Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

354. országos üléi február 22. 1*81. 189 hatóság meghallgatásával adatik ki. Már most a törvényjavaslatban nincs szakasz, mely megállapítja, hogy mikor lép életbe, — a mit különben lényeges hibának tartok, de bármikorra tűzetik fei az életbeléptetés határideje, az illető zálog.üzlet-tulajdonost tőle nem függő körülmények megakadályozhatják abban, hogy üzletét 30 nap alatt berendezhesse és hogy a mi igen fontos e kérdésre nézve, t. i., hogy a kamat- vagy díjmaximum és az óvadékra nézve ezen törvény határozmányainak eleget tegyen. Nem akarok indítványt tenni, hanem ezen nehézségre vagyok bátor a t. minister urat figyelmeztetni: vájjon szabatos-e ezen szakasz, nem volna-e szükséges ezen általam felhozott nehézségre tekintettel, ezen szakaszt talán a közgazdasági bizottság utján átalakítani. Br. Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Megvallom t. ház! azt gondoltam, hogy a t. képviselő ur 30 nap helyett 60 napot ajánl, de ehhez is nagyon könnyen férhet szó. Gátolva lehet ugyanis valaki 30 nap alatt azon igényeknek megfelelni, melyeket a törvény kiköt, de ez lehet 60, lehet több nap alatt, is. Azok, kik tényleg foglalkoztak hasonuemű üzletekkel és ismerik ez üzletek kezelési módját, azok ajánlották, mint elfogadhatót, a 30 napot, annyival inkább, mert ez a 30 nap voltaképen több mint 30 nap, mert a törvény életbe léptetéséig szintén eltelik még két hét és igy 45 nap az. Ezt pedig elégnek tartották arra, hogy a törvényes kellékeknek az illetők megfeleljenek. Minthogy a t. képviselő ur egyebet nem hozott fel, mi az újra szövegezést szükségessé tenné, kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy módosítvány nem adatott be, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 22. §-t elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Horváth Gyula jegyző (olvassa a 23. %-t). Ráth Károly: T. ház! Én ellenmondást látok a 23. §. és az 1. §. második pontja köztt. Az 1. §. következőleg szól: „1. §. Kézi zálogra való kölcsönadási üzletet iparszerűleg csak az illetékes iparhatóság által megadott engedély mellett szabad folytatni, \ Az engedélyt az első fokú iparhatóság adja meg, ha az engedélyért folyamodó hatósági bizonyítványnyal igazolja azt: 1-ször, hogy nagykorú, vagy nagykorúnak nyilváníttatott és esőd vagy gondnokság alatt nem áll; 2-szor, hogy nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve nem volt." Tehát a ki nyereségvágyból elkövetett bűntett, vagy vétségért bármikor büntetve volt, örökre eltiltatik zálogüzlet nyitásától. Ez elvet teljesen helyeslem. Mit mond most a 23. §? Azt, hogy „a ki ismételten ezen törvény intézkedései ellen vét, 300 frtig terjedhető birsággal büntettetik" — s a kire nézve bírói Ítélettel a zálogüzlet folytathatása is betiltandó" — itt látom az ellenmondást — „a tilalom legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év." Az 1. §. azt mondja, hogy a ki nyereségvágy vagy vétség miatt büntettetett, zálogüzletet többé nem folytathat, a 23. §. azt mondja, a ki ismételten vétséget vagy mulasztásokat követ el, mely igaz nem minden esetben constatálhatólag nyereségi vágyból származik, de azt hiszem, zálogüzlet-tulajdonosnak, ki ezen törvényt lényeges részeiben nem tartja meg oly mértékben, a hogy elváratik, más rugói nem lehetnek, mint a nyereségvágy és igy azt hiszem, t. ház, hogy lényeges eltérés van ezen két §. szakasz köztt. Minthogy én nem vagyok eléggé jogász arra, hogy a szakasznak kellő új formulázására indítványt tehetnék e tekintetben, bátor vagyok a t. házat arra kérni, miszerint ezen két szakaszt összhangba hozatal végett a közgazdasági bizottsághoz visszautasítani méltóztassék. Hegedűs Sándor előadó: E tekintetben egy kis tévedésben van Ráth Károly képviselő ur, mert ellentmondás e szakaszok köztt nincs. A t. képviselő ur maga is említette, hogy arra nézve, a ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért, vétségért büntetve lett, e törvény határozatai helyesek. Azonban azokat, a kikről e szakasz szól és a kik a jelen törvény intézkedéseit vagy tilalmait megszegik, nem lehet aképen büntetni, mint azokat, a kik vétséget vagy bűntettet nyereségvágyból köve ik el. A törvény, t. ház, világosan distinguál anm ival inkább, mert a kihágásokról szóló törvén nek 130. és 131. §§-ai intézkednek az ily zálogüzleteknél előforduló kihágások megbüntetéséről. Minthogy pedig e szakasz intézkedése összhangban van a büntetőtörvénykönyvvel, kérem a t. házat, méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök: Méltóztatik a t. ház a szakaszt az eredeti szövegezés szerint elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Horváth Gyula jegyző: (olvassa a 24. %-t). Hegedűs Sándor előadó: T. ház! E szakaszban több nyomdahiba fordul elő, a melynek következtében az egész szakasz értelme romba dől. Minthogy e hibák olyanok, a melyek csak kihagyásból származtak, arra kérem a t. házat, méltóztassék a 24. §-t a következő szerkezetben elfogadni: „Azok, kik a nélkül, hogy a jelen törvény értelmében engedélyt nyertek volna, zálogüzletet folytatnak, vagy akár önállóan, akár másnemű üzletük mellett kézi zálogra iparszerűleg kölcsönt adnak: háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, a mennyi-