Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-356

224 356. országos ülés február 24. 1881. is köteleztetnek, addig ezen 15-ik §. intézkedése szerint a közigazgatási hatóságok az elintézést egyenesen megtagadhatják; továbbá, a mig a most fennálló szabály szerint az elintézést csak kivételesen tagadhatják meg, addig ezen 15-ik §. értelmében, az elintézést csak kivételesen teljesíthetik felelősség nélkül. Igen fontos tehát ezen új intézkedés. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.') Egyébiránt azon indokok, melyek a 10. §-nál előadattak, teljes mértékben fennállanak a közigazgatási ellátás alá tartozó ügyekre nézve is; és csodálkoznom kell azon, hogy a pénzügyi bizottság t. előadója, a ki érzéket tanúsított az igazságszolgáltatás érdekei iránt, nem bir érzékkel a közigazgatás érdekei iránt, pedig a közigazgatási, különösen a conventiosus ügyek elintézése, felfogásom szerint, sokszor épen oly fontossággal bir, mint az 'igazságszolgáltatási ügyek elintézése s ez elintézés megtagadása, vagy szünetelése esetleg olyan bajt eredményezhet itt is, mint amott. Miután a t. előadó nr távolról sem czáfolta meg az igazságügyi bizottság előadójának érveit, kérem a t. házat, méltóztassék az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadni és ennek értelmében a §-t egyszerűen és annyival inkább kihagyni, mert a kellő dispositió a kincstár érdekeinek megóvására vonatkozólag a bélyeges illeték-szabályzat 242. §-ában már megvan és csak a körül forog a kérdés, hogy a kincstár a bélyegcsonkítás után járó bírságot előlegesen vagy utólagosan, lelet utján kapia-e meg. Azt hiszem, hogy a kincstár érdeke az utóbbi esetben sincs olyatén mérvben veszélyeztetve, hogy ily nagy horderejű s a közigazgtás érdekeit s a jogbizottságot fenyegető intézkedésre indokul szolgáljon. Ajánlom a t. háznak ismételve az igazságügyi bizottság javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Gr. Szapáry Gyula, pénzügyminister: T. ház! Az kétséget nem szenved, hogy a pénzügyi szabályok ma fennálló 242. §-a tényleg eltér a törvényjavaslatban foglalt 15. §-tól, de a mennyiben eltér, épen a felek érdekében tér el. A most fennálló szabályok szerint a tisztviselő mindenekelőtt köteles a leletet felvenni és az illetéket a birsággal együtt a félen megvenni. Ha e szakasz elfosradtatik, a fél ennek kitéve. nem lesz, mert első sorban mód és alkalom nyujtatik neki birság nélkül, a bélyegilleték egyszerű lerovásával, beadványának ismét benyujthatására. Ha tehát változás van, az a fél javára van. De, t. ház, másrészről az államkincstárnak forog fenn lényeges érdeke ezen szakaszban, mert — méltóztassék megengedni — azon számtalan leletek felvétele, már pedig a közigazgatási beadványoknál gyakrabban fordulnak elő bélyegcsonkítások, mint a törvénykezésnél, rendkivttli munkát, költséget és időpazarlást okoz az államnak. T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott azon analógiára, a mely ezen szakasz között és a 10. szakasz köztt van. Engedelmet kérek, e között még egy lényeges különbséget constatálok. Azon ellenérv, a mely leginkább felhozatott a 10. §. elfogadása ellen, az volt, hogy ezen intézkedés a perrendtartással nincs összhangzásban és ha az elfogadtatnék, a perrendtartást kellene módosítani. Ezen főérv a jelen esetre nem alkalmazható és a felek érdekében lévén ezen szakasz elfogadása és másrészről a kincstár érdeke lenne veszélyeztetve, ha az el nem fogadtatnék, ha méltóztatnak hangsúlyozni, hogy ezen törvénynek sanctiót adni nem ellenzik, igen kérem, méltóztassék ezen sanctiót itt megadni és a 15. §-t elfogadni. (Helyeslés jobbfeläl.) Lukács Béla: T. ház! E n azt hiszem, hogy ezen szakasz kihagyása szükségképen! következménye a ház előbbi határozatának, melynél fogva a joghatály felfüggesztését és megszüntetését nem fogadta el a váltó és jogi okiratokra vonatkozólag. A t. pénzügyminister ur hivatkozott a kincstár érdekére, hogy azon sok bélyeg nélkül beadott folyamodványok megleletezése az államnak sok költség, munka és időpazarlásába kerül; én azonban ezzel szemben hivatkozom másrészről az adófizetők érdekére és hivatkozom arra, hogy ezen intézkedés elfogadása által, tulajdonkép maga a kincstár és az illető eljáró hatóságok a legnagyobb kellemetlenségnek lesznek kitéve. Mert vegyünk concret esetet. Először magok a bélyegszabályok e tekintetben nem elég világosak. Számtalan esetre nézve bélyegmentesség van megállapítva; hivatkozom csak az úrbéri birtokrendezési ügyekre, az adófelszólamlási ügyekre és egyéb panaszokra, melyek az illető hatóságok eljárása ellen a felsőbb hatóságokhoz intéztetnek, ezekre az illetékszabályok értelmében bélyegkötelezettség nem j áll fenn. Tehát maga a fél sem tudja tulajdonképen , hogy egyik vagy másik beadványa bélyegköíeles-e, vagy nem. A szabályok e tekintetben annyira zavarosak: egyik intézkedés, egyik novella, egyik rendelet a másik után következett, ugy, hogy az illetékügy terén a szabályok ma egy egész nagy halmazt képeznek, ezekben az érdekelt fél, az adófizető, a kinek egyik-másik ügyben panaszos dolga van, a ki fellebbezésre szorul ezekben az ügyekben, a mai szabályok mellett nem igen képes eligazodni. Például — a mire én különös súlyt fektetek — az adóügyekben való felszólamlásokra vonatkozólag bizonyos esetekben, illetőleg némely forumoknál az eddigi szabályok értelmében a felfolyamodás egészen bélyegmentes; némely ügyekben, pl. az eljáró hatóságok sérelmes intéz-