Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

355. országos filés febrnár 23. 1881. 20ä 5 krajczáros számlabélyeg. Odáig menni, hogy 10 frtig ne legyen semmi számlabélyeg, egy okból nem szeretnék és ez az, hogyha azt akarjuk, hogy ugy kereskedő- mint vevő-közönségünk hozzászokjék ahhoz, hogy bélyegtelen számlákat ne fogadjon el, ezt csak ugy lehet keresztül vinni, ha a bélyegkötelezettség minden számlára nézve kimondatik. Ha kibúvó hagyatik, akkor azon általános visszaélés, a mely ma létezik, továbbra is fennmarad. Ezen okból arra kérem a t. házat, méltóztassék a következő módosítást elfogadni: „A 6-ik §. ötödik sorában „tiz forint­nál nem nagyobb" szavak helyett tétessenek „50 írtnál nem nagyobb". Baross Gábor jegyző' {olvassa a módo­sítványi). Dárday Sándor előadó: A Horváth Lajos képviselő ur által beterjesztett módosítvány a pénzügyi bizottságban is tárgyaltatott azon szem­pontból, hogy miután az első fokú bélyegilleté­ket leszállítottuk oly mértékre, mint az a Lajthántúli tartományokban van, a számlákra nézve is ugyanazon intézkedések és rendelke­zések vétessenek fel. A pénzügyi bizottság ezen indítványt nem fogadta el, mert a váltóknál azt tapasztalta, hogy miután a váltóknál nagyobb a bélyeg, nagyrészt a váltók Ausztriában telepít­tetnek, miáltal a magyar kincstár megrövidít­tetik. A számláknál az a veszély nem forog fenn, hogy valaki e miatt máshová keltezze a számlát, a mi annál valószínűtlenebb, mert csak egy vagy több krajczárról van szó. Én a pénz­ügyi bizottság nevében hozzájárulok azon módo­sításhoz, hogy szállittassék le a bélyegilleték az ötven frtig terjedő követelésekre nézve egy krajczárra, azonban ahhoz nem járulhatok hozzá, hogy tiz frtig a számlák bélyegtelenek legyenek. Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Két módosítván} 7 adatott be. A pénzügyminister ur módosítása szerint „tiz írtnál nem nagyobb" szavak helyett „ötven írtnál nem nagyobb" szavak teendők. Horváth Lajos képviselő ur módosítványa tovább megy, a mennyiben módosítványában még azt is kí­vánja, hogy a tiz frtnáí nem nagyobb összegről szóló nyugták díjmentesek legyenek. E szerint az eredeti szöveghez a pénzügyminister ur szövege áll közelebb. Az első kérdés tehát az lesz, elfogadja-e a ház a szakaszt a bizottság szövegezése szerint: igen vagy nem? Ha nem fogadtatik el, a pénz­ügyminister ur módosítványa felett kell szavaz­nunk. Ha ez sem fogadtatik el, Horváth Lajos módosítványa kerül szavazás alá. Ha az eredeti szöveg elfogadtatik, mind a két módosítás elesik. Ha a pénzügyminister ur módosítása fogadtatik el; elesik Horváth képviselő ur módosítványa. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 6-ik §-t az eredeti szöveg szerint elfogadni? {Nem!) Ennélfogva nem fogadtatik el. Méltóztatik-e elfogadni a pénzügyminister ur módosítványát? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik elfogadják, fel­állani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a pénzügyminister ur módosítását és igy Horváth Lajos képviselő ur módosítása elesik. Antal Gyula jegyző (olvassa a 7-ik %-t). Funták Sándor előadó: T. ház! Az igaz­ságügyi bizottság e szakasz kihagyását kéri. E szakasznak az a czélja, t. ház, hogy az a hiva­talos szemle és kutatás, mely az 1877 : XV. t.-czikkben megvan engedve a tisztviselőkre, ható­ságokra, elöljáróságokra, sőt a kir. közjegyzőkre is, hogy ezen szemlei rendszabály kiterjeszthető az üzletekre átalában és az irodákra. T. ház! Habár már az általános vitában is megtámad­tatott a jogügyi bizottság azon kivánata, illetőleg kérelme, hogy ezen szakasz kihagyassék, mégis kénytelen vagyok a bizottság ezen indítványát a t. háznak elfogadásra ajáulani. Mert ha a kuta­tás, az úgynevezett hivatalos szemle kiterjesz­tetik az irodákra, ez által a jogügyi bizottság a házjog biztonságát is megsértve látja. Akármikép magyaráztassék, t. ház, az e szemlénél követendő­kímélet, annyi kétségtelen, hogy nemcsak a ház biztonsága, hanem esetleg maga az üzleti for­galom is megsérülhet. A ház biztonsága meg­sértetik az által, hogy minden irodába, üzleti helyiségbe behatolhat a pénzügyőr s ez által a közvetlenül a lakás mellett levő üzletben, magá­nak a háznak nyugalmát sérti, felzavarja, compro­mittálja s az üzletben magában a forgalmat akadályozhatja. Nem mondom, hogy ez minden esetben történik; vannak oly esetek, midőn oly nagymérvű visszaélés nyomára jönnek, hogy rendőri tekintetben a kutatás megengedhető. De általában a lakosságnak egy egész osztályát, sőt több osztályát ily kutatás veszélyének kitenni, azt hiszem, igen fontos érdeknek kellene fenn­forogni, hogy ez megengedhető legyen. Igaz, t. ház, némelyek azt mondják, hisz Magyar­országban már a dohány, szeszgyár és ilynemű dolgok miatt nyitva kell lenni mindazon ember házának, ki ezen üzletekkel foglalkozik. De ez nagy különbség. Ott egy bizonyos helyiségre szorítkozik a kutatás és ott idegen dolgok nem derülnek ki. De méltóztassék felvenni, az ügyvédi irodák szemle alá vétele által, — melyekről olyan könnyedén vetik oda, hogy miért ne lehetne azokat kutatás alá venni —- nem az ügyvéd személye sértetik meg, nem a renomméja szenved csorbát, de azon ügyek kutatása által, melyek az irodában vannak elhelyezve, tömérdek magán­ember legbennsőbb magánérdekei napvilágra hur­czoltatnak, compromittáltatnak. Ezért kell a for­galomnak és a belső viszony kapcsát megőrizni 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom