Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-353
176 353. országos ülés február 19. 1881. ralaki, például 120 frt adórestantiával tartozott é*s évi egyenes adója szintén 120 frt, ezen általam említett intézkedés létesítése nélkül most az elmúlt február 15-én tartozott volna 120 frtot és f. évi adójának az első negyedre eső részét, összesen 150 frtot fizetni. Ezen általam tett intézkedés folytán ellenben restantiája három évre levén felosztva s a részlet csak negyedévenkiut levén lerovandó, tartozik most fizetni 40 frtot. Tehát azon előnyben részesül az adófizető, hogy az adórestantiával együtt 150 frt helyett 40 frtot fizet. Én azon nézetből indultam ki, hogy ez nemcsak az adófizetőre nézve előny, hanem az államkincstárra nézve is az, mert sokkal biztosabban fogja megkapni az államkincstár így a restantrát, mintha ennek folytonos összehalmozása következtében, maga az adótőke is behajthatlanná válik. (Tetszés.) Más megyékben, mint ezen hét megyében, ily általános intézkedés megtételét nem tartottam szükségesnek, azért, mert ezen egyéb megyékben az adórestantia az egy évi adóelőírásnak 3 /io— 4 /io-ed részét teszi. Ily körülmények köztt tehát a többi megyékben ezen intézkedés behozatalát nem tartottam szükségesnek. Azonkívül elrendeltem ezen tett intézkedésem kapcsában, hogy ahol az ingatlanok ellen végrehajtások eszközöltettek az összes adóhátraléki tartozás alapján, ott az adóhátralékok a most mondottakhoz képest rectificáltassanak és a végrehajtási eljárás szüntettessék meg és csak akkor folytattassék, ha az ezen intézkedés folytán esedékes adótartozás lefizetésére, vagy biztosítására ez szükségesnek mutatkozik. Ezen intézkedéseket tartottam szükségesnek megtenni, a mint előttem constatálva volt a múlt év végén fennálló adóhátralék összege; megtettem pedig ezen intézkedéseket, még mielőtt a képviselő ur interpellátióját hozzám intézte s azon meggyőződésben vagyok, hogy azok megfelelnek azon intentióknak, a melyeknek ő is kifejezést adott. (Tetszés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbjelöl.) Vargics Imre: T. ház! A t. pénzügyministernek elismert méltányossági érzeténél fogva, már akkor, midőn interpellátiómat benyújtani szerencsém volt, azon feltevésben voltam, hogy megteendi azon intézkedéseket, a melyek által egyrészt az államkincstárnak érdeke meg van óva, de másrészt azon önhibájokun kivül tetemes adóhátralékkal tartozásban levők iránt, a kik a kellő kíméletet igénybe vehetik, tekintettel lesz és hogy e meggyőződésemben nem csalatkoztam, mutatja az, hogy a t. pénzügyminister ur ezen intézkedéseket már meg is tette. Mindazonáltal szükségesnek tartok némely megjegyzéseket tenni. Ezek első sorban a reális végrehajtások körül felmerült költségekre vonatkoznak. Vannak egyes ingatlanok, a melyeknek értéke 100 írtnál többre nem rug, adóhátralékuk pedig 240 frtot tesz ki. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy a törvényszéki árverési hirdetmény szerint ezen ingatlan áll egy zsellérházból és egy hold kertből, mindenekelőtt azon kérdés merül fel, miként történhetik az, hogy egy 100 frt értékű ingatlannak adóhátraléka 240 frtot tegyen, mert ha alkalmazásba vesszük ezen tételeket, akkor ezen adózó 50—60 év óta semmi adót sem fizetett, pedig a földadó, tudvalevőleg alig 20 éve hozatott Be. így tehát magában az adókezelésben is kell, hogy lényeges hibák történtek legyen. A mi a költségeket illeti, a kincstár képviselőjének kérelmére az árverési hirdetmények nem csak a „Budapesti Közlönyben", hanem egyúttal vidéki helyi lapokban is közzé tétetnek. Már most az ily hosszú árverési hirdetések díja a „Budapesti Közlöny "-ben 14—15 forint szokott lenni és ugyanannyi szokott a vidéki lapokban teljesített köröztetési díj, ez tehát már magában 30 forintot tesz, ha még hozzávesszük a kétszeri árvereztetési költségeket, a birói és esetleg ügyészi díjakat, a költségek vagy 50 forintra rúgnak és igy egy 100 forint értékű realitásnak adó miatt elárvereztetési költségei 50 forintba kerülnek. Azt tartom, t. ház, ha már a perrendtartás megszabja, hogy a „Budapesti Közlöny"-ben hirdettessenek az ingatlanokra vonatkozó hirdetések, azt tartom elég lenne, ha ez csak ott eszközöltetnék és miután rendszerint kisebb részek, negyed-, nyolczadrészek elárverezése forog szóban, a vidéki lapokban való köröztetés helyett elég lenne az eddig alkalmazásban volt localis módon való, t. i. a községházánál és dobszóval való kihirdetés; mert felette terhelő az, hogy az árverési hirdetmény 2—3 vidéki lapban is közzé tétessék. Ezek felemlítésével a pénzügyminister ur válaszát tisztelettel és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés). . Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Csak néhány rövid szóval kívánok felvilágosítást adni a képviselő ur felszólalására. Hogy fordul-e elő olyan eset, hogy 100 forint értékű realitásra olyan adótartozás esik, mely a realitás 50 évi adójának felel meg, azt nem tudom, de előállhat ily eset és ez akkor fordul elő, mikor egy háztulajdonos birt több rendbeli földet és házat és ezen föld átmegy más kézre és ez adótartozás maradt annak nevén, kinek nevén maradt a ház. Ez abnormis eset ugyan, de előfordulhat; kétségtelen, hogy a nyilvántartásnál a legnagyobb rend szükséges és erre nézve meg is fognak tétetni a kellő intézkedések. A mi azt illeti, hogy a költségek igen ma-
