Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-357
238 357- országos Kés február 25. ISS1. Ezzel befejezhetném beszédemet, ha nem kellene még egy kérdésre reflectálnom, minthogy az nemcsak a házon kivül érintve lett, hanem a mennyire tudom, a ház előtt fekvő' kérvények egyikének tárgyát is képezi, t. i. a fiumei kérdésre. (Halljuk!) Fiúméról az általunk beadott törvényjavaslatban csak egyetlenegy helyen van szó, t. i. a 2. §-ban, a hol kimondatik, hogy a HorvátSzlavonországok részéről a közös magyar országgyűlés képviselőházába küldendő képviselők száma megállapíttatik negyvenben, tekintet nélkül a népességi arányra, Fiume városát és tengerparti kerületét az* 1868 : XXX. t.-cz. 66. §-ában felhozott oknál fogva ide nem értve. Madarász József: Bár ez se volna benne. Falk Miksa előadó: Mindjárt bátor leszek megmondani, hogy miért van ez itt. (Halljuk!) Először is megjegyzem, hogy ez szóról szóra át van véve az 1868 : XXX. törvényczikkből; át van véve pedig azért, mert az 1868 : XXX. törvény ezikknek ezen §-a azok közzé tartozik, a melyek a jelen törvény által eltöröltetnek. Azon szakasz t. i., hogy a lakossági arány szerint 29-ben állapittatik meg akkor a képviselők száma, eltöröltetvén, eltöröltetik természetesen azon fenntartás is, a mely Fiúméra nézve ezen szakaszban foglaltatott; de hát épen azért, nehogy távolról is oly gyanú támadhasson, mintha ezen szakasznak eltörlése által eltöröltetnék azon fenntartás is, a mely Fiúméra vonatkozik és a mely egyenesen kimondja, hogy Fiume képviseltetésének ezen §-hoz semmi köze nincs, hogy az nem foglalható bele a horvát-szlavón képviseletbe, hanem hogy fenntartatik a 66. §., mely azt mondja, hogy Fiume a magyar koronának külön tagja; •— épen azért, hogy ne látszassék, mintha ezen fenntartás szintén eltöröltetnék, jónak találtuk azt szórói-szóra ismét ezen törvénybe átvenni. Én tehát megvallom, az egész törvényjavaslatban egyetlenegy betűt sem találok, a mely akár csak távolról is igazolhatná Horvát-Szlavonország bárminemű jogát Fiuméhez. Legfeljebb azt az egy kérdést lehetne intézni a bizottsághoz: (Halljuk!) vájjon miért nem intéztük el, legalább miért nem tettünk propositiót a fiumei kérdésnek végleges megoldására nézve ? miután azon provisorium, a mely 1868-ban megállapittatott, reánk kedvező ugyan, mert mi vagyunk in possessorio, hanem ez utóvégre mégis csak provisorium, tehát miért nem kötöttük össze a fiumei kérdést a határőrvidéki kérdéssel és miért nem kíséreltük meg azt ezzel egyidejűleg megoldani ? Ennek t. ház igen egyszerű az oka, mert ez lehetetlen. Azon testület, mely ki lett küldve, hogy a határőrvidék egyesítésének ezen előleges intézkedéseit tárgyalja, nem competens a fiumei kérdés megvitatására és arra, hogy ez iránt propositiót tegyen. Az 1868 : XXX. t.-cz. 66. §-a ugyanis azt mondja, hogy a fiumei kérdésnek végleges megoldására szükséges, hogy a magyar országgyűlés, a horvát-szlavón országgyűlés és Fiume városa és területe egymással küldöttségileg alkudozzanak. Ez utóbbi harmadik factor ä folytatott tárgyalásoknál nem volt képviselve, hanem csak a magyar és a horvát országos küldöttség alkudozott egymással: a fiumei kérdés végleges megoldásába tehát nem bocsátkozhattunk. Praejudicálva azonban ezen végleges megoldásnak erős meggyőződésem szerint e törvényjavaslat által egyáltalán nincs. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a beterjesztett törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfdöl.) Vidliczkay József: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy mindenekelőtt teljes meggyőződésemhez képest azt jegyzem meg, hogy azon mód, a mint e törvényjavaslat tárgyalása történik, a házszabályoknak nem felel meg. Meggyőződésem szerint e törvényjavaslatot az osztályokhoz kellett volna előbb utasítani. Tudom, hogy erre azt lehet mondani, hogy ez bizottsági munkálat és ilyenek nem szoktak az osztályokhoz utasítani. Ez áll, de ezen bizottság nem tartozik azon bizottságok közé, melyek a házszabályokban említtetnek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) E kettő köztt pedig lényeges a különbség. Erre nézve csak két momentumot emelek ki. A házszabályokban említett bizottságok ülései nyilvánosak; ezen országos bizottság eljárása pedig, gondolom legalább, nem volt nyilvános. Nem szándékozom ez iránt kifogást tenni, csak egyszerűen megjegyzem, hogy — ha csakugyan nem volt nyilvános — a házszabályok szerint nem is kellett nyilvánosnak lennie. A másik különbség az, hogy a házszabályokban említett bizottságokban azonfelül, hogy azok minden képviselőre nézve nyilvánosak, minden képviselőnek joga van ott indítványt tenni. Ezen országos küldöttségben pedig ez nem volt lehetséges. Meggyőződésem szerint tehát e törvényjavaslatot az osztályokhoz kellett volna utasítani. De miután ez nem történt, nehogy rólam és azon pártról, melyhez tartozni szerencsém van, az mondassék, hogy tán nehézkesek vagyunk, aztán szándékosan késleltetjük a tanácskozás eredményét, én ezennel kijelentem, hogy e tekintetben semmi indítványt sem szándékozom tenni, hanem meggyőződésemhez, sőt többet mondok, képviselői kötelességemhez képest constatálom az eljárásnak ezen hibáját.
