezetéről való | gondoskodás. Ez alkalommal máskép történt, annyiban, hogy a hiány fedezetéről csak részben történt gondoskodás a költségvetési törvényben. Ezen törvényjavaslat megítélése tehát ugyanazon szempont alá esik, a melyből megítéltetett különböző részről maga a költségvetési törvény, illetőleg annak azon része, a melyet appropriatiónak szoktunk nevezni. Én részemről már azon alkalommal bátor voltam kifejezni, hogy nem viseltetvén bizalommal semmi oly kormány iránt, a mely az 1867: XII. t.-cz. úgynevezett közösügyes alapján áil, a mihez még járul az is, hogy a jelenleg működő kormány még ezen alapon sem kísérelte meg azt, a mit az ország ügyeinek vezetése és az ország érdekeinek gondozása tekintetében részemről legalább tőle IDegvárhatónak tartottam, az appropriatiót meg nem szavaztam, hasonlóképen ugyanazon okokból nem járulhatok a jelenleg szőnyegen forgó törvényjavaslat elfogadásához. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még esetleg a pénzügyminister urat és az előadó urat. Gr. Szapáry Gyula pénzägyminister: T. ház! Azt, hogy a hiányt fedezni kell és hogy a fedezetnek ez a leghelyesebb módja, azt magák az előttem szólott t. képviselő urak sem vonták kétségbe, sőt hozzájárultak ahhoz is, hogy a hiány fedezésére ezt tartják a legczélszerűbb módnak. A mérsékelt ellenzék részéről felszólalt képviselő ur azt mondja, hogy a törvényjavaslatot nem szavazza meg, daczára annak, hogy ép azon aldalról hangsúlyoztatok leginkább, hogy a hiányt nem új adókkal kell fedezni, hanem hitelművelet utján, sőt a mint a pártnak egyik szónoka magát kifejezte, tisztességes kölcsön utján. Azon kérdés, vájjon a ház bizalommal viseltetik-e a kormány iránt, azt hiszem, már többször meg lett vitatva és a ház többsége el is döntötte a kérdést; de t. ház, én ezen kérdést nem tekintem bizalmi kérdésnek, hanem oly szükségnek, melyről az állam hitelérdékében gondoskodni kell. Azon kérdés, hogy ki oka a deficitnek és vájjon bizalommal viselietik-e a ház túlsó része a kormány iránt, vagy sem, az sokszor megvitattatott és ha e kérdést még inkább tisztába hozzuk, mint eddig, ezzel a deficit fedeztetni nem fog. Tény az, hogy a fedezetre szükség van, azért kérem a t. házat, hogy e törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Miután az előadó ur szólási jogával élni nem kivan, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e az 1881-ik